Reggeli csúcsforgalom közepette ülök a buszon, lassan, de kitartóan araszolunk a Soroksári út autós forgatagában. Az ablakon át megszokott életképek köszönnek vissza: gomolygó füstfelhõ, pöfögõ teherkocsik, falfirkák, néhány tüdõbeteg fa és persze az elmaradhatatlan óriásplakátok. Hatalmas, üde színfoltként sorakozó falragaszok, melyeket képtelenség nem észrevenni és elolvasni. Hála tudatalattimra kifejtett hatásuknak, betéve ismerem már az összeset: az igazán barátságos csomagolástól kezdve Kozák Attila Jósdáján keresztül a mobiltelefonok nettó árfekvéséig mindet. Aztán egyszerre csak ott áll elõttem. Pislantok egyet-kettõt, hátha csak a korlátlan mennyiségben érkezõ kipufogógázok gyakorolnak káros hatást a látóidegeimre. De nem. A Közvágóhíd magasságában büszkén, rendíthetetlenül feszít a magyar reklámipar egyik legújabb kreációja, rajta a megdöbbentõ felirattal: O., az intelligens mosópor.

Hiába. A fejlõdés kérem, az fejlõdés. Megállíthatatlan. A mosóporgyártás esetében pláne az. A szóban forgó iparág utánozhatatlan sebességgel ontja magából a hihetetlen fejlesztéseket, forradalmi változtatásokat, alapjaiban új termékeket. Kezdetben ugyebár volt a mosópor. Csak így szimplán, póriasan. Ez akkoriban volt, mikor anyáink (mit sem sejtve az általuk használt mosóporok visszataszító fejletlenségi fokáról) még dalolva (Beatles, Omega.) sikálták többszörhasználatos (kõkori fertõ!!) pelenkáinkat Flóraszepttel meg Bioponnal. Aztán megérkezett a várva várt Amerika, és a boltok (értsd: center, pláza) polcain megjelentek az elsõ új márkák. A szépre, jóra kiéhezett háziasszonyok határtalan örömmel fogadták kb. négyhavonta a reklámok szerint alapjaiban megújult tulajdonságokkal rendelkezõ mosószerek áradatát. A hagyományos, jó öreg Biopont tehát sarokba dobták: jött az új, a még újabb, késõbb a forradalmian új, és a más mosópor. Volt olyan, amire a szomszédasszony folyton irigykedett teregetéskor, meg olyan, ami még a szerencsétlen szetterbõl is kihozta a foltokat. Késõbb feltalálták a kizárólag mûanyag adagológömböcskével használható mosóport, meg azt, amelyik alacsony foszfátszintjének köszönhetõen akár egyenesen a patakba is loccsantható. Az egyik a vérfoltot hozta ki a ruhából, a másik a vörösbort az abroszból. Mostanában olyan mosóporokkal is találkozhatott a kedves háziasszony, melynek apró hatóanyagaival együtt behatolhatott a szövetek titkokat rejtõ mélyére, hogy megtekintse a szennyezõdés eltávolításának lényegi részét.

És most íme a legújabb találmány, a XXI. század asszonyának mosópora. Tudják, mostanában már nem annyi a folt, mint régen, hanem annyi, hogy "ennyi ellen már kell valami új". Hogy hogyan mûködik az intelligens típusú mosópor? Arról nem szól a fáma, csak találgatni lehet. Mondjuk valahogy így: 1) A mosópor hatóanyaga harcra készen beveszi magát kedvenc elefántos pólónkba. 2) A szembe jövõ szennyezõ molekulát karhatalmilag feltartóztatja. 3.a) Felszólítja, hogy azonnal vallja be, melyik koszféléhez tartozik. 3.b) Magasrendû intelligenciájának, telepátiájának, beleélõképességének (esetleg egy beépített letapogató mûszernek) köszönhetõen magától megállapítja a szembe jövõ koszmolekula típusát. 4) A kosz jellegét felismerve (a variációk száma, mint tudjuk végtelen: gyümölcs, bor, vér, izzadtság, ketchup, stb.) elõkapja a megfelelõ hatóanyagot és lesöpri azt a szövet felszínérõl.

Hát, pillanatnyilag itt tartunk. Bár valószínûleg nem sokáig, mert õszre vélhetõen újabb, világrengetõ fejlesztéssel állnak elõ a mosóporgyártók. Esetleg valamiféle beszélõ mosószerrel. Jók ezek az új szerek. Vajon miért marad mégis gyümölcsfoltos a ruha?