Műanyagmentes július

  • 2018. szeptember 07.
  • PKata

Mengyán Eszter, a Holy Duck blog szerzője is csatlakozott a kihíváshoz, az ő tapasztalatait olvashatjátok.

"Tavaly még nem éreztem magamban az erőt, idén azonban úgy döntöttem, megpróbálom, milyen lehet egy hónapig műanyagmentesen élni. Az Ausztráliából indult Plastic Free July (Műanyagmentes július kihívás) tökéletes alkalom volt erre: a hulladékmentes, a műanyagmentes és a zero waste közösség ilyenkor rengeteget segít… de néha fel is bosszant és el is keserít. Sokat tanultam a kihívás során magamról, ezeket 5 pontban meg is osztom.

holyduck

1. Azonnal akarom és túl türelmetlen vagyok

Ha hiszitek, ha nem, a hulladékmentes, műanyagmentes, zero waste életmódra való átállás a megfigyeléssel kezdődik. (Ezt mondjuk azért is sejthettem volna, mert a ruhatár átalakításával is pontosan ez a helyzet.) Ha nem ismeritek önmagatokat és a szokásaitokat, nem tudjátok, min érdemes változtatni. Igazából ehhez semmi mást nem kell tenni, csak egy hétig figyelni a kukátokat – a szelektívet ugyanúgy, mint a kommunálisat. Valamint tenni egy kört a lakásban, hogy ugyan milyen hétköznapi holmik, élelmiszerek, tisztító- vagy tisztálkodószerek érkeznek a háztartásotokba egyszer használatos műanyagban.

2. A tervezés sem az erősségem… még

Ahogy írtam, már a második napon komoly nehézségbe ütköztem. A kommunális és szelektív kukánk analizálása nélkül is tudtam, hogy a legnagyobb para nálunk az élelmiszervásárlással lesz. Nem vagyok konyhatündér, sosem voltam, nem érdekel a főzés, tele vagyok feszültséggel a konyhában. Remélem, ha a saját lakásunk saját konyhájában főzhetek végre, akkor valami megváltozik. (Jó, ehhez én is kellek majd.) Szóval már a második napon kiderült számomra, hogy ha nem tervezem meg, mit fogunk enni, nem eszünk. Mire észbe kaptam, bezárt a kifőzde, nem volt erőm elugrani a Keletitől a Nyugati mellé a Ligeti Csomagolásmentes Boltba. Mi maradt? A közeli Pennyből a konzervkaja.

 

3. A szomszéd mindig zöldebb… de ez nem baj

Nem lennék őszinte, ha nem húztam volna fel magam az egy hónap alatt néhány alkalommal, hogy másnak hogy a viharban van ideje, energiája, hogy mindig megtalálja a tuti műanyagmentes alternatívát, és még posztolja is szépen. Nekem erre se erőm, se időm, és különben is (lásd az 1. pontot). Utána persze eljutok addig, hogy az összehasonlításnak semmi, de semmi értelme, sőt. Meg is nyugszom, és nektek már azt adom tovább: inkább mentsétek az infókat, a posztokat, nagyon sok hasznos tippet találhattok másoknál. És ami a legfontosabb:

 

4. A kedvesség és a mosoly mindennél többet ér ebben a harcban

Amikor az Instagramon feltettem a kérdést, hogy mire vagytok kíváncsiak a leginkább, többen arra kérdeztetek rá, milyen a saját vászonzsákokkal vásárolni, mennyire néznek csúnyán miatta. Bevallom, ezt nem júliusban próbáltam ki először: tavaly nyár óta vannak zsinóros vászonzsákjaim többféle méretben, január óta üvegkulacsom, évek óta használok termoszt, és a kifőzdékben rendszeresen a dobozomba kérem az ételt, ha nem ott szeretném megenni. (Ezek amúgy sima, mezei műanyag dobozok vagy jégkrémes dobozok, csatos üveg… vagy ami épp kéznél van.)

Azt tapasztaltam, hogy a cuki zsákokra a Tescóban, a Sparban, a Pennyben, a piacokon (Bosnyák tér, Garay tér, Hunyadi tér) rámosolyognak, vagy megdicsérik, mennyire édesek – akkor is, ha nincs rajta semmi extra minta. Általában segítem az eladókat, hogy fejből tudom, mit tettem a zsákba, nem húzom be a száját, sőt, letekerem a szélét, hogy minél jobban látható legyen, mit pakoltam bele.

5. A műanyagmentesség lehet szexi, de azért ne hagyjátok magatokat elcsábítani

A cikk illusztrációi egy ruhás fotózás végén készültek – de nagyon jól is esett a pihenés és a tesós beszélgetés. Aznap délelőtt voltam egy forgatáson a Fruccolában, ahonnan hoztam gyümölcslevet és salátákat. A húgom pedig bevásárolt gyümölcsökből a piacon. Arra gondoltam, hogyan is fognak kinézni a képen ezek a mezei befőttesüvegek, az évtizedek óta használt tárolóedények vagy a sima műanyag edény.

Tök jó lenne műanyagmentes dizájnos holmikat beszerezni, nem? Persze, de inkább nem! Az én szépérzékemet is simogatná, ha minden edény egyforma lenne, meg szép, meg menő, de egyelőre nem úgy tűnik, hogy ezek halálos veszélyt jelentenek, ezért addig használom a meglévőket, ameddig csak tudom. Persze ha a nulláról kezdtek építkezni, akkor nem árt beszerezni néhány dolgot (A Holy Duck! blog olvasóinak járó kedvezményeket itt találjátok!), de addig is használjatok mindent, ami már jelen van a háztartásotokban.

 

A teljes cikket a Holy Duck blogon olvashatjátok el. Érdemes!