Hagyományosan már hetekkel az ünnep elõtt megkezdõdik a karácsonyi készülõdés a Csongrád megyei CSEMETÉnél. Azokban a napokban, amikor az emberek többsége szemében õrült tûzzel járja az üzleteket, és a nagybevásárlás lázában még a szokásosnál is hatékonyabban zárkóztatja fel kis hazánkat a nyugat-európai szintû fogyasztói társadalomhoz, egyesületünk hadra fogható erõi megkísérelnek alternatívát nyújtani a kollektív pénzszórásra.

Ma már a lakberendezési termékek ugyanolyan divatcikké váltak, mint a ruházat, legfeljebb fogyasztási idejük valamivel még hosszabb, mondjuk 5-30 év. Hajdanában viszont 25-150 évre készültek ezek az eszközök. Közismert, hogy manapság jóval több tárgyunk van, mint akár 50 éve. Szerencsére ezek egy része szellemi-kulturális célokat szolgál (könyvek, zenehordozók, képzõmûvészeti alkotások), ám a tárolás mára a lakhatás egyik fontos kérdésébõl az elsõvé vált. Remekül példázza ezt, hogy üres lakásba költözõk gyakran elõbb vesznek szekrényt, mint asztalt vagy széket.

Nyugodalmas iparos koromban sok elembe kellett életet lehelnem. A hetvenes évek végén sok gombelemmel működő szerkentyű került az országba, de elemhez csak nehezen és drágán lehetett hozzájutni. A kollégák egymásnak adták a műhely kilincsét egy kis delejezésért. Nem tudom, hogy nyári KukaBúvárban lezártátok-e a kérdést, mindenesetre felhasználásra ajánlom az alábbiakat.