Hozzászoktunk már a gyorsetetõkhöz és mûanyag kajákhoz, a harmincféle mosóporhoz, kezdünk ráérezni a "plazázás" ízére, de nem gondolkozunk el azon, hogy mi áll mindezek mögött. Észre sem vesszük, hogyan alakítják életünket a kikapcsolhatatlan reklámok -- vagy ha észre is vesszük, nem törõdünk vele, mert "ilyen az élet", sõt "ez a jövõ útja". Végeredményben a fogyasztó lenne az, aki döntéseivel, választásaival befolyásolja az áruválaszték és -- végsõ fokon - a termelés és a gazdaság alakulását. A valóságban azonban a helyzet épp fordított: ma már az eladó nem kiszolgálja vevõit, hanem jól kiszámított, testreszabott agymosó kampányokkal megteremti, megcsinálja a maga fogyasztói rétegét. A vásárló kiszolgáltatottá vált, a pult elõtt tanácstalankodva csak a reklámok biztatására tud dönteni. De hogy is tehetne másképp, hisz hol találhat ma Magyarországon megbízható információkat, amelyekre támaszkodhatna?

Mindeközben talán sejti, ha nem is tudja, hogy romló egészségi állapota és pusztuló környezete valamiképpen összefügg azzal, hogy mit tesz a kosarába. Egy modern fogyasztóvédelemnek szembe kell(ene) néznie ezekkel a kihívásokkal, de úgy tûnik, leragadtunk a törött cipõsarkaknál és kolbászvégeknél (anélkül, hogy vitatnánk ezek fontosságát). Úgy tûnik, a környezetvédõk feladata lesz, hogy meghonosítsák azt az új szemléletet, amelyet jobb híján "ökológiai fogyasztóvédelemnek" kereszteltünk el. Ennek legfõbb üzenete: a környezetvédelmi problémák túlnyomó része (ha nem mind) a fogyasztói társadalom szemléletébõl és mûködésébõl ered. Az állandó és fokozódó fogyasztásra késztetés, a mesterséges igénykeltés okozza természeti erõforrásaink egyre gyorsabb felélését, a termelési környezetszennyezést, a hulladékhegyek növekedését. Elsõdleges feladatunk -- valamennyiünknek -- hogy átgondoljuk fogyasztásunk mennyiségét és minõségét, de még inkább azt a gondolkodásmódot, amely egyre újabb és újabb dolgok szerzésére serkent. "A Föld kielégíti mindenki szükségleteit, de nem mindenki mohóságát" -- szól Gandhi híres mondása. Bármennyire szegénynek is hisszük magunkat itt és most, bizony mi magyarok is benne vagyunk abban a bizonyos felsõ 20%-ban, amely bolygónk forrásainak 80%-át fogyasztja. Tudjuk: csak az a termék nem szennyezi a környezetet, amelyet nem termeltek meg.

De vásárlás közben is állandóan döntéseket hozunk, és ezek mindegyike befolyásolja közérzetünket és környezetünket -- van, ami jobban, van, ami kevésbé. Az ökológiai fogyasztóvédelem feladata, hogy eligazítson ebben a rengetegben, használható és széles körû tájékoztatást nyújtson. Ezért az általunk megfogalmazott fogyasztói érdekképviselet alapvetõen az információ-szabadságról szól, de nem mindegy, hogyan. Nemcsak azoknak kell tájékoztatást nyújtani, akik ezt már aktívan keresik, pontos, átlátható és gyorsan kezelhetõ információkkal kell bombázni azokat is, akik eddig csak keveset törõdtek életmódjuk következményeivel. Ezt elsõsorban helyi akciókkal, kampányokkal lehet megvalósítani: piacokon, orvosi rendelõkben, iskolákban, mûvházakban lehet közvetlenül is eljutni az emberekhez, megértetni velük, hogy saját egészségük és környezetük érdeke egybeesik, és tõlük (is) függ.

Az Ökotárs tavasszal elvégzett házi felmérése (amelynek eredményeit a KukaBúvár elõzõ számában már bemutattuk) arra utal, hogy az emberek többsége igényelné is ezeket. A megvalósításhoz azonban ki kell kényszeríteni a megfelelõ törvényi szabályozást is, a termékminõségre, -információra, -jelölésre, a reklámozásra és az oktatásra vonatkozóan egyaránt. Az idevezetõ út egyik elsõ lépéseként a felmérés eredményeinek nyilvánosságra hozatala után kerekasztal-megbeszélést kezdeményeztünk az ügyben érdekelt környezet- és fogyasztóvédelmi hatóságok és szervezetek között. Meghívásunkra a Környezetvédelmi Minisztérium, a Gazdasági Minisztérium, a Környezetbarát termék Kht., a HuMuSz, az Ökotárs, az ETK és az Energia Klub képviselõi jöttek el. Úgy tûnik, minden oldalról van készség az együttmûködésre, de az is érezhetõ volt, hogy továbbra is a társadalmi szervezeteknek kell "nyomulniuk", különben az ügy könnyen a feledés homályába merülhet. A megbeszélésen a következõ ötletek merültek fel:

• Fel kellene lépni a megtévesztõ címkézés ellen és a pontos tájékoztatás érdekében, és el kellene érni, hogy a vásárlók tisztában legyenek a védjegyek és címkék (valóság)tartalmával. Átfogóbb erõfeszítésekre van itt szükség, mint egy-egy nehezen végigvitt versenyhivatali eljárás: a civilek mellett az állami intézményekre is vár(ná)nak feladatok. Például a fogyasztóvédelmi törvény értelmében a termékeken fel kellene tüntetni a környezetbarát jelleget, illetve a termékdíj-fizetési kötelezettséget, ami ma még nem mûködik.
• A tudatformálás és információ-terjesztés területén számtalan eszköz kiaknázására volna lehetõség. A továbbiakban is rendszeresen tájékoztatni fogjuk a sajtót, pl. jeles napokhoz kötve, vagy akár újabb jeles nap teremtésével is ("szelektív hulladékgyûjtés napja"). További módszer az Internet: össze kéne kötni a már elérhetõ anyagokat (pl. a környezetbarát termékek oldalát a civil szervezetek ilyen témájú adatbázisaival és a Sulinettel). Mozgósítani lehetne az érdekelt minisztériumok közönség/ügyfélszolgálati irodáit.
• Megígértük, hogy rendszeresen tartjuk a kapcsolatot a megbeszélésen részt vett (illetve meghívott) intézményekkel és szervezetekkel. Ebbe a jövõben bevonjuk az Oktatási Minisztériumot is, és (lehetõség szerint) felvesszük a kapcsolatot a kamarákkal és a kereskedõk érdekvédelmi szervezeteivel. Ez utóbbiak körében felmérjük, hogy partnerek lennének-e a környezetbarát kereskedelem meghonosításában (feliratok, külön polc környezetbarát termékeknek, eladók képzése stb.) és ennek költségeihez hozzájárulnának-e.
• Szeptemberben újabb közös megbeszélést tartunk, amelynek fõ témája (a szintén általunk kidolgozandó) tájékoztatási stratégia és cselekvési programtervezet lesz.

Mi már elköteleztük magunkat erre a munkára, de úgy tûnik, sokan nem értik még mindig, hogy miért is foglalkozik egy környezetvédõ szervezet olyasmivel, ami látszólag nem tartozik "hatáskörébe". Ennek egyik jele, hogy a GM -- miután leült velünk tárgyalni -- szó nélkül visszadobta pályázatunkat, amelyet a fogyasztóvédelmi kiírásra adtunk be, és amelyben a következõket terveztük (volna):

(1) Egy információs csomag kidolgozását és kiadását a témában járatos szakértõk és civil aktivisták segítségével, elsõsorban a fogyasztóvédelemmel foglalkozó vagy az iránt érdeklõdõ helyi szervezetek számára. A szervezeteknél szétszórva nagyon sok ismeret halmozódott már fel, de hiányzik ezek egységes keretbe foglalása, rendszerezése. E hiány betöltése érdekében kidolgozunk egy információs csomagot: feltérképezzük a már rendelkezésre álló forrásokat, a hiányzókat pedig a mozgalom tagjainak széles körét bevonva alakítjuk ki. Az így elkészülõ anyagokat füzetsorozat, a késõbbiekben pedig bõvíthetõ kapcsos könyv formájában adjuk ki. A csomag bemutatja a fogyasztóvédelem területeit, a felmerülõ problémákat és feladatokat, ötleteket és iránymutatást ad helyi kampányok és programok beindítására, így elsõsorban módszertani kalauzként szolgál a civil szervezetek számára, de az érdeklõdõ polgárok is haszonnal forgathatják. A sorozat elsõ eleme (reményeink szerint) a környezet- és fogyasztóvédelmi jog átfedõ területeinek kiskátéja lesz. <>(2) Az információs csomagot részvételi elven mûködõ képzések sorozatával szeretnénk megismertetni helyi, elsõsorban nemrégiben alakult, kevesebb tapasztalattal rendelkezõ szervezetekkel. Ezzel egyben a csoportokat is segítjük saját prioritásaik, akcióterveik felállításában. Egymásra épülõ képzések révén adjuk tovább az ökológiai fogyasztóvédelem általános alapismereteit, és -- helyben - lehetõvé tesszük egy-egy témakör elmélyültebb elemzését is (ezt a módszert a Békéscsabai Zöld Körrel már kipróbáltuk). A képzések nyomán elinduló helyi kezdeményezéseket folyamatosan segítjük, a helyi szükségletekhez igazított továbbképzésekkel, hatóságok képviselõivel tartott találkozók és kapcsolatfelvételi lehetõségek megteremtésével, valamint a fogyasztói tanácsadáshoz szükséges kapacitás megteremtésével. Elsõ körben 4-5 ilyen helyi kampánnyal tudnánk együttmûködni.

(3) Hosszú távú elképzelésünk egy olyan "zöld bolt" beindítása, amely az elérhetõ környezetbarát termékek felvonultatásán és bemutatásán keresztül hat a fogyasztói szokások alakulására. Ennek kialakításánál az elsõdleges szempont lenne a környezetvédelmi szempontok érvényesítése, mind a helyiség mûködésében, mind pedig a választékában. A bolt egyben oktatási helyként is mûködne, részint a betérõk tájékoztatása révén -- az egyes termékek jellemzõinek, környezetkímélõ voltuk kritériumainak ismertetésével és felhasználásukra vonatkozó tippek nyújtásával -- részint pedig csoportok fogadásával. Továbbá bemutatóteremként szolgálna a környezetbarát termékeket gyártó cégek számára (reklámozás nélkül). Alapvetõen különbözne a manapság divatos bioboltoktól mind kínálati skálájában, mind pedig abban, hogy nemcsak az egészségvédelmet, hanem elsõsorban a környezeti szempontokat helyezné a középpontba. A boltot non-profit alapon, haszonszerzésre törekvés nélkül mûködtetnénk a keletkezõ bevételek visszaforgatásával. Ehhez fel kívánjuk mérni és Interneten közzétenni a környezeti szempont megjelenését a fogyasztói szokásokban, valamint az elérhetõ, környezetbarát termékeket gyártó cégeket és vállalatokat, és a különbözõ minõsítési rendszereket.

(4) A környezetvédelmi szempont érvényesülését szeretnénk serkenteni a Békéltetõ Testületekben is. Ennek érdekében - a programban együttmûködõ szervezetek részvételével -- próbaeljárások sorozatát indítjuk, pl. a környezetbarát, környezetkímélõ jelzõkkel való visszaélések, félrevezetõ tájékoztatás és hasonló ügyekben. Ennek sikerét a jövõ év elején -- egyéves mûködés után - a békéltetõ testületek munkájának kérdõíves és interjús értékelésével fogjuk lemérni minden megyében.

(5) Országos szinten erõsíteni kívánjuk az ökológiai fogyasztóvédelemmel (is) foglalkozó társadalmi szervezetek közötti együttmûködést az egyes kezdeményezések összehangolásával, hosszabb távon pedig egy ilyen hálózat vagy szövetség megteremtésével.

A sikertelenség azért teljesen nem keserített el: tovább dolgozunk e tervek (legalábbis részleges) megvalósításán, és igenis lesz még nálunk ökológiai fogyasztóvédelem!