Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 14 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

GAIA: egy nemzetközi hálózat az égetés alternatíváiért

Év: 
2005
Szám: 
Nyár
Szerző: 
Balogh Emese

Amióta a HuMuSz a European Environmental Bureau (EEB) tagja, egyre több külföldi szervezettel, hálózattal kerül kapcsolatba. Jó érzés látni, hogy a világ számos pontján működnek olyan csoportosulások, amelyek hasonló célokért dolgoznak, mint mi. Az alábbiakban egy olyan nemzetközi szervezetet mutatunk be (GAIA), amely alapvetően a hulladékégetők ellen ill. az égetők alternatíváinak elterjesztéséért szerveződött, az elmúlt pár évben azonban „érdeklődési köre” jócskán kiszélesedett.

A  GAIA név kettős elnevezést takar: egyrészt a Global Anti-Incinerator Alliance (Égető-ellenes Nemzetközi Szövetség) név rövidítésének tekinthető, másrészt viszont a Global Alliance for Incinerator Alternatives (Nemzetközi Szövetség az Égetők Alternatíváiért) megnevezés is mögé bújtatható. Ez utóbbi elnevezés feltehetőleg azoknak szól, akik szeretik, ha a civilek nem valami ellen, hanem valamiért küzdenek, illetve ez a megnevezés szélesebb értelmezési tartományt ad azok számára, akik a hálózat célját annak neve alapján próbálják kitalálni. Akármelyik nevet tekintjük is, a lényeg az, hogy a GAIA tagjai alapvetően egy olyan világot szeretnének, amelyben nincsenek égetők, a gazdaság pedig a „tiszta termelés” elvei szerint, a nyersanyagok takarékos felhasználását és körforgását szem előtt tartva működik.
Megalakulásuk rövid krónikája
  Az 1970-es években mozgalom bontakozott ki USA-ban a hulladékégetők ellen. 2000 júniusában, egy USA-bam tartott nemzetközi találkozón született meg a hálózat megalakulásának gondolata, majd ugyanezen év decemberében a szervezet meg is tartotta alakuló ülését - Johannesburgban. Az alakuló ülésen 23 ország 75 tagja vett részt (Afrikából, Ázsiából, Észak-és Dél-Amerikából). 2001 márciusában a hálózat titkársága megkezdte működését a Fülöp-szigeteken. Azóta még két helyen nyitottak irodát: Berkeleyben (USA, California) és Argentínában. Ma már több száz tagjuk van a világ 60 országából, igen sokféle körből és tevékenységi területről. a hálózatban találhatunk  környezetvédő mozgalmárokat, környezeti igazságosságért küzdő csoportokat, közösség-alapú szerveződéseket, szelektív gyűjtést és újrahasznosítást működtető szervezeteket, a közegészségügy javításáért harcoló csoportokat, mérgező anyagok felhasználása ellen küzdő egyesületeket, kutatóintézeteket, stb.
Célok, munkacsoportok
A GAIA, mint nemzetközi hálózat, azt tartja feladatának, hogy segítse az információk áramlását valamint a tapasztalatok cseréjét az égetést elvető szervezetek között. Nagyon fontosnak tartják a jó kezdeményezések, megoldások bemutatását. Ennek érdekében egy információs listát működtetnek, illetve próbálnak minél több személyes kapcsolatot kialakítani a hálózat tagjai között.
Alapvetően három hulladéktípusra fókuszálnak: a települési hulladékokra, általában a veszélyes hulladékokra és külön az egészségügyi hulladékokra.
A települési hulladékok esetében kampánynévként az EU-ban és az USA-ban is egyre többször hallható „Zero Waste” kifejezést választották. Ebbe igen sok mindent beleértenek, pl. az újrahasznosítás maximálását, az újrahasználatot, a hulladékminimalizálást és a fogyasztáscsökkentést is.
Veszélyes hulladékokkal foglalkozó munkacsoportjuk amellett, hogy „high-tech” megoldásokban is gondolkodik, erőfeszítéseket tesz a tisztább termelés és a szennyezésmegelőzés érdekében.
Egészségügyi hulladékokkal foglalkozó munkacsoportjuk a Health Care Without Harm (Egészségügyi Ellátás Veszélyek Nélkül) nevű nemzetközi szervezettel dolgozik együtt. Céljuk, hogy minimalizálják az egészségügyi „ipar” negatív környezeti hatásait. Abból a feltételezésből indulnak ki, hogy a kórházi és egyéb egészségügyi hulladékok 85%-a újrahasznosítható ill. hogy a fertőző hulladékok nem csak égetéssel kezelhetők.
Negyedik munkacsoportjuk a Tiszta Termelés (Clean Production) megvalósulásáért tevékenykedik.
A GAIA küzd azért is, hogy a Világbank a továbbiakban ne támogassa égetők létesítését (jelenleg a Vilgábank az egyik legnagyobb finanszírozója az „égetős projekteknek”).

