Az itthoni projekt része a Clean up the World mozgalomnak. Évente több mint 100.000 résztvevő nagyjából 5.000 tonna illegálisan lerakott hulladékot gyűjt össze. Szívet melengető látni, amint idősek, szülők, gyerekek együtt, jókedvűen dolgoznak valami közös célért, és büszkék az eredményre. Az effajta önkéntesség egyrészt közösségformáló erő, másrészt jellemformáló, hiszen azt hirdeti, hogy nem csak anyagi haszon reményében lehet valamilyen tevékenységet végezni. Azonban minden pozitívum ellenére van egy nagy fogyatékossága a kezdeményezésnek: az illegális hulladék összegyűjtése nem szünteti meg a probléma forrását, sőt még gerjesztheti is azt. Aki kihordja a falu szélére, az erdőbe vagy a folyópartra a szemetét, az valószínûleg nem vesz részt ilyen akciókban, viszont róla értesülve úgy gondolhatja, hogy máskor is nyugodtan szemetelhet, hiszen úgyis lesznek, akik összeszedik. A probléma tehát újra előjön.

Mindenképpen érdemes lenne tehát legalább olyan határozott kampányt folytatni a hulladéklerakás ellen, mint a felszedéséért. Továbbá el kellene mondani az embereknek, hogy mit tehetnek, ha illegálisan lerakott hulladékkal találkoznak mindennapjaikban. Mit lehet tenni az „elkövetők” felelősségre vonásáért, az „újratermelődés” elkerüléséért?

A probléma gyökeres megszüntetésére sikeres próbálkozás az ún. hulladékkommandó, amely – bár még csak helyi, és nem országos szinten – azt tűzte ki célul, hogy az illegális hulladék lerakóival szedesse föl a szemetüket. A hulladékban talált bármilyen azonosító dokumentum alapján hatóságok jelenlétében felkeresik az „elkövetőt”, és felszólítják a hulladék eltávolítására. A módszer kipróbált és működőképes.

A lelkesedés és jóindulat mellett tehát némi ügyességre is szükség van ahhoz, hogy valódi megoldások szülessenek.

Pauló Gergő