Szo-pig

Amikor történelmileg úgy alakult, hogy a magyar vásárló fogyasztóvá léphetett elõ, Európa irányából elmagyarázták nekünk az új szereposztás lényegét is. Tehát: a szociális piacgazdaság (szo-pig) címû sikerdarabban a fogyasztó kulcsszerepet kap, hiszen a szo-pig célja éppen a polgároknak javakkal-szolgáltatásokkal való, legmagasabb színvonalon történõ ellátása. A jó végkifejlet (a hatékony belsõ piac) érdekében alapvetõ lenne, hogy az abban játszott meghatározó szerepét a polgár elhiggye és komolyan vegye (kritikus fogyasztó).

A fogyasztó azonban a termelési-fogyasztási folyamatnak nemcsak a legutolsó, de a leggyengébbik lánszeme is, és különösen igaz ez a statisztaszerep a szo-pig mûködésével, módszereivel most ismerkedõ megzavart, kiszolgáltatott magyar fogyasztókra. Logikus, hogy az államnak (fõrendezõ), a fogyasztók érdek- és jogvédelme végett, szabályozólag kell beavatkoznia a piaci folyamatokba (pl. konkurencia fenntartása, biztonságos áruval kapcsolatos elõírások, fogyasztóvédelmi intézményrendszer mûködtetése stb.).

Kikopott népi ellenõrõkkel nem lehet fogyasztóvédelmet csinálni: a szo-pig polgárának fogyasztóvédelmi törvény dukál.

Oké, hát persze. A fenti intelmeken aztán el is merengett 7-8 évig az éppen aktuális kormány (elõbb népnemzeti, majd a szakértõi). Közben a honi piacra rátenyereltek serényen a tapasztalt multik és vágtak egy kis rendet. De ezt most hagyjuk...

Ténykérdés, hogy a bávatagon vakaródzó fogyasztóvédelmi törvény 1997 õszén rajtaütésszerûen siklószárnyakat kapott. Sejtelmes csendben a Parlamentben landolt, majd pillanatok alatt lekörözött néhány fél éve ott dekkoló tervezetet. A hirtelen jött politikai agymenés, taktikai gyorsítás oka persze sejteni való, de ezt is hagyjuk inkább.

Szóval ténykérdés, hogy a Tisztelt Olvasó elõbb ismerheti meg a Magyar Közlönyben a fogyasztóvédelmi törvényt, mint KukaBúvárban a HuMuSz módosító javaslatait. Nem nehéz megjósolni azt sem, hogy beadványainkkal megint hiába görcsöltünk: miként a környezetnek nincs ügyvédje, úgy a fogyasztónak sincs lobbija. A törvény sorsa tehát a politikus képviselõ urak kezében volt, az õ pár(t)atlan bölcsességük pedig...

Szóval egy kiherélt versenytörvény, egy szégyenletes reklámtörvény után, boldoguljon most a polgár egy alibi fogyasztóvédelmi törvénnyel. Hölgyeim, uraim, csak tessék, tessék. Eladó az egész világ...