Előzmények

Dániában súlyos problémát jelent, hogy miközben egyre nehezebb új lerakóhelyeket találni, a fejenkénti hulladéktermelés folyamatosan növekszik. Ehhez még az is társul, hogy a közvélemény aggodalommal figyeli az ország égetőműveinek szennyezőanyag-kibocsátását.

 

Szabályozás

Mindezek hatására szigorú hulladékkezelési programot fogadtak el, melynek központi eleme a hulladékadó. Az 1987-ben bevezetett hulladékadó hatására a hulladék-ártalmatlanítás költségei több mint duplájára növekedtek. Az adó oly módon differenciál, hogy a legdrágább a hulladék lerakása, olcsóbb az égetése, az újrahasznosítás pedig adómentességet élvez.

Ugyanakkor úgynevezett „zöld adót” vetettek ki a csomagolóanyagokra, nejlonzacskókra, eldobható evőeszközökre és a nikkel-kadmium elemekre.

A dán törvények szerint a helyi hatóságok minden 1000 főnél nagyobb településen kötelesek gondoskodni a háztartási hulladék gyűjtéséről és ártalmatlanításáról.

 

Hulladékadó

A hulladékadó az idő előrehaladtával fokozatosan fejlődött, hatóköre és hatékonysága is növekedett. Kezdetben minden önkormányzati létesítményre szállított adóköteles hulladék tonnájáért 40 dán koronát (kb. 5,36 €) kellett fizetni. 1990-ben az adót kiterjesztették a magántulajdonú lerakókra szállított hulladékokra is. 1992-ben a kormány különbséget tett a lerakóra és az égetőműbe szállított hulladék adója között – a lerakás költségesebbé vált, mint az égetés. 1997-ben újabb differenciálás történt, ezúttal az elektromos áramot és hőt is termelő hulladékégetőket részesítették előnyben a csak hőt termelő hulladékégetőkkel szemben.

 

Differenciált szemétdíj

Az 1990-es években a „szennyező fizet” elv érvényesítése érdekében 18 dán település vezette be a differenciált szemétdíjat (súly szerinti differenciálással). Az új szemétdíj-rendszerben a szemetesekből ürített hulladék súlyát a szemeteskocsi méri. Ezt az adatot hozzárendeli a kukába épített chipről leolvasott adatokhoz (tulajdonos neve, címe). Az így megkapott információk egy központi adatbázisba kerülnek, s ennek alapján számláznak.

2001-ben ezeken a településeken a fizetendő éves összeg háztartásonként átlagosan 150-230 € között mozgott. Ez a szelektív gyűjtés költségeit is magában foglalja.
A rendszer bevezetése után kérdőívekkel és a begyűjtött hulladékok mennyiségének és összetételének elemzésével vizsgálták a fogyasztói és szeméttermelési szokások változását.
Megállapították, hogy a differenciált szemétdíjas rendszert működtető települések hulladéktermelése összességében alacsonyabb, ezen belül pedig a szelektíven gyűjtött hulladékok mennyisége magasabb (kivéve az üvegek esetében).

 

További intézkedések

1990-95 között az építőiparban 120 olyan projektet finanszíroztak (összesen 14 millió € értékben), amelyek a tisztább technológiák elterjedését segítették. Adót vettettek ki az elsődleges nyersanyagok használatára.Szabályozták a válogatott építési és bontási hulladékok felhasználásának lehetőségeit, körülményeit. A Minisztérium megállapodást kötött a dán építőipari vállalkozók szövetségével arról, hogy az építési és bontási hulladékot már a forrásnál különválogatják. A hagyományos bontási módokhoz képest (pl.buldózeres bontás) a szelektív bontás drágább és lassabb, viszont bevételre lehet szert tenni az újrahasznosítható anyagok értékesítésével, és költséget lehet megtakarítani a lerakás és az égetés elkerülésével. (Ha a lerakás helyett az újrahasznosítást választják, körülbelül 40–47 €/tonna megtakarítás jelentkezik.) Az újrahasznosítható anyagokat (ajtók, ablakok, stb.) az újakhoz képest átlagosan féláron lehet beszerezni. Az újrahasznosítás aránya – mint említettük – jelentősen növekedett: az 1990-es 25%-ról 1999-re 90%-ra nőtt. A magas adó mindig az illegális lerakás veszélyét növeli, ez a probléma azonban Dániában nem merült fel.

 

 

Eredmények

A differenciált hulladékadók hatására a lerakókra kerülő hulladék mennyisége fokozatosan csökkent, tíz év alatt ez a csökkenés kb. 26 %-os volt. Szerencsére az újrahasznosított hulladékok aránya hasonló mértékben emelkedett. Az is fontos eredmény, hogy az újrahasznosítás aránya valamennyi hulladékfajta esetében jelentősen növekedett. A bontási anyagok újrahasználata és újrahasznosítása több mint 100 %-kal emelkedett.

A szerves háztartási hulladékok komposztálása 580%-kal, a papír és karton hulladékok újrahasznosítása 77%-kal, az üveghulladékoké 50 %-kal nőtt.

Forrás:

Kukabúvár