Amit én alkalomszerűen és kicsiben csináltam, azt a Magyar Élelmiszerbank Egyesület tonnás léptékben, szervezett keretek között és napi rendszerességgel megteszi: a hipermarketekben, gyárakban és feldolgozóüzemekben feleslegessé vált élelmiszereket összegyűjtik és eljuttatják karitatív partnerszervezetekhez, akik ingyenesen szétosztják az adományokat a rászorulók között. A Magyar Élelmiszerbank Egyesületet 2006-ban az Európai Élelmiszerbankok Szövetségének segítségével sikerült beindítani. Balázs elmondása szerint a kezdeteknél az jelentette a legnagyobb nehézséget, hogy azonnal és egyszerre több szálon kellett működőképes rendszert szervezni.

Az Egyesület az önkéntesek támogatásával, a publicitás és az információgyűjtés eszközeivel tölti be közvetítő szerepét. Magánszemélyeket nem támogatnak. Az Egyesület működésének első négy évében nagyjából 18 ezer tonna élelmiszert gyűjtöttek be és adtak tovább, ezzel mintegy 400 ezer ember kapott 20 millió dollár összértékű támogatást. A tapasztalatok szerint a rászorulók száma nagyobb, mint a felajánlott élelmiszerek mennyisége, de a kukákba kerülő „pazarlások” megelőzésével a küldők-fogadók közti különbségek hatékonyan csökkenthetők.

Az ipari és kereskedelmi élelmiszerfeleslegek keletkezésének több oka lehet. Vannak az eladás szempontjából értéktelen technológiai selejtek (pl. ízkeveredéses joghurtok a gyártósor málnásról epres ízre történő átállításakor) és esztétikailag értékesíthetetlen termékek (pl. amikor az azonos íz ellenére egy étel színe a minőségi előírásoknak nem felel meg).

Ezenkívül az ún. „logisztikai lyukak” maradékai is számottevőek, melyek a biztonsági tartalékként rendelt heti mennyiségekből, valamint az új termékek bevezetésekor még kiszámíthatatlan keresleti mennyiségekből tevődnek össze. Ami egy hétköznapi fogyasztó számára megdöbbentő, az egy élelmiszeráruház számára elenyésző mennyiség (50-100 kg).

Lehetnek továbbá „akciós okai” is a forgalomból való kivonásnak. A speciális csomagolású (pl. nyereményjátékok) és a szezonális termékek (pl. csokinyuszi) tipikus példái a megmaradó készleteknek.

Bizonyos partnerektől nagyjából jól tervezhető mennyiségek érkeznek a Magyar Élelmiszerbank logisztikai raktáraiba (ilyenek az „áruházi lejárósok”), de legalább ilyen jelentős az „eseti rontottak” mennyisége. A hibás csomagolású, felirat nélküli termékek fel- vagy átcímkézését az Egyesület meg tudja oldani, bár ésszerűségi és gazdaságossági okokból leggyakrabban csupán „a kereskedelmi forgalomba nem hozható” figyelmeztetés kerül feltüntetésre. A lejárt szavatosságú termékek fogyaszthatóságának bevizsgálására is lenne lehetőség, de a hatályos jogszabályi előírások szerint a gyártó által megjelölt lejárati időn túl az élelmiszerek fogyasztása nem megengedett. Pedig a minőség megőrzésének időpontja mindig pesszimista becsléssel kerül a csomagolásra, vagyis (főleg a tartós élelmiszerek esetében) napokkal később is romlatlan és teljes értékű marad az érintetlen étel. A csomagolt élelmiszerek „tartalékidejének” kihasználására az Élelmiszerbank a jogszabályok változtatását kezdeményezte. Szeretnék elérni, hogy a hivatalos szavatossági idő után ellenőrzött, és még fogyaszthatónak ítélt élelmiszereket -karitatív úton továbbítva - még el lehessen fogyasztani.

A Magyar Élelmiszerbank Egyesület „Esélyt az ételnek” most futó lakossági kampányáról az eselytazetelnek.hu honlapon olvashatnak az érdeklődők.