Tencel, tetszel!

Az ipari forradalom végleg megpecsételte a len és a kender sorsát, legalábbis jó másfél évszázadra. A pamutot nagy mennyiségben és könnyen elő lehetett állítani, hamar kielégítette a megugró igényeket. És nem jött azonnal a megváltás, ugyanis a műanyagipar fejlődésével a műszál indult hódító útjára, hogy égnek állítsa a hajunkat, és jól meg is rázzon, amikor fel- s levesszük. Persze vannak újrahasznosított anyagból készült műszálas ruhák is, de ezek maximum technikai és sportruházatnak alkalmasak.

Már a ’60-as években elkezdődött a fejlesztése, és 1972-re készen is lett az első változata, a lyocell. Ezt fejlesztették tovább az Egyesült Királyságban, létrehozva a tencelt. De mi is ez? Egyfajta műselyem, amelyet fából, cellulózból állítanak elő, de akár bambuszból is készülhet. Az eljárás kevésbé vízigényes, és az előállításához használt oldószer könnyen újrahasznosítható. Biológiailag lebomló anyagot kapunk a végén, ami egyedi tapintású, félreismerhetetlen. Készülhet ruha kizárólag lyocellből, de keverékként is előszeretettel használják.

Habár az előállítása rendkívül környezetbarát, túlzásba sem vihetjük, hiszen ez megnövelné a fa-, illetve bambuszigényt, az erdők pótlása pedig hosszú távon megoldandó problémaként jelentkezik. Mindenképp jobb választás, mint a pamut vagy a műszál, és egyre szélesebb körű alkalmazása üdvözlendő tendencia a ruhaiparban, csak úgy, mint a kenderé.

Kép forrása: greendex

Forrás: greendex/Bódi Ábel