Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 5 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A környezeti nevelés szégyene

Év: 
2016
Szám: 
Tavasz
Szerző: 
Gracka Sylvia
A hulladékégetés társadalmi elfogadottságának növelése nemzeti cél. Sic!

A minap belefutottam a Sulinet Tudásbázis oldalán a hulladékégetés témájába,ahol színes-szagos ábrákkal győzködik a jövő generációt arról, hogy a hulladékégetés milyen jó dolog. Például így: „Ennek a módszernek nagy elônye – emiatt is terjed rohamosan –, hogy a lerakásra szoruló hulladék mennyiségét töredékére csökkenti,mialatt jelentős mennyiségű energiát termel.
Az energiatermelés vegyes hulladékból közelíti a nullszaldót – ha levonjuk a létesítmény által a működésre elhasznált energiát, akkor alig marad valami. Energiát jó fűtőértékű hulladékkal lehet termelni, olyan anyagokkal, amelyek anyagukban is hasznosíthatóak lennének: ilyen a papír és a műanyag. Nem véletlen, hogyAngliában már stagnál a környezetkímélôbb módszer, az anyagában hasznosítás, miközben tavaly rekordot döntöttek az észak-európai hulladékégetőkbe menő papír és műanyag alapú fűtőanyag*-szállítások.
Hiába sulykolják tehát, hogy csak az anyagában már nem visszanyerhető hulladék égethető. A fenti példa is világosan mutatja, hogy nem ez történik. Ahogyan az is ismert, hogy Németországban már évek óta harc folyik az égetőművek és az újrahasznosítók között ugyanazokért a hulladékokért. Ez vár ránk is. Mindent elégetünk majd, ami menthetô lenne. Legalábbis az új hazai „fejlesztési tervek” szerint, amely tucatnyi új égető építésével számolnak.
De miért is jelennek meg ilyen gyerekbutító írások az égetésről? Közvetett oka a gazdasági érdek, hiszen nagyon nagy pénz van ebben, és az önkormányzatok emberöltönyi időre válnak a beruházók rabszolgáivá. Az üres égetőt ugyanis „etetni” kell hulladékkal bármi áron, hogy megtérüljön a beruházás, ami gyakorlatilag a hulladéktermelés ösztönzését jelenti. Ez pedig éppen ellentétes hatású a törvénnyel,amely a prioritások közül elsô helyen a legkörnyezetkímélőbb módszert, a hulladék keletkezésének megelőzését, azaz a hulladékcsökkentést írja elő.
A közvetlen ok azonban a csendben, különösebb nyilvánosság nélkül elfogadott Nemzeti Energiahatékonysági Szemléletformálási Cselekvési Terv, amelyben a gyerekbutítást hivatalosan is előírják, ugyanis ezt sikerült célként megfogalmazniuk: „a települési szilárd hulladékok energetikai hasznosítását elfogadó társadalmi attitűd kialakítása”. „A stratégiai irányokat alapul véve a Cselekvési Terv olyan intézkedéseket jelöl ki, melyek hozzájárulnak (…) az anyagában nem hasznosítható hulladék energetikai célú hasznosításával kapcsolatos ismeretek elsajátításához és azok társadalmi elfogadottságának növeléséhez”.
Hogy tetszik, hogy a Te gyerekedet is erre fogják tanítani? Csak azért, mert komoly pénzek vannak ebben az iparágban. Azok, akik ezt népszerûsítik, a saját gyerekeiket ölik meg a láthatatlan légszennyezéssel, a visszamaradó – ismeretlen összetételű – salakanyaggal, és húzzák ki alóluk a természeti erôforrásokat, amelyeket ész nélkül elégetünk.
A Sulinet-oldal szégyene,hogy a hulladékos piramist be sem mutatja. Össze-vissza ír annak egyes lépcsőirôl: ugrál az újrahasználat és az újrahasznosítás (vagy –feldolgozás) fogalmai között,miközben a megelőzés szóba sem kerül ezeken az oldalaikon!De már a hulladék meghatározása is hevenyészett.
Gyászos irányba haladunk. Az oktatást ezer és egy probléma sújtja, de nem mehetünk el amellett sem szó nélkül, hogy a legkönnyebben befolyásolható generációt hülyeségre tanítjuk, önmaguk ellenségeivé tesszük őket.


Ha tetszett a cikk és szeretnél előfizetni negyedévente megjelenő ÚjraSzedve magazinunkra, itt teheted meg: www.humusz.hu/ujraszedve/elofizetes

Előfizetéseddel a Humusz Szövetséget és az ÚjraSzedve kiadását támogatod!