A szemléletváltozás megfigyelése az érzékenyítéssel foglalkozó civilek számára kulcsfontosságú. De bárki számára érdekes lehet erről elgondolkodni, hiszen így többféle utat is láthat maga előtt.

Vigyázat! A cikk szubjektív elemeket tartalmaz!

Több környezettudatos típust is megkülönböztetek eddigi megfigyeléseim alapján. A „zsigeri zöld”, aki belenő a természetközeli életmódba – ő a családjából hozott alapértékekhez igazodik. Olyan ez, mint amikor valaki külföldön tanul meg egy idegen nyelvet: nem tudja, miért úgy mondja, ahogy, vagy miért azt a szót használja, de mégis jól csinálja. Nagy élmény volt a csapatunk számára, amikor Nagykanizsa mellett egy kis településen, Fityeházon jártunk, és a standunk komposzt-totóját egy nagyon kedves, idős, főkötős néni töltötte ki egyedül hibátlanul, pedig soha nem tanulta – klasszikus értelemben – az ezzel kapcsolatos tudnivalókat. Nagy állatbarát lévén találkozom olyanokkal is, akik az állatvédelmen keresztül vezető utat járták be, gyakran felnőtt fejjel. Annak megélése, hogy a környezetünk nem kizárólag az emberekről szól, és mindenféle formájú társaink élnek ezen a bolygón, az évek során kitágítja a gondolkodásunkat: megjelenik a holisztikus megközelítés. A „holisztikus állatbarát” számára létezik egy rendszer, amelyben a sokszínű élővilág tagjai igyekeznek meglenni egymással valamilyen dinamikus kölcsönhatásban. Az élővilág méltóságának megőrzése alapvető kérdés ebben a csoportban. Innen nyílik út az elvi alapokon álló vegetarianizmushoz is. Másik forráscsoportot alkotnak a „túrázásba belezöldülők”. A természet megnyugtató, feltöltődést biztosító hatása rövid idő alatt alakul át azzá az igénnyé, hogy ez a kellemes közeg hosszú távon is fennmaradjon a pihenés szigeteként. Az igényből lesz a természetszeretet, az a sokkal átfogóbb gondolkodást és alázatosságot is igénylő hozzáállás, amely során az ember már nem csak kapni akar, hanem adni is szeretne. Eddigi tapasztalataim alapján viszont a legtöbben az egészségvédelemből eveznek át a környezet- és természetvédelem vizeire. Az emberek többsége vagy magát, vagy családtagjait félti. Ezért is olyan gyakori, hogy a kismamák és kispapák élénk érdeklődéssel fordulnak a zöld témák felé annak érdekében, hogy a születendő csöppség egészsége teljes legyen. A baba érkezése után szembesülnek azzal, hogy a parányi szervezetet mennyire sokkolják a környezetünkben található mérgek, vegyszerek. Ami addig láthatatlan volt, az megjelenik teljes valójában. Egy másik eset a betegség: tipikusan olyankor fordulnak a természetes megoldások felé a betegek, amikor látják, hogy a modern orvostudomány és az egészségügyi rendszer nem tud mit kezdeni az ő bajukkal. Ilyenek a stressz és szennyezett környezet által okozott terhelések. Az alternatív gyógyászat különféle ágainak többségében azt vallják, hogy a természetes anyagok használata az étkezésben, a testápolásban szükségszerű a gyógyulás érdekében. Ebből aztán szépen kifejlődik a „tudatos vásárló”, aki veszi a fáradságot és végigmustrálja a termékcímkéket, majd megdöbbenve tapasztalja a tömérdek oda nem illő anyagot – tartósítószert, állományjavítókat stb. A fogyasztói társadalom sötét bugyraiból feleszmélve jut el ahhoz a morális kérdéshez, hogy ha odafigyelek arra, hogy nekem jó legyen, akkor oda kéne figyelni arra is, hogy másnak is jó legyen. A „jó” pedig a pazarló és felelőtlen emberi tevékenység által nem tönkretett természetből eredeztethető. Az ember- és egészségcentrikus megközelítésből vezeti le Magyarország Alaptörvénye is környezetvédelmet.

Magyarország Alaptörvénye XX. cikk
(1) Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez.
(2) Az (1) bekezdés szerinti jog érvényesülését Magyarország genetikailag módosított élőlényektől mentes mezőgazdasággal, az egészséges élelmiszerekhez és az ivóvízhez való hozzáférés biztosításával, a munkavédelem és az egészségügyi ellátás megszervezésével, a sportolás és a rendszeres testedzés támogatásával, valamint a környezet védelmének biztosításával segíti elő.

Emellett érdekes elhajlások is léteznek, amelyeket nem szabad szó nélkül hagyni. Ott vannak a „zöldrefestettek”. Korunk „zöld” marketingje éppen ezt a csoportot duzzasztja. Kemény dió megértetni a tagjaival, hogy attól nem lesz valaki zöld, hogy az újrahasznosítható jellel ellátott csomagolást választja, az egész házát szoftvervezérléssel optimalizálja, hibrid autóval jár és zöld technológiai kütyüket, azaz újabb termékeket vásárol. A nyert megtakarításnál – mert itt elsősorban ez szokott számítani – azt elfelejtik végiggondolni, hogy az új termékek gyártása mekkora környezeti terhelést jelent, és persze az újabb erőforrások felhasználásáról is megfeledkeznek. A „nemzöldrefestettek” aprócska réteget takar. Ők azok, akik provokatív jelleggel hangoztatják, hogy a környezetvédelem a civileskedő idealisták perverziója. Fennhangon hedonista életmódot folytatnak ,utalva magasabb társadalmi státuszukra. Mindeközben látszik, hogy ha van olyan ember a környezetükben, akivel erről elbeszélgethetnek, akkor –anélkül, hogy elismernék nyitottságukat – egyszer csak azt látni, hogy háztartásukban itt-ott feltűnnek zöld termékek. Érdekes, hogy ők lassan, de stabilan térnek át a zöld gondolkodásmódra, és többnyire belőlük lesznek azok, akik megfizetik az öko és a bio „prémium” árait. A sort még lehetne folytatni, érdekes tanulmány lenne, hiszen mások az igények, így minden egyes ilyen csoporthoz másként kell szólnunk. A felsoroltak között nincs alá- és fölérendeltség, inkább egy pillanatkép a környezetvédők és -aspiránsok sajátos „biodiverzitásáról".