A hulladék önmagában is probléma, de még inkább a fenntarthatatlan termelési és fogyasztási mintázatok, trendek és folyamatok mutatója. A termelés, a szolgáltatások nyilvánvalóan szükségszerűek, de nem mindegy ugyanakkor, hogy mit és hogyan, milyen és mennyi erőforrás felhasználásával, mekkora hulladéktermelés és károsanyag-kibocsátás mellett termelünk. A XXI. században már végképp nem igaz, hogy a vállalatok egyetlen célja szükségképpen a profit maximalizálása, az anyagi és emberi erőforrások kizsákmányolása. Ha egy cég számára a társadalmi kapcsolatok nem csupán célpiacot és munkaerőt jelentenek, ha a profit nem cél, csak egy szükséges eszköz, akkor beszélhetünk valóban felelős vállalatról. A globális világban a hosszú távú társadalmi, gazdasági és környezeti fenntarthatóság a lehet az egyetlen cél és mód, amivel az összeomlás elkerülhető. Életciklus-szemléletű gondolkodásra és tervezésre, tisztább termelésre, a legjobb elérhető technológiák alkalmazására van szükség: ezt a vállalkozások elemi érdeke is. Amikor a megtermelt áru kereskedelmi forgalomba kerül, a felelősség eléri a kereskedőt és a termékekhez kapcsolódó szolgáltatások nyújtóit is, végül a vásárlókat is. Ezért a kibővített termelői felelősség elveinek önkéntes beépítésére van szükség. Az igazi kihívás az „externáliák internalizálása”, vagyis a termékekkel közvetlenül már nem összefüggő, járulékos pozitív és negatív gazdasági, társadalmi és környezeti hatások beépítése a gazdálkodásba. Teljes élet – Nulla hulladék!