A társadalmi nemegyeztetés se szegi kedvünket
Milyen szerepet szánnak a politikai döntéshozók a társadalmi szervezeteknek?
Az elmúlt hónapokban cinikusan figyeltük, ahogy az állam ajtóstul rontott be a hulladékpiacra, és kiharcolta magának a Monopólium nevű főszerepet. Civil szemünket azonban igencsak szúrja, hogy az új termékdíj törvénynél a társadalmi egyeztetést – finoman szólva nem európai módon – teljesen megkerülték azok a vezetők, akik a társadalmat, az embereket, azaz minket képviselnek. Az Országos Hulladékügynökségben pedig sütögethetik tovább a pecsenyéjüket. Nem látjuk a koncepciót, a mély értelmű stratégiát, az államkasszában keletkezett lyukak betömése sem indok; az egy pénzügyi tranzakció és nem szakmai stratégia.
Bár a termékdíjhoz képest kevésbé „profitba vágó”, de örömteli, hogy a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Stratégiához másként közelítenek: itt a társadalmi szervezetek már a forgatókönyv legelején szerepet kapnak. Csak remélni tudjuk, hogy a politikai döntéshozók végre elfogadják és megértik, hogy a civil nem ellenség, hanem segítség: hogy a lapban több helyütt is megemlített nemzeti hulladékmegelőzési programban érdemben számítanak a társadalmi csoportok közreműködésére.
De „uncsi” folyton panaszkodni, és ha nem a politikát nézem, akkor mindjárt jobb kedvem lesz. Szerencsére bővelkedünk a mindennapi zöldülésünkhöz felhasználható gyakorlati példákban, ami a köznapi ember tettrekészségét dicséri. Megmutatjuk, hogy mi újság Áámerikában, és az olvasók elé tárjuk a „reUfficista stílusirányzat” gyöngyszemét. Hírt adunk virágtalálkozóról, alternatívákat mutatunk a vásárlásra, amit lehet közösségben és „társadalomtudatosan” is csinálni. Szóval, kellemes kíváncsiskodást! Aztán meg tettekre fel, ne csak a papírtologatásról szóljon az élet! Hozzánk is bátran lehet csatlakozni.