Javaslatunk szerint a kommunális adóként kivetett hulladékdíjról mindenhol át kell térni a Ptk.-án alapuló díjfizetési rendszerre. Bíztatónak ítéljük, hogy a kommunális adóként kivetett hulladékkezelési díjformával a szaktárca sem ért egyet, tekintettel arra, hogy „ez a forma nem ösztönzi a lakosságot a hulladékkal történõ gazdálkodásra, a kevesebb hulladék keletkezése érdekében történõ cselekvésre.” Az ingyenes hulladékszállítással ugyancsak nem ért egyet.
Fontosnak tartjuk, hogy az egyes háztartásokkal, írásban kössenek szerzõdést a szolgáltatók. Az egyedi szerzõdések által növekedne a jogbiztonság, és a fogyasztói jogok érvényesítése is lehetségessé válna. A minisztérium szerint „a szerzõdéskötés azért nem elõírás, mert a szolgáltatás igénybevétele kötelezõ, írott szerzõdés hiányában is, és a szolgáltatás felkínálása a Ptk. szerint helyettesíti az írott szerzõdést.” A helyzet javítását – ellentétben a HuMuSz-szal - nem feltétlenül az egyedi szerzõdéskötésekben látják, bár azokat elvileg nem ellenzik.

Legfontosabb javaslatunk: arányos, két komponensû díjat vessenek ki! Ösztönözzön a díj a hulladékkeletkezés csökkentésére, és a hatékony hulladékgazdálkodásra. A kétkomponensû díj bevezetését a tárca is indokoltnak ítéli, a helyi rendeletek magasabb jogszabályokkal ellentétes gyakorlatát elítéli, de „a jelenlegi rendszerben ez ellen tenni a környezetvédelmi ágazatnak nincs lehetõsége, tekintettel az önkormányzatok önrendelkezési jogára, amelyet azonban az önkormányzatok gyakran helytelenül alkalmaznak (azaz visszaélnek vele).”
Differenciált díjfizetést javasolunk: különbözõ díj bevezetését a különbözõ hulladékáramokra. A szakfõosztály egyetért azzal, hogy a szelektív hulladékgyûjtés költségének megnövekedése indokolja, hogy a koordináló szervezetek a jelenleginél nagyobb arányban fizessék meg a közszolgáltatónak, amely így csökkenti a lakossági díjat. „Azzal is egyetértünk, hogy azt a lakost, aki részt vesz a szelektálásban, azt anyagilag is érdekeltté kell tenni e tevékenységében.”
Meg kell teremteni és kötelezõvé tenni a háztartásonkénti mérés és nyilvántartás valamilyen formáját. Ezzel a szaktárca nem ért egyet, mert olyan mértékû beruházásokra lenne szükség, ami a díj jelentõs mértékû emelését vonná maga után. Pedig mérés nélkül az egésznek nincs értelme! Beruházásokra pedig szükség van, és inkább ide jöjjön a beruházási támogatás, mint az égetõk építésébe...
A közpénzbõl épített ártalmatlanító berendezéseket nyilvánítsuk közvagyonná! A szaktárca is szeretné elérni, hogy az állami és EU-forrásokból épített vagyon ne kerülhessen magánkézbe. „Ugyancsak javasolta a szakmai fõosztály, hogy a lerakás díjának adó jellegû megemelésével (igénybevételi járulék) tegyük drágábbá a lerakást.” Ez fontos lenne. Ha drágább a lerakás, nagyobb lesz a vegyes szemét díja, így az emberek hamarabb fogak szelektálni és komposztálni.
A gyûjtõszolgáltatók között erõsíteni kell a piaci versenyt! A „szabad szolgáltatóválasztás” bevezetésével a szakfõosztály nem ért egyet: „a közszolgáltatás biztosítása a települési önkormányzat feladata, így a szolgáltató kiválasztását is e szervezetnek kell megoldania.” Mi bizony el tudnánk képzelni némi versenyt, pl. a nagyvárosok kerületei önállóan dönthetnének a közszolgáltatóról, ezt a szemétdíjak csökkenésében hamar tapasztalnánk.
Aktív szemléletformálási tevékenységgel kell segíteni, hogy az emberek minél több hulladékot elkülönítetten gyûjtsenek, a szerves hulladékot pedig komposztálják. Ezzel a szakfõosztály egyetért.
Nem állunk rosszul, tehát. Az igazi nagy mérkõzés még hátra van: a kommunális szolgáltatók még nem nyilatkoztak érdemben, de meghívtak minket az évi rendes konferenciájukra. Alig várjuk.