Az alábbi adatok ismeretében nem csoda, hogy elõítéletekkel utaztunk el az Egyesült Államokba. Az egész országra jellemzõ a gazdagon rendelkezésre álló természeti erõforrások pazarló használata, és a lappangó környezeti problémák figyelmen kívül hagyása. Az ott töltött 5 hónap után is úgy tûnik, hogy az elõítéletek egy része jogos volt, de semmiképpen sem igaz az, hogy csak negatív tapasztalataink voltak.

Utánfutós hulladékgyûjtõ

Ritka állatfaj Mûanyag palackos, szénsavas üdítõ helyett szívesebben fogyasztottuk az üveges leveket, és minden egyes kis üvegen megtaláltuk az alábbi feliratot: "5c DEP, ME", az 5 cent betétdíjat rögtön megértettük, de a ME okozott némi fejtörést. Utánajárva kiderült, hogy az Maine államot jelenti, és ha összegyûjtenénk a helyes kis üvegeket, aztán autóznánk néhány száz kilométert, akkor valóban kapnánk darabjáért 5 centet. Erre sajnos nem volt módunk, így kénytelenek voltunk kidobni a kis üvegeket. Persze nem azonnal, hanem elõször jó magyar szokás szerint összegyûjtöttük õket, és egy megfelelõ pillanatban lecipeltük a "glass recycling" feliratú kukához. Egy ilyen kis túránk során történt, hogy összetalálkoztunk valakivel, aki elkerekedett szemekkel meredt az üveghegyre, melyet a kezünkben tartottunk, és megkérdezte, hogy hova cipeljük. Hallván a választ még inkább elcsodálkozott, és megismertetett minket a ténnyel, hogy mi egy ritka faj egyedei vagyunk, mert hajlandóak vagyunk munkát fektetni ilyen dolgokba. Ekkor, illetve további kérdezõsködéseink során kiderült, hogy a recycling program ugyan mûködik, de igen halványan. Inkább úgy fogalmazhatnánk, hogy egyes részei mûködnek csak igazán nagy hatásfokkal, pl. az irodai papír gyûjtése, mert ott a kukák rögtön a fénymásolók és a nyomtatók mellett vannak elhelyezve, így csak ebben odébb kell söpörni, és már a helyén is van. Vagyis, a megfelelõ elhelyezés az nagyon sokat számít.

Ha már az üveg újrahasználatát illetõen nem láttunk bíztató képet, csak át kellett pillantani az Al dobozokra, és máris jobbnak tûnt a helyzet. Ezek külön gyûjtésére ugyanis az esetek 99%-ban biztos hogy van mód, sõt, néhány államban úgy üzemel a dolog, mint nálunk a betétdíjas üveg. Van ahol nem darabra, hanem kilóra veszik vissza. Ha egy család még ezek után is lusta arra, hogy visszavigye, legalább a hajléktalanoknak jó kis zsebpénzt biztosítanak. Ha már az újrahasznosítás és újrahasználat témakörét feszegetjük, talán azt is érdemes megemlíteni, hogy a különbözõ mûanyagok alján található egy szám a jól ismert kis háromszög közepén, és az elárulja, hogy melyik kukába kell dobni, így az elszállítás után már egyszerûbb a feldolgozás, illetve az égetés, ha õszinték akarunk maradni.

Vegyszerek

Az egyetemen az összes beérkezõ vegyszerrõl pontos nyilvántartás van, és minden ml-t tudnak, hogy hol került felhasználásra, illetve mennyi maradt meg milyen formában. Összegyûjtik a lejárt szavatosságú, vagy már nem szükséges kemikáliákat, illetve a veszélyes végtermékeket. Ezeket a kis laborban elõször megvizsgálják, majd amit csak lehet, semlegesítenek. A többi tárolásra kerül, és amikor egy nagyobb mennyiség összegyûlik, akkor elszállítják, illetve ha lehet, akkor el is adják. A tárolást persze nem úgy kell elképzelni, hogy csak úgy minden beérkezõ vackot levisznek mondjuk az egyetemi épület alagsorába, hanem erre külön kis építményük van, melynek a különbözõ szobái különbözõ biztonságtechnikai elõírásoknak felelnek meg, attól függõen, hogy milyen vegyszer-kategória tárolására szolgál az adott helyiség. Automatikusan mûködõ vizes illetve halonos tûzoltórendszerrel felszerelve, mindenhol olyan padozat, hogy ha még ki is ömlene valami, az se a szennyvízbe vagy a talajba kerüljön, hanem újra összegyûjthetõ, és az üvegeket, illetve hordókat folyamatosan ellenõrzik, hogy nem történt-e bajuk, nem csöpög-e valami. Persze ez az egész nagyon sokba kerül.

Köztisztaság

Ahogy utazunk, az utak mentén 4-5 km-enként tisztességes méretû tábla hirdeti, hogy azon az adott útszakaszon melyik szervezet vagy magánszemély szokta a szemetet összeszedni. Így ugye könnyû mindent tisztán tartani, ha mindenkinek csak egy kicsi jut, és sokkal különbül néz ki az utak széle. Persze még be kell vezetni az 500-1000 dolláros büntetést a szemetelésre, és akkor aztán tényleg könnyû tisztán tartani az utak mentét.

A kollégiumi büfé kínálata