Sokan vagyunk, sokat eszünk

  • 2018. május 16.
  • PKata

sült bogárÉtkezési céllal rovarokat forgalmazni ma Magyarországon lényegében törvényen kívüli tevékenységnek számít, a tudományos kutatások előremutató eredményei, a robbanásszerűen fejlődő nemzetközi piac, és a csillapíthatatlan gasztronómiai érdeklődés viszont hamar elsöpörheti a tiltást. Arról nem is beszélve, hogy rovart fogyasztani nem csupán egészséges és fogyókúrás, hanem környezetkímélő is. Pintér Richárd, a rovarevés úttörő hazai kutatója mesélt a lisztkukacok és a gyászbogárlárvák gasztronómiai karrierjéről.

 

Május 30-án 18 órától a Humusz Házban Zöld Kalandozások: Rovarevés a fenntarthatóság jegyében előadás. Várunk minden érdeklődőt!

 

Rovarsüti

„Egyszer, mikor az egyetem folyosóján végigsétáltam egy tálca meleg sütivel, az egyik kolléga egyből lecsapott rá, hogy milyen jó az illata, megkóstolhatja-e. Persze nem kicsit borult ki, miután elárultam neki, hogy lisztkukac liszttel készült linzerkarikát evett, és a tanszéken azóta senki sem meri gyanakvás, és előzetes kikérdezés nélkül megkóstolni, amit készítettem” – meséli Pintér Richárd élelmiszermérnök, aki doktori kutatása részeként egyelőre az alaprecepteket variálja, mert kíváncsi, hogy az egyszerű gyúrt és omlós tészta, illetve egy hagyományos húskészítmény hogyan viselkedik, amennyiben rovarliszttel készítik el. Bár eddig nem próbálta megsütni, Richárd abszolút el tud képzelni egy leendő rovaros országtortát is, amiben nemcsak a piskóta, hanem a krémek is rovartermékek hozzáadásával készülnek.

A konyhaművészeti lelkesedés pedig nem véletlen: a Szent István Egyetem kutatója 2009-ben eredetileg sütőcukrász technikusként végzett Szombathelyen, ám maga a szakma olyannyira tetszett neki, hogy az Élelmiszertudományi Kar BA, majd MA-képzését is elvégezte. „Ötödév végefelé, épp a metrón olvasgattam a telefonomon, amikor belefutottam egy rovarevésről szóló cikkbe. Abszolút fellelkesültem, de elsőre elutasították a rovaros doktori kutatási tervemet, mondván, túl nagy fába vágtam a fejszémet, mert itthon ilyen szinten még senki sem foglalkozott a kutatási területtel” – magyarázza Pintér, aki végül nem adta fel, és másodjára, jóval precízebb kutatási tervének köszönhetően, a professzorok már nem tudtak nem bizalmat szavazni neki.

A fiatal tudós immár másfél éve kutatja az entomofágiát, vagyis a rovareredetű alapanyagok felhasználhatóságát a takarmányozásban és az élelmiszeriparban. Richárd kísérleti alanyait az egyik újbudai, campus környéki kisállat-takarmányozó cégtől szerzi be, ahol, mint mondja, szépen tartják a bogarakat. A rovarokat pedig főként funkcionális szempontok alapján választja ki, mert a tücsökkel ellentétben a lisztkukaclárva nem ugrik ki, nem is repül, cserébe vidáman elvan a dobozában. Kezdetben maga Richárd termesztette a kukacokat a polcán, a laborban, mert kíváncsi volt, hogyan fejlődnek, de a szag miatt annyi szúrós tekintetett kapott a kollégáktól, hogy végül felhagyott a tevékenységgel.

étel bogárból

Undor első kóstolásig

Amikor elropogtatta élete első szárított lisztkukacát, Pintérből is előtört a viszolygás, ám a kutató ma már ott tart, hogy szívesen fogyaszt rovart, sőt mindenkit arra buzdít, hogy bátran kísérletezzen különféle rovartermékekkel. Hamar rájöttem, hogy nincs semmi különös a rovarevésben, nem produkálok tőle testi tüneteket, lényegében magamon végeztem emberkísérletet – idézi fel Richárd, aki tisztában van vele, hogy kezdetben mindenki furcsa, rossz ízre, egy odvas, pudvás dologra számít, majd jön a meglepetés. „A teljes elutasítás és a tiltakozás az esetek 99 százalékában egészen addig tart, míg az entomofágia előnyös tulajdonságait bemutatva, nem sikerül kedvet csinálnom a kóstoláshoz. Például amikor a legutóbbi Bug Banquett-ünkön ugyanúgy fűszerezett sima fasírtot, illetve tücsökliszteset készítettem, egyértelműen azt a visszajelzést kaptam, hogy az utóbbi a finomabb.”

 

Forrás: http://hvg.hu/elet/