GAIA iroda Berkeley-ben
Idén tavasszal ill. a nyár folyamán volt alkalmam többször is találkozni a GAIA berkeley-i irodájának néhány dolgozójával. Nincsenek sokan, hiszen a feladatuk elsősorban az, hogy a hálózat tagjai között elősegítsék az információcserét, s ez nem igényel jelentősebb stábot. Nyilván nem kerülhetik el, hogy valamelyest részt vegyenek a helyi ügyek befolyásolásában, de alapvetően nem ez a céljuk, következésképpen egy sor olyan szolgáltatást nem végeznek, amit pl. a HuMuSz igen (nincs például oktatási programjuk, s nem végeznek lakossági tanácsadást sem). Érdekli őket azonban minden, ami valahol a világban hulladékos témában történik, így nagyon örültek, amikor egy számukra minden bizonnyal ismeretlen ország ismeretlen zöld szervezetének (HuMuSz) munkásságáról hallhattak.
Californiában – ha nem is sok helyen – de éppen Berkeley-ben és San Francisco-ban viszonylag jól szervezett szelektív gyűjtés működik – Berkeley-ben ráadásul egy civil szervezet kezelésében. (A begyűjtött anyagok nagy része egyébként innen is elsősorban Kínába vándorol….) Bár mindkét város nagyon büszke arra, hogy Californián belül is (az USÁ-n belül meg aztán végképp) az élcsapatba tartoznak a hulladékkezelés tekintetében, a GAIAsok állítása szerint mostanra mégis kezdenek rájönni arra, hogy a szelektív gyűjtéssel és az újrahasznosítással nem oldódik meg a legfőbb probléma: a keletkező hulladék mennyisége nem csökken. Kezdik belátni, hogy eddig tulajdonképpen nem tettek mást, csak a hulladékáramot az égetők és lerakók helyett az újrahasznosítás felé irányították (ez tehát nem kifejezetten hulladékcsökkentés, hanem csak „eltérítés, átirányítás” – az angolban „diversion”). Persze ez is fontos lépés, csak nem szabadna itt megállni. Kérdés azonban, hogy a továbblépésre a közeljövőben mekkora esély van. Eddig sajnos egyik említett városban sem született konkrét elképzelés arról, hogy miképp lehetne a hulladék keletkezését megelőzni – továbbra is a hulladékok kezelésének különböző módozataiban gondolkodnak. San Francisco városvezetése például most azért lobbizik, hogy városukhoz hasonlóan California állam is vállalja fel a hulladékártalmatlanítás radikális csökkentését, nevezetesen, hogy 2010-ig az egész államban csökkentsék 75%-kal a lerakóra kerülő hulladékok mennyiségét, leginkább újrahasznosítással. Ezt mindeképpen értékelni kell, de ha jobban belegondolunk, hosszú távon ezzel azért nem nagyon lesznek beljebb… Remélhetőleg a GAIA segítségével előbb-utóbb ennél radikálisabb akcióterveket is készítenek majd.
A GAIA-sokkal folytatott beszélgetések során egyébként újra és újra az derült ki, hogy nagyon hasonlóan látjuk a fő problémákat és a megoldások gátjait is. Persze ha belegondolunk, hogy a gazdaság Észak-Amerikában és Európában meglehetősen hasonló módon szerveződik, akkor talán ezen nem kell annyira csodálkoznunk. Ami számomra inkább meglepő volt, az az, hogy noha ők már több évtizede élnek ebben a fogyasztósdi világban, a megoldások tekintetében mégsem járnak sokkal előrébb, mint mondjuk mi. „Tuti receptek” persze nincsenek. Talán a sok apró lépés visz előre. Ezeket tanulhatjuk el egymástól. Erre jók a nemzetközi hálózatok. Az olyanok, mint például a GAIA.

