A háttérben duruzsolt az elõadónk a szociológia nemes tudományáról, mi pedig próbáltunk életben maradni. A kávém elfogyott, úgyhogy kénytelen voltam lefoglalni magam az üres papírpohárral. Akkor ütött be a mennykõ: megláttam rajta a „duplanyilas" újrapapír jelet. Felharsant a fejemben a kérdés: miért nincs a Karon szelektív hulladékgyûjtés?

Annyira felvillanyozott az ötlet, hogy egy hétvégém kutakodással telt az interneten: a Minisztérium honlapjától kezdve, az utolsó PET tömörítõt forgalmazó kft.-ig mindent átbújtam. Közben felvettem a kapcsolatot a Hallgatói Önkormányzattal. Õk elsõ körben lelkesen támogattak, azzal a jelszóval, de jó, valaki végre foglalkozik az üggyel. Naivan bele is vágtam: írtam háromlépcsõs projekttervet, beszéltem a takarítókkal, kiszámoltam milyen gyakran kéne szállítani, saccolgattam a költségeket, összeszámoltam a kukáinkat, egy környezetmérnökkel még emblematikus állatkát is kerestünk az ügynek. Ebben a stádiumban került ki elõször a kezembõl az irányítás. Az elsõ válaszadási határidõ lejárta után két héttel megkérdeztem, ugyan, hol tart az ügy? Azt a prózai választ kaptam: „Sehol." Tehát vártam, vártam, és közben eltelt életem elsõ féléve a felsõoktatásban.

A vizsgáim letétele utáni örömködésben kaptam a felkérést, hogy kerítsek egy céget, aki képes lenne lebonyolítani a szelektív gyûjtést, ugyanis eddig nem találtak ilyet. Ezt nem tudtam mire vélni, mert ha kedvenc keresõprogramunkba beütjük a „szelektív gyûjtés" címszót, több céget is kidob. Szerintem a HUMUSZ Recycling szolgáltatásai tökéletesen megfelelek volna nekünk. Sebaj, gondoltam, megnézem újra, hátha én néztem el valamit. De nem. Közben megengedték, hogy felvegyem a kapcsolatot a HUMUSZ-szal. Egyeztettünk, beszélgettem, közben önkéntes lett belõlem. De „a nagy projekt" egyelõre még nem indult be.

Ahogy történni szokott, a jó ügyeket az Élet támogatja. A HUMUSZ-ban rendezett elsõ önkéntes gyûlésünkön találkoztam egy ismerõs felsõbbévessel. Volt is nagy csodálkozás, hogy „Te is itt?" „Jaj, de jó, képzeld..." Így már ketten vagyunk! Rájöttünk, nem várhatunk, míg felülrõl döntés születik. Elõrehoztuk a hallgatók meggyõzését. Elsõ lépésként az áprilisi kari napon egy HUMUSZ standdal fogunk megjelenni, és mesélni nekik. Jó szûrés lesz, hogy mit tudnak eddig, mennyire nyitottak ezekre a zöld témákra... Az Egyetem profiljából fakadóan fontos lenne a szemléletformálás, és elvileg azt is érteniük kell, hogy zöld témákban is a legfontosabb a prevenció. Egyelõre még csak az én lázálmom, de már tervezgetem, hogy a gólyatáborunkban egy pulttal és néhány játékkal én is ott leszek. Azt csak remélni tudom, hogy kortársaim vevõk lesznek a mondanivalómra. Akkor pedig ennek a cikknek folytatása is lesz...