Túlnépesedés, vagy túlfogyasztás

Érdekes volt látni, tapasztalni, hogy tagságunk körében igen sok a nagycsaládos. Nem készült persze pontos statisztika, de biztos, hogy az országos átlag felett vagyunk. Vajon mi ennek az oka? Aki odafigyel a környezetére, az könnyebben vállal több gyermeket? Azt hiszem, nem erre felé halad a világ. Jóval többen vannak, akik látva a tendenciákat inkább azt gondolják: erre a világra szüljek? Lesz még élhetõ környezet, mire felnõ a gyermekem? Talán inkább az az ok, hogy aki gyermeket vállalt, jobban odafigyel a környezetére. Mert nem áll meg ott, hogy aggódjon a környezetért és gyermekei jövõéért, hanem tenni is akar valamit.

De talán nem is az a baj, hogy sokan vagyunk, hanem az, hogy túl sokat fogyasztunk. Feleslegesen sokat. Vannak dolgok, amikben egy több gyermeket nevelõ család - fõleg, ha vidéken, iskolától, munkahelytõl távol él egy gyér tömegközlekedésû országban - nem tud spórolni. Én sem tudom nap közben kikapcsolni a fûtést, ha otthon vagyok a kisgyerekkel egész nap. Hatfõs családomra szinte minden nap mosnom kell. Ha már eljárok dolgozni, tömegközlekedés híján kénytelen vagyok az autót használni. Nem is akármilyet, hanem nagy, családi autót. Ezt kellett megvennünk, másba hogyan férnénk el? Mivel nem egy helyen dolgozunk a férjemmel, õ egy másik autót használ. Egy hatfõs család nyilvánvalóan többet eszik, több vizet fogyaszt, és több szemetet termel, mint egy háromfõs. Abszolút értékben többet fogyasztunk, mint egy egygyermekes család. (Megjegyzem, több fogyasztási adót is fizetünk.) De biztos, hogy nem fogyasztunk kétszer annyit, mint egy háromtagú család, és nem fogyasztunk hatszor annyit, mint egy egyedülálló. Fõleg akkor nem, ha tudatosan törekszünk arra, hogy ne fogyasszunk feleslegesen semmit, és szemetet se termeljünk feleslegesen.

Érdekes eredményre juthat az, aki elkezdi figyelni saját és családja fogyasztói szokásait. Mi az, amit csak a kényelmi szempontok, társadalmi elvárások miatt vásárol meg, mi az, amit csak megszokásból fogyaszt, holott helyettesíthetõ lenne környezetkímélõbb cikkekkel, esetleg teljesen el is hagyhatná, anélkül, hogy rosszabbul érezné magát a bõrében, vagy a megszokott életszínvonalából engedni kelljen. És vajon nagy baj lenne, ha egy kicsit eltérne a már megszokott, kényelmes életétõl? Biztos, hogy attól boldog egy csecsemõ, ha szuper nedvszívó képességû pelenkába csomagolva huppanhat a földre? Vagy esetleg attól, hogy aki pelenkázza, közben rámosolyog, beszélget vele, énekel neki? Biztos, hogy attól tudjuk biztonságban gyermekünket, ha már 6-8 éves korában mobiltelefont nyomunk a kezébe? Biztos, hogy az az olcsó, ami akciós a szupermarketben? Biztos, hogy akkor szép egy nõ, ha manöken alkata van, ha hibátlan a bõre, a szempillája háromszor hosszabb és ötször dúsabb, a haja pedig csillog és persze nincs egy õsz hajszála sem? A férfit pedig természetesen a dezodorja és az autója teszi igazán férfiassá, ugye? Biztos, hogy azoknak az elvárásoknak kell megfelelnünk, amiket a média sugároz felénk nap, mint nap?

Azt gondolom, egy nagycsaládosnak sem kell, hogy lelkiismeret-furdalása legyen a Föld túlnépesedése miatt. Azért viszont mindenki sokat tehet, hogy a túlfogyasztást csökkentse. Az pedig már csak a ráadás, hogy a környezettudatos családokból kikerülõ gyerekek is nagy valószínûség szerint ezt az életformát viszik majd tovább. Ha csak ezért vállalnák a több gyereket, már az is megérné!