Szemétbe fojtjuk a szegényeket
A napokban két holland ellenőr kinyitotta az egy egyik ütött-kopott piros hajókonténert a rotterdami kikötőben, Európa elektronikai hulladékával találták magukat szembe. A főleg drótokat tartalmazó konténer célállomása feltehetően Kína volt, de nem megy sehová – mondta a környezetvédelmi minisztérium egyik ellenőre. Az Európai Unióban ugyanis nemrég a korábbinál lényegesen szigorúbb előírásokat léptettek életbe a hulladékexport minden területén.
Az új EU-s szabály szerint ugyanis minden fajta hulladékot újra kell hasznosítani, ha ez mégsem lehetséges, akkor olyan módon kell elhelyezni, hogy az a környezetre ne legyen káros. Különösen tiltja a szemét harmadik világbeli országokba való exportálását, kivéve, ha tanúsítványt kapnak arról, hogy a hulladék regisztrált lerakóba kerül. Szigorúan tilos az úgynevezett „problematikus” hulladékