Ami a kupakot illeti én abban is aztat szeretem, amelyik megmondja a frankót. Itt van például a Borsodi sör focilabdás kupakja. Csak lekapom, belenézek és egyből oda van írva, hogy Essél a nyaralóra. * Eztet különösen nyáron kultiváltam, a délegyházi nudistrandon, ahol az ötödik sör után már zuhanóbombázóként estem rá a hanyatt nyaraló nőkre.

Fejlődéstörténetileg nézve egyébiránt a kupak már régen nem egy tömítéstechnikai záróelem, hanem az italszerelvény legfontosabb része. Küldetéstudattal bíró reklámhordozó, amire az akciókat hirdetik. Persze ehhez a kupakot előbb meg kell szabadítani az alápréselt üvegtől vagy plasztikhólyagtól. A beléjük töltött italnak sincs jelentősége  a lényeg a kupak, meg a beleírt üzenet.

Szóval én aztat szeretem, amelyik megmondja a frankót. Nem úgy, mint a Heineken sör akciós kupakja, amelyikből lelkesítő üzenet helyett mostanság egy 8 karakteres egyedi kód bámul a képembe. Aztán ha valamit akarok, akkor azt a nyolcjegyű számot be kell esemesezni egy kódközpontba, ahol leellenőrzik jogosult vagyok-e az akcióban részt venni, aztán visszaesemeseznek, hogy igen, valóban és nyilvántartásba vettek, sőt, ha később kisorsolnak nyerőnek, akkor arról is kapok egy promóciós esemest. Ennyi.

Tiltakozom! A sörivók felének ugyanis nincs is mobilja. Mert érzelmileg utálja, mert nem telik neki rá vagy mert nem akarja sugározni az agyát. Szóval a mobiltalan fogyasztó cseszheti a titkos kódját - ő játékszabályilag eleve ki lett zárva. Na, ezen aztán fogyasztóvédelmileg úgy beidegültem, hogy kiittam a Heinekent és írtam néhány levelet.

A Magyar Reklámszövetség szerint etikai sérelem sincs, hiszen az akciót hirdető cégnek erkölcsileg nem tiltott ilyen feltételt szabnia. A Fogyasztóvédelmi Felügyelőség szerint abban ugyan igazam van, hogy a törvény tiltja a vásárlók közötti különbségtételt  viszont úgy véli, hogy az akciós sört választók közül csupáncsak az számít vásárlónak, aki SMS küldésére képes mobiltelefonnal rendelkezik. Márpedig köztük nincs különbségtétel, bármelyikük egyenlő eséllyel esemesezhet.

A Versenyhivatal szerint a fogyasztó megtévesztésének esete kizárt, hiszen a részvételi kiírásból egyértelmű, hogy nyerési esélye csak a kódját beesemesemő mobilozónak van. A mobiltalan csórók, a sugármajrés egészségvédők, stb. kizárása mögött egyébként a versenykorlátozási motiváltság tényállása sem sejlik fel. Sőt, a Versenyhivatal szerint hovatovább: A szervező a mobil telefonnal a saját termékének reklámozása mellett az akciónak sajátos arculatot adott

A haverom szerint, ha a pofátlanságot is sajátos arculatnak tekintjük, akkor ez megállapítás igaz. Egyébként szerinte nem véletlen, hogy a nyáron mindenki ilyen mobilos akciókkal kavart. Nemcsak a sörgyárak, de a kólás multik is. Az egész mögött a mobilcégek mohósága áll, akik két valóságsó között is kaszálni akarnak és ezért találták ki ezeket a kódolt kupakos marhaságokat. A hulyevagyzsanetthuzzalelasunyiba esemesek helyett hadd nyomkodják a palimadarak a kupaknyolcasokat.

Egyedül az adatvédelmi biztostól nem kaptam még választ. Tőle azt tudakoltam, hogy a kódszám beesemezése után vajon honnan tudja a sörgyári kódközpont egyből beazonosítani, hogy a karaktereket bepötyögő megfelel-e a részvételi feltételeknek? Azt, hogy ki a mobil tulajdonosa, hogy tényleg magyar és tényleg elmúlt már 18 éves? Mi közük hozzá - és mennyire jogszerű az, hogy az esemesező pályázók adatait rögzítik? És azzal meg mit akarnak?

Nehogy mán az anyósom a válóperemben lobogtassa majd azt a söröslistát, hogy íme bíró úr, itt a bizonyíték! A vejem egy regisztrált alkoholista, összevissza kupakol, ráadásul III/II-es csecsen kém (triperdva), aki számkódolt jelentéseket esemezgetett a holland fedőcégnek...

* A szerző valószínűleg elnézte. A kupakokba írt szöveg helyesen: ?Esély a nyaralóra?