Tovább gabalyodtak a női szálak...
Egy a derűs napsütötte délutánon Hosszúhetényben, a Hosszú Kávé teraszán kipakoltuk a gombolyagokat, amiket az első műhely alkalmával és az előző két hétben gyártottuk. Rengeteg ollócsattogással, több órás, napos kitartó fötrő tekeréssel átalakultak a ruhakupacok: gyönyörűséges retextil fonalakká váltak. Mintha mindegyiknek lelke lenne, amely olyan sok tényező által formálódik, folyamatosan változik. És végre eljött a pillanat, amikor a természetet óvó indítékokból fakadó sok munka gyümölcsének megszületésébe foghattunk. Közös döntés alapján fészekhinta és függőágy készítését tűztük ki mai célnak. Angéla szakmai javaslataira hallgatva egy hosszúhetényi vízszerelő mester készített nekünk egy vaskarikát, amely arany színű palástot kapott magára. Már az aranykarikának is hihetetlen vonzereje volt, de amikor a fonalak is képbe jöttek...
Örömünket a Soroksárról érkező „Jószomszédok” fokozták, akik azonnal belemerültek a fonalak készítésébe, majd a közös alkotásba. A karikát kézi horgolással kezdtük telíteni, kívülről befelé, előre kiválogatott fonalakból. Megint sokat gazdagodtunk a különböző anyagok tulajdonságairól szóló tudományban: természetesen tapasztalati úton tapasztalt asszonytól. Igen szorosra horgoltuk a szálakat, hogy majd ne nyúljon túlságosan a használat során. Ez a művelet komoly ujj-tudatosító gyakorlatnak bizonyult, de az alkotás izgalma felülkerekedett mindenen. Három óra horgolás és igen! Megérkeztünk középre! Gyönyörűen kirajzolódott a spirál, amely mintáján keresztül „beérkeztünk” a középpontba! Teljes extázis! A gyerekek gyorsan föl is pattantak rá! Voltak, akik kalapnak használták...
A fészekhinta mellett lehetőségünk volt egy bölcsőhinta/függőágy készítésébe is belekezdeni. Az üveggel csiszolt bodzarúdra felvetettük a pamut retextil fonalakat és síkhurkolással kezdtünk bele az alkotásba. A finom pasztell színektől gyengédséggel sugárzik ez a masszív szövet. Hamarosan az is teljesen elkészül!
Miközben vagdostunk, sodortunk, horgoltunk, hurkoltunk a gyermekeink körülöttünk játszottak, kedvük szerint bekapcsolódtak a műveletekbe, a Hosszú Kávé vendégei meg fagyizás közben nagy érdeklődéssel figyelték a munkát.
A műhely kiemelkedő értéke az a közös együttműködés volt, amely során tapasztalatot cseréltünk, beszélgettünk, élveztük egymás társaságát, és mindeközben gyönyörű használati tárgyak vagyis inkább „lényeknek” nevezhető csodaművek keletkeztek. A Gyalogút Alapítvány gyerekeknek szóló rendezvényein kiemelkedő szerepet kapnak majd! Ez a négy óra aktív közös munka mérhetetlen elégedettséggel és erővel ajándékozott minket. Még sok ilyen élményt kívánok magunknak!
Forrás: http://kozossegek.atalakulo.hu