****

Első látogatásom során irodájuk előszobájában rögtön egy olyan képsorral szembesültem, ami azt mutatta be, hogy a Fülöp-szigeteken hogyan készítenek használt kombidobozokból táskát, papucsot, kötényt, miegymást. Így:
1. lépés: a használt dobozok mosása
2. lépés: szárítás a napon
3. lépés: varrás (a képen egy nő látható, aki varrógépe előtt ülve szabályos téglalap alakúra vágott kombidobozokat varr össze).
Az irodában megtekinthettem a produktumokat is: a kombi-táskákat pl. 30-40 dollárért lehet megvásárolni. Berkeley-ben sokan meg is veszik. Mindezen kicsit elcsodálkoztam és megpróbáltam elképzelni a HuMuSzt, amint tetrapak dobozokból készült papucsokkal és táskákkal igyekszik ellátni a lakosságot…..de mindez valahogy nem fért össze a magunkról kialakított képpel. Később persze kiderült, hogy a GAIA-sok is maximálisan tisztában vannak azzal, hogy ez nem igazi „zöld” megoldás. Sőt, azzal is, hogy a nagy újrahasznosítási láz hátráltathatja a hulladékmegelőzést.


****

Néhány adat a GrassRoots Recycling Network-től:
Egy 2,3 kg-os laptop gyártása során 9 tonna hulladék keletkezik. 1960-ban az USÁ-ban 245 000 tonna eldobós tányér és pohár került a szemétre. 1997-ben ez az érték már 1.660.000 tonna volt. 1999-ben az USÁ-ban 114 milliárd darab egyutas italcsomagolás került szemétre. Az égetőkbe vagy lerakókra kerülő települési hulladék 43%-át (tömeg%) a csomagolások és eldobós termékek adják (pl. papír- és műanyag tálcák ill. poharak, pelenkák, szemétposta, papírtörölközők, stb.). Az amerikaiak 3 hónap alatt annyi alumíniumot dobnak el, amennyiből az egész kereskedelmi célokat szolgáló repülőállományuk legyártható lenne. A tartós termékek gyártása során használt anyagok 94%-a hulladékká válik mielőtt maga a termék elkészülne (ebbe a nyersanyagok bányászata során keletkező hulladékok is beleértendők). A legyártott termékek 80%-a a vásárlást követő fél éven belül szemétre kerül. a légkörben levő dioxinok 69%-a eredeztethető a hulladékégetőkből.
Az újrahasznosítással kapcsolatos iparban vagy szektorban (szelektív gyűjtés, újrahasznostott termékek gyártása…stb.) dolgozó amerikaiak éves összesített fizetése 34 milliárd dollár.


****


További infromációk a
GAIA honlapján találhatók:
www.no-burn.org
Zero Waste ügyben érdemes megnézni egy másik amerikai zöld szervezet, a GrassRoots Recycling Network honlapját is:
www.grrn.com