Az elmúlt hónapokban otthon fordítottam. A hulladékképződés megelőzésének sok szép európai példájával ismerkedhettem meg. Katalóniában ugyanúgy megelégelték az egyszer használatos poharakat és tányérokat, mint például Münchenben, ahol az Oktoberfest-en (a világ legnagyobb sörfesztiválján), a Müncheni Vásáron és a Müncheni Nemzetközi Maratonon évről évre hihetetlen mennyiségű műanyaghulladék keletkezett. München 1991-ben a nagyszabású nyilvános rendezvényeken egyszerűen betiltotta az eldobható poharak, tányérok és evőeszközök használatát. Azóta elmosható, többször használatos eszközöket használnak, amelyekért a vásárlóknak betéti díjat kell fizetniük.

A sok fordításhoz a lakásunk és a HuMuSz Ház között félúton lévő Fehérvári úti vásárcsarnokban szoktam energiát gyűjteni. A Kis sörözőben, a Marika ételbárban vagy a Kuckó büfében 500 Ft-ért kiadós adag meleg ételt kaptam, ráadásul nekem, magányos fordítónak az is nagy élményt jelentett, hogy a fapadokon szorongva a környéken dolgozó számítógépes ifjak, menedzserek, kisnyugdíjasok és alkoholisták történeteit hallgathattam. A porcelán tányérok és a villák kicsit kopottak voltak, de nem volt bajom velük, jól illeszkedtek a környezetbe.

Most mindennek vége! Egy szép júniusi napon befejeztem a nagyszerű európai példák fordítását, és elégedetten mentem fiammal ebédelni. Nem akartam hinni a szememnek, mikor észrevettem, hogy a Marika ételbárban műanyagtányérba merik az erdei gombás ragut. Átmenekültem a Kuckó ételbárba, de ott is műanyag tányérokba tálaltak, műanyag evőeszközöket osztottak. A sokk hatására az elmúlt két hétben a piacnak csak a földszintjén jártam, szegény fiamat kértem meg, hogy otthoni ételhordó edényeinkben hozza haza az ebédet.

Ma délután aztán oknyomozó riportra indultam. Kérdezősködésemre az árusok először egyöntetűen állították, hogy a Vásárcsarnok és az ÁNTSZ kötelezte őket az egyszer használatos edények bevezetésére, de a Vásárcsarnok vezető felügyelőjétől megtudtam, hogy ilyen nyomásról nincs tudomása. 2003-ban az étkezdék mosogatós melegkonyhára kértek és kaptak engedélyt, a háromfázisú mosogatás feltételei most is adottak. Ezután az egyik bolt főnöke (a bolt neve a szerkesztőség páncélszekrényében) elárulta, hogy a három egység megállapodást kötött, hogy csak műanyag edényeket használnak, és ha a vevők érdeklődnek, az egyszerűség kedvéért felváltva a felügyelőséget és az ÁNTSZ-t emlegetik. A valódi ok, hogy a kedves vendégek rengeteg evőeszközt ellopnak. Egyébként a boltvezető statisztikája szerint 10 vendégből 1 rosszallja a műanyagkorszakot (aki próbált már bécsi szeletet műanyag villával szeletelni, az tudja, hogy miért), és 10-ből 0,5 (vagyis minden huszadik) a környezetvédelmi szempontokat is emlegeti.

Néhány további fejlemény: A műanyagedények ára kezd beépülni az ételek árába. A mosogató személyzetet még nem bocsátották el. Az ételosztás egyszerűbbé vált. Tervezik, hogy a mosogatók helyére további hűtőszekrényeket állítanak be (így küzdenek a globális felmelegedés ellen). Az étkezés után a vendégek közvetlenül a kukákba ürítik az edényeket és az ételmaradékot (semmi válogatás, semmi bonyodalom). Az Égetőmű újabb biztos táplálékforráshoz jutott.

És még valami: A boltvezető elgondolkozva hallgatta a környezeti szempontokat. Komolyan. Nem kellene valamit tennünk?