Közösségi (helyi) pénzt – nevezzük ezután lokálnak – kibocsáthat az önkormányzat vagy egy, a helyi közösségbe jól beágyazott civil szervezet. A kibocsátott pénz forgalomba kerülhet akár úgy is, hogy alanyi jogon mindenki, aki a szűk környéken él, kap valamennyit. Ez nem rossz megoldás, de mégsem szokásos. Jellemző az, hogy akik szeretnének, azok forintért váltanak maguknak (így működik pl. a soproni kékfrank is). Ha az önkormányzat a kibocsátó, akkor azt is megteheti, hogy bizonyos kifizetéseket közösségi pénzben teljesít.

Van-e különbség a lokál és a forint között?

Mivel a visszaváltásnak nincs akadálya, ezért azt is gondolhatjuk, hogy nincs. Nem jelent lényeges többletköltséget az, hogy elmenjek a lokálirodába és ott beváltsam a helyi pénzemet. De mégis, az, hogy a pénztárcámban tartok egy másik pénzt, megváltoztatja a gondolkodásomat. Figyelem a kiírásokat, hol lehet fizetni vele. Ha valahol elfogadják, szívesebben térek be oda. Azt gondolom, hogy ők is lényegesnek tartják az energiák helyben tartását. A lokál arra ösztönöz, hogy olyan üzletet keressek, ahol elfogadják, akkor is, ha nem vagyok mélyen elkötelezett lokálpatrióta, vagy nem izgat különösebben, hogy helyi terméket veszek vagy külföldit.

Mi a kibocsátás előfeltétele?

Bárki is a kibocsátó, az a felelőssége, hogy megteremtse azokat a köröket, amelyen belül a közösségi pénz foroghat. Be kell szerveznie az elfogadók közé a helyi boltokat, de itt nem állhat meg. A boltos elfogadja a közösségi pénzt (a lokált), de mit kezd vele? Megegyezhet a dolgozókkal, hogy a fizetés egy részét lokálban adja, fizetheti a helyi adót is lokálban, de ez valószínűleg nem elég. Az igazi megoldás az, ha talál olyan beszállítót (gazdát), aki szintén elfogadja a lokált.

Mi a kibocsátást megelőző feladat?

Meg kell teremteni az elfogadás bázisát. Tájékoztatni kell az itt élőket, hogy legyen bizodalmuk, hogy ismerjék a lokált, amit ki szeretnénk bocsátani. Az elfogadóhelyeket is „létre kell hozni”, a boltosok, iparosok közül partnereket kell toborozni. Az első lépcső nem elegendő. Segíteni kell az elfogadóhelyeket, hogy ők is el tudják költeni a lokált, azaz a második, harmadik lépcsős elfogadóhelyeket is be kell szervezni. Vegyünk például egy kis élelmiszerboltot. Ha lokál-elfogadóhellyé válik, mert ettől forgalomnövekedést vár, akkor azt is ki kell találnia, hogy mit fog kezdeni a lokállal. Valamennyit kifizethet az alkalmazottaknak a bér egy részeként, talán helyi adót is tud fizetni, de ez önmagában kevés lesz. Igazából akkor tud komoly arányban lokált elfogadni, ha talál olyan beszállítót, akinek részben vagy egészben lokálban fizethet. Ilyen beszállító elsősorban egy helyi mezőgazdasági termelő lehet, akitől zöldséget, gyümölcsöt, te- jet, sajtot, tojást, húst vehet. Ha megtalálta a maga helyi termelőjét, az a termelő számára veti föl a kérdést, hogy ő mit kezd a fizetségként kapott lokállal. Szögezzük le, hogy a helyi pénz alkalmazásának talán leglényegesebb tulajdonsága, hogy nem központilag irányított. Nem egy agytröszt találja ki a megoldásokat, hogy ki kinek fizethet, ki hol talál beszállítót, partnert, hanem a sokat emlegetett, de alig létező piac. Demokratikus, mert ténylegesen az emberek dönthetnek róla, hol és hogyan költik el a zsebükben lévő lokált. Igazi részvételi gazdaság.

Ha nem is akarom leírni az összes lehetséges utat, amelyet a lokál bejár, azért van ötletem, hogy a gazda például mit tud vele kezdeni. Megegyezhet a szomszéd gazdával, hogy lokálért szántsa föl a földjét, ha neki nincs megfelelő traktora. Átállíthatja a gépeit repceolajra, s az üzemanyagként szolgáló repcét veheti lokálért.

Ha a lokál elkezd forogni egy kis régióban, azaz az emberek nem visszaváltják hanem elköltik, akkor ez egy sokkal erősebb biztosíték arra, hogy az ember ténylegesen helyi terméket vásárol, mint bármilyen helyi termék tanúsítvány. Ha egy bolt forgalmának X %-a lokálban bonyolódik, akkor valószínűsíthető, hogy közel ilyen arányban helyi terméket forgalmaz. Ha egy régióban a pénzforgalmon belül a lokál súlya X %, akkor tudhatjuk, hogy a helyi termékek legalább ekkora súlyt képviselnek.