Gombnyomásra
Kísérleti jelleggel üzembe helyeztek egy alma-automatát a Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Általános Iskolájában. Az automata üzemeltetése nem várt sikereket eredményezett. A kisiskolások már az üzembe helyezést is nagy érdeklõdéssel figyelték és alig várták, hogy az első almákat kivehessék a gépből. A gép derecskei piros almát ad ki, ami valószínűleg nagyon ízlik a gyerekeknek, hiszen napi 80 kiló fogy belőle.
Az akció annak a kampánynak a része, ami a hazai zöldség-gyümölcs fogyasztást kívánja növelni. Európában ugyanis a magyarok eszik a legkevesebb gyümölcsöt. Nem csak almát nem, de szőlőt se, dinnyét se, barackot se, pedig ezek jobbára úton-útfélen megteremnek nekünk. A hazaiakon kívül nem eszünk még továbbá banánt, kiwit, avokádót, pedig ezek drágák, és jó messziről kell hozni őket.
Mi lehet a titka hát annak, hogy a debreceni gyerekek mégis almát tömnek magukba a szünetben?
A válasz meglepően egyszerű. Az automata. Bele lehet dobni felül a pénzt, alul meg kijön az alma, máris megvan a szerencsejáték minden öröme, hiszen mindig nyer, aki dob.
Kísérletképpen ki lehetne próbálni, milyen eredménnyel járna, ha tej-, sárgarépa- vagy netán víz-automatákat állítanának fel. De nem kellene itt megállni. Ismerve hazánk egészségügyi és higiénés állapotát, akár fogkrém- és szappan-automatákkal is lehetne kísérletezni. Ha bejön – márpedig be fog jönni -, érdemes volna megpróbálkozni könyv-automatákkal is.
Később – kiindulva a játéktermi tapasztalatokból – nyerőgépek felállítása is észszerűnek látszik: pörögnek a kis ikonok, és ha kijön három egyforma költő- vagy festőnév, a delikvens máris gazdagabb lehetne valami kis csekélységgel, teszem azt egy rézkarccal, az jól kifér az automata résén.
A magam részéről egyébként erőltetném a boldogság-automata feltalálását is: pár fémszázast már csak megér mindenkinek...
