Na, jól van, Ivetke, menj akkor megint pisilni. Majd a Mami elkisér. Oké, menjenek maguk is. Szünet!

A francba is, már megint miféle emberekkel kell dolgoznom. Ivetke nyavalyog, az anyja egy klímaxbödön, a stábban meg semmi kreativitás. Hagyja már békén, ne piszkálja folyton azt a csapot! Tíz percig tartott, míg beállt a vízsugár lendületesre. Ha folyik, hát hadd folyjék. Van víz doszt. A Niagara vízesést se izélgeti senki, hogy mikor hagyja már abba. Inkább állítsa azt a reflektort hátrébb, mert becsillan a kádba és agyonvágja az egész felvételt.

A csomagolással ne törődj!

Idefigyeljen, kameraman! Amikor a kislány iszik, kevesebbet adjon a pofijából. És fókuszoljon rá kissé alulról. Ez a klipp kulcseleme, ide csúcsosodik a poén előtti feszültség. A kislány átadja magát az ivásnak. Nem érdekli semmi, senki, átlényegülve szopja a műanyagüveget és nyeli a Mirindát. A világ megáll egy pillanatra.

Ez legyen a képben, mert erre épül az egész. A pici mohó száj, a markoló kis kéz és a felirat. Az látszódjék, ne az összetétel, mert ha a néző még lebetűzi, hogy mit akarnak vele itatni, akkor annak annyi. Szóval, érti. Kissé alulról a kamerával, szájra fókuszolva. Na, jönnek már.

No, itt vagyunk, Ivetke? Oké, csüccs oda a kád elé a helyedre. Jól van, asszonyom, nem kell mindíg mentegetőznie. Mindenkinek van hólyagja. Van, akinek több is.

Fél órája jön. Csapból csobog, kádból zubog. De tudja, ez nagyon fontos rész, itt ellenpontozunk. A csapból spriccelő vízsugár lendülete, a kádból túlfolyó víz zubogása készíti elő a poént.

Gondolja csak el. Akár otthon lennének. Ivetke beoson fürödni, becsempészi magával a kedvenc Mirindáját. Megengedi a csapot (elterelő hadművelet), nem hallani, ahogy a flakon szisszen, aztán jöhet az élvezkedés. Mit számít a víz, mit neki fürdés -- ha Mirindát ihat!

Erre kell ráéreznie majd a reklámot bámuló gyereknek is.

És még valami. Amikor a kislánynak beszól, hogy "A kádban vagy már?" - legyen kicsit még természetesebb. Természetesen érdeklődőbb. Mintha tényleg fürdőszoba ajtó mögül beszélne.

Na, ide figyelj, Ivetke! Még egyszer elmondom: nem kell sietned a Maminak a válasszal. Lassan engeded le a flakont a szádról. Nem nyalod körbe és nem böficicázol. Figyelj, mutatom.

Anyunak azt válaszolod, hogy "Persze, Mami". Ezt mondd, pajkosan. Így: "Persze, Mami!!!"

Mindened legyen pajkos. A szád, a mosolyod, a pillantásod. Előbb kádra nézz, csak aztán bele a kamerába. Pajkosan. Mintha összekacsintanál a sok millió gyerekkel, aki a reklámban téged néz majd.

Érted, szóval pajkosan, mint mikor letagadod, hogy kétgombócos fagyit ettél.

Jaj, asszonyom ne kezdje már megint, hogy a gyereke nem szokott hazudozni. Nem erről van szó. De nem is érdekel. Ez a szöveg és kész -- nem miattam kell huszonötödször is felvenni. Ha nem akarják mondani, majd szinkronizáltatjuk mással, a gázsijukból meg ugrott húsz százalék. Maradjunk, hölgyem abban, hogy egy kis füllentés az még nem hazudozás. A nagy hazugság sem feltétlenül az. Egy politikus például sosem hazudik. Legfeljebb valótlant állít.

Na jó, hagyjuk. Felvétel indul! Új Mirinda -- huszonhatos. Felvétel!!! Hová a fenébe tűnt már megint a csapó?!