Kell-e aggódnunk amiatt, lesz-e mit ennünk holnap?
Amikor egy szupermarket polcai között végigtoljuk a bevásárlókocsit, vagy pár órán át bekapcsolva hagyjuk a tévét, és végighallgatjuk a reklámokat, azzal a benyomással fekhetünk le, hogy nem kell aggódnunk amiatt, mit eszünk holnap, vagy tíz év múlva. Míg azonban a világszerte megtermelt élelmiszer egyharmadát sosem fogyasztják el, növekvőben van azon területek száma is, ahol a megfelelő élelmiszer és víz előteremtése már napi szinten problémát jelent.
A népesség növekedése
Az ENSZ legújabb előrejelzései szerint a Föld lakossága 2050-re elérheti a 9,6 milliárd főt. E növekedés legnagyobb részben Afrikában és Ázsiában várható, ugyanott, ahol a városiasodás mértéke is a leginkább emelkedik. Mindez egyaránt kihívás a helyi infrastruktúrák, a biztonságos élelmiszer-, víz- és egészségügyi ellátás szempontjából. A gyorsan iparosodó országokban ezzel szemben az elhízás aránya fog tovább nőni, hiszen a GDP növekedésével a nemzetek kalóriabevitele is nő. Ha a trendek a várakozások szerint alakulnak, a nagyobb népesség és a változó étrendek miatt 2050-re körülbelül a duplájára kell emelnünk a megtermelt haszonnövények mennyiségét.
A térképen jelölt körben többen élnek, mint azon kívül
Egyenetlen ellátás, minőségbeli problémák
Az élelmiszer-ellátás egyenetlensége és a minőségbeli problémák nem csak a fejlődő országokban okoznak fejtörést. A néhány éve megjelent élelmiszer-sivatag kifejezés egy-egy ország olyan területeit írja körül, ahol a lakosság nem jut könnyen friss zöldséghez, gyümölcshöz és egyéb teljes értékű élelmiszerhez. A minőségi ételhez jutás lehetőségének hiánya általában elszegényedett közösségeket érint, amelyeknek közelében nincsenek élelmiszerboltok, termelői piacok és egészséges ételeket kínáló vendéglátóhelyek. Azok, akik nem jutnak egyszerűen egészséges ételekhez, általában feldolgozott, olcsó élelmiszert fogyasztanak. Ezek magasabb só-, cukor- és zsírtartalma azonban elhízással és cukorbetegséggel fenyeget.
A klímaváltozás hatása
A mezőgazdaság és az állattenyésztés nagyban hozzájárul a klímaváltozáshoz: e két iparág évente ugyanis több szén-dioxidot bocsát ki, mint a világ összes autója, teherautója, repülőgépe és vonata. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint jelenleg az ivóvíz 75 százalékát öntözéshez és a mezőgazdaságban használjuk fel, és e szükséglet 2025-re 50–100 százalékkal fog nőni. Ugyanakkorra körülbelül 1,8 milliárd ember él majd erősen vízhiányos területen, és a népesség kétharmadának lesznek gondjai a folyamatos ivóvízellátással. Emellett persze a klímaváltozás is több fronton hatással van az élelmezési rendszerekre. A gyakrabban jelentkező szélsőséges időjárási jelenségek szárazsággal, áradással vagy viharokkal tehetik tönkre a termést és a helyi infrastruktúrát, a változó klíma okozta problémáknak köszönhetően pedig nőhet néhány termék ára is.
Veszélyben a biológiai sokféleség
A világszerte megtalálható több tízezer ember számára hasznos élőlényből a mezőgazdaság csupán néhány százat hasznosít közvetlenül. Tizenkét növényfaj adja az élelmiszer-ellátás 75 százalékát, és tizenöt emlős- és madárfaj fedi le a háztáji állattartás 90 százalékát. Pedig a haszonnövények genetikai diverzitása csökkentheti az időjárás miatti rossz termés kialakulását, védi a növényeket a betegségek elterjedésétől és jobb terméshozamot eredményezhet. A mezőgazdaság azonban egyre kevesebb és kevesebb növény- és állatfajtára támaszkodik, ráadásul a vad fajták is eltűnőben vannak. Ez nemcsak a földön, hanem a vizekben is így van, ahol a leginkább halászott tíz fajtából származik fogyasztásunk 33 százaléka.
A génmódosított növények (gmo) termesztésének üteme világviszonylatban gyorsan növekszik, bár területileg egyelőre limitált: négy országban – az Egyesült Államokban, Argentínában, Kanadában és Kínában – folyik ugyanis a gmo-haszonnövények termesztésének 99 százaléka. Egyesek szerint a jövő táplálékai a rovarok lehetnek, amelyek hatékonyabban és „zöldebben” előállítható fehérjeforrások, mint a hús. Mások a 3D-s nyomtatóval elkészített, vagy a laboratóriumokban tenyésztett húsokra esküsznek, amelyek kifejlesztésén már több vállalat dolgozik. A technológia sikeressége azon is múlhat, hogy az így létrejött termékeket vonzóvá tudják-e majd tenni az egyre inkább a természetes élelmiszerek felé forduló nyugati vásárlók számára. Hozzátehet a jövő élelmezési gondjainak enyhítéséhez az adatelemzés technológiájának ágazati hasznosítása is. Az ültetvények szenzorokkal való ellátása és agrárium szoftveresítése különösen akkor lehet sikeres, ha az így begyűjtött adatokat a gazdák meg is osztják egymás között, segítve ezzel a fenntartható termeléshez szükséges stratégiák kialakítását.
A fogyasztói szokások változása
Az élelmiszerellátás biztonságáért sokat tehetnek maguk a fogyasztók is – például az étrendjük megváltoztatásával. A fehérjemennyiséget tekintve a növénytermesztés például jóval hatékonyabb az állattenyésztésnél, tehát a sok húst tartalmazó étrendekhez több erőforrás (termőföld, víz, energia) szükséges. Komoly gondot okoz az ételek pazarlása is. Ebben nagy különbséget figyelhetünk meg abban a tekintetben, hogy az élelmiszer termőföldtől asztalig tartó útjának mely fázisában keletkezik a hulladék: a fejlődő országokban a mezőgazdasági termelés, betakarítás, szállítás közben (44 százalék), míg a közepes és magas jövedelmű régiókban a kereskedelem és fogyasztás szintjén megy kárba az élelmiszer nagy része (56 százaléka).
Forrás: http://hvg.hu
