Raklaphoz több módon juthatunk hozzá, vásárolhatunk, de ha szerencsénk van, akár ingyen is kaphatunk néhányat. Miután megszereztük az egyforma méretű (ált. 80*120cm) raklapokat, pajszerrel vagy a részek óvatos lekalapálásával eltávolítjuk a talpakat. A megmaradt darabokat félretesszük, később fel fogjuk használni. A kiálló szögeket lefűrészeljük. Ezután a raklap tetejének minden hozzáférhető felületét lecsiszoljuk csiszolóvászonnal, rezgő sarokcsiszolóval vagy erre alkalmas flex csiszolókoronggal. A sima és szálkamentes polcot tetszőleges színű fapáccal lekenjük, hogy védjük a szú és a gombásodás okozta károsodástól. Egy napig száradni hagyjuk.

Ez a polctípus akkor a legstabilabb, ha a függőleges tartóelemek közül legalább kettő csatlakozik a falhoz. Ezeknek nem is kell egy darabból lenniük, a lényeg, hogy jó erősen, több ponton rögzítsük a falhoz. Ám az is lényeges, hogy a fallal nem érintkező, függőleges elemek egy darabból legyenek.
A kívánt polcmagasságok megállapítása után az elsô lépésben megmaradt deszkákból olyan hosszú darabokat vágunk, amilyen széles a függőleges deszka, és a polcok aljának a magasságában hozzácsavarozzuk a fához. Így négy darab, egy síkban lévő vízszintes felületet kapunk, amire a polcokat ültethetjük, és felülről hozzácsavarozhatjuk.
Érdemes először a legalsó és a legfelső polcot ilyen módon a helyére tenni, mert ez összetartja a szerkezetet, egyszerűbbé téve a köztes polcok rögzítését. A beltéri felhasználásra első ránézésre alkalmatlan hulladékból, minimális pénzből és egy kis időráfordítással gyönyörű, egyedi bútorokat készíthetünk.

Raklaptechnikával nemcsak polc készülhet, hanem kiadványtartó, multifunkcionális falburkolat is, de akár ágyat és konyhabútort is varázsolhatnak belőlük a haladóbb barkácsolók.