1. A pirolízis nem kerülhet előtérbe

Az anyag 7. oldalán, a vezetői összefoglalóban olvasható, hogy „a pirolízis erőművek kerülnek előtérbe”. Ezt szervezetünk nem tudja támogatni. Egyrészt a pirolízis sohasem tudja elérni azt a hatékonysági fokot, amit az égetés elér. A jelenleg működő valamennyi pirolízis üzem átalakítási hatásfoka alacsonyabb, mint amit egy modern égető el tud érni (Fichtner Consulting Engineers Ltd.: The Viability of Advenced Thermal Treatment of MSW in the UK, Fichtner Consulting Engineers Ltd., 2004) Éppen ezért energetikai szempontból nem támogatható a pirolízis.
Az éghajlatváltozás szempontjából sem jó választás. Az Eunomia Consulting Ltd. számításokat végzett a pirolízis üzemek és a mechanikai-biológiai kezelők között egy tonna kezelt hulladék üvegházhatása kapcsán (Dr. Dominic Hogg: Comparison Between Pyrolysis /Gasification and MBT to Landfill Systems, Eunomia Research and Consulting Ltd, 2007-09-24). Ez alapján egy tonna pirolízis üzemben kezelt hulladék 550-639 kg szén-dioxidot juttat a légkörbe, figyelembe véve minden tényezőt. Összehasonlításképpen, egy komplex mechanikai-biológiai kezelőüzem esetében a szén-dioxid emisszió egy tonna hulladékra 288-332 kg-nak adódott.
A pirolízis nem kiforrott technológia: az első referencia üzemek a 80-as években létesültek, de számos referenciaüzem a kilencvenes évek végén, vagy épp napjainkban készül el. Komoly aggályok forrása, hogy több gyártó üzeme nem tudta teljesíteni az emissziós határértékeket, sok neves és nagy reményekkel várt eljárás kudarcba fulladt, vagy a gyártó visszavonult a piacról (RPS-MCOS Ltd.:  Feasibility Study of Thermal Waste Treatment/Recovery Options in the Limerick/Clare/Kerry Region, 2005). Így kudarc volt a német Lurgi és Siemens próbálkozása, de említhetnénk a Thermoselect eljárást is, és sok egyebet. A módszer kiforratlansága, és a gyakori üzemzavarok miatt nem javasolható, hogy a pirolízis technológia előtérbe kerüljön.

Javaslat: Az energiastratégiában ne ösztönözzék a pirolízis üzemek elterjedését.

2. A hulladék nem megújuló energiaforrás

Az Energiastratégia 2030 több helyen említi a hulladékot, mint megújuló energiaforrást (lásd. Pl. 8. oldal vezetői összefoglaló:” hulladék nem csak megújuló energiaforrás”), ami teljes tévedés. A hulladék jelentős része fosszilis energiahordozók segítségével és fogyó nyersanyagokból előállított termékekből származik. Ezen termékek előállítása, a teljes életciklus alatt óriási energiamennyiséget igényelnek (bányászat, szállítás, feldolgozás, gyártás, értékesítés, stb.). Ehhez az energiamennyiséghez képest a termék energiatartalma, amelyet elégetéskor, vagy pirolízis során visszanyerünk, szinte elhanyagolható. Éppen ezért egy helyes energiastratégiának a hulladékok megelőzésére kell koncentrálnia, mert ezzel lényegesen több energia takarítható meg, mint amennyit az elégetés során nyerünk. Ezt követi az újrahasználat és újrahasznosítás. Ha ezeket a lépéseket végrehajtjuk, akkor nemzetközi tapasztalatok alapján a maradék-hulladék kezelésére elegendő a jelenleg kiépített égetőkapacitás. A hulladékégetők támogatásával azonban konzerváljuk a jelenlegi magas hulladéktermelési struktúrát, amely energiapazarlást eredményez. (lásd SKV: „a kommunális hulladék-alapú energiatermelés olcsóbb szemétdíjat eredményez, mely nem segíti az energiatakarékosságot, a hulladék megelőzést és –minimalizálást” 48.old.)

Javaslat: Az energiatakarékosság jegyében a hulladékkeletkezés megelőzését kell támogatni, megfelelő hulladékgazdálkodás mellett a jelenlegi hulladékégetési kapacitások elegendőek.

3. A hulladékok égetése nem támogatható

Az Energiastratégia egyik célja az anyagában nem hasznosítható kommunális hulladék alapú energiatermelés. Ennek részleges kritikáját a dokumentum SKV-ja már részben megfogalmazta. Itt csupán arra térnénk ki, ami nem szerepel az SKV-ban. Fontos hangsúlyozni, hogy a hulladékok megelőzése és anyagában történő hasznosítása reális és megvalósítható alternatívája az energetikai hasznosításnak. Nyugat-Európa több országában a korábban túlméretezett égető kapacitás gondot jelent, nem elégséges a hulladékellátás, ami hulladék importot eredményez és helyenként aláásta az anyagában történő hasznosítást (Svájc, Nagy-Britannia, Németország). Éppen ezért óriási előnyt jelent, hogy hazánkban egyetlen kommunális hulladékégető működik. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy számos hazai cementgyár és erőmű rendelkezik engedéllyel kommunális hulladékok égetésére, így összességében a hazai égetőkapacitás megközelíti a 800 ezer tonnát (kommunális hulladékégető: 420 e t; cementgyárak 81 e t, hőerőművek 240 e t, de engedélyezés alatt áll több hazai erőmű is). Éppen ezért a hazai hulladékégető-kapacitás megfelelőnek mondható, és nem szükséges újabb kapacitások kiépítése.
Meg kell említeni azt is, hogy a hulladékok égetése társadalmilag nem elfogadott és jelentős társadalmi konfliktusok kísérik (Heiligenkreuz, korábban Várpalota, stb.). Továbbá ma már bizonyított a hulladékok égetésének káros egészséghatása is, tudományos publikációk bizonyították többek között a hulladékégetők és a gyermekkori és felnőttkori gyomor-, vastagbél,-, máj- és tüdő daganatok gyakorisága közötti összefüggést, hasonlóan a születési rendellenességek és légzőszervi megbetegedések gyakoribbá válását (pl.: Knox EG. Childhood cancers, birthplaces, incinerators and landfill sites. Int J Epidemiology 2000; 29 (3): 391-7.)

Javaslat: a hulladékok energetikai hasznosításának támogatása kerüljön ki a dokumentumból


4. Szerkezeti átalakítások hiánya

Az Energiastratégia nem számol az elsődleges energiafogyasztás csökkenésével, sőt: „a háztartási és középületi áramfelhasználás jelentős növekedésére lehet számítani, ami közpolitikákkal és egyéb intézkedésekkel valószínűleg csak csekély mértékben csökkenthető", szinte tényként kezeli a fogyasztás növekedését, holott erre nincs lehetőség, elsősorban mert a hazai ökológiai lábnyom meghaladja a fenntartható szintet, másrészt mert a fosszilis energiahordozók kimerülése és az olajcsúcs energiaár-robbanást idéz elő (lásd: Hetesi Zsolt: A világ helyzete, éghajlat, erőforrások, gazdaság, FFEK, 2009). Ahhoz, hogy energiastratégiánk valóban fenntartható legyen, szükséges egy új politikai és gazdasági keretrendszer kidolgozása és alkalmazása, hogy a célokat sikerre vigyük. Ez elválaszthatatlan a klímapolitikától is. A siker eléréséhez szükséges az energia-kvótarendszer bevezetése (Cap and Share, v. TEQ szisztéma), amely a lakosságot is érdekelté teszi a fogyasztáscsökkentésben. E mellett kiegészítésként karbon-adó alkalmazása, és célzott állami beavatkozások kívánatosak, új energiaár struktúra mellett.

Javaslat: az energiastratégiában az energia-kvótarendszer lehetőségeinek kibontása és alkalmazása