A 21. század egyik legfontosabb jelszava a fenntarthatóság, és ebből a trendből a divat sem maradhat ki. De vajon mit jelent ez valójában, és lehetséges-e egyáltalán egy ennyire gyorsan és szeszélyesen változó iparág esetében?

A nyakukon maradt élelmiszert ezentúl nem dobhatják ki, hanem segélyszervezeteknek kell átadniuk. A kereskedők azonban túlságosan költségesnek tartják az új szabályozást, sőt még az adományokat kezelő szervezetek is aggódnak, miként tudják megoldani a szervezést.

Minimum kétséges a kormány azon állítása, miszerint a hulladékgazdálkodás államosítása igazi sikertörténet.

Két napja szinte láncban érkeznek a várpalotaiak által nemkívánatos leponyvázott teherautók az Inota határában fekvő hulladéklerakóhoz. Az itt élők az utolsó utáni pillanatban, véletlenül tudták meg, hogy az egykori zagyvaszántódi cementgyár területéről ide Inotára szállítják az azbeszt tartalmú építési törmeléket, mintegy 26.000 tonnát. A lerakó üzemeltetője szerint nincs miért aggódni, mert a Várpalota mellett lerakott anyag már nem veszélyes. Az itt élőket a szavak egyelőre nem nyugtatták meg, felháborítónak tartják, hogy a lakosságot mostanáig senki sem tájékoztatta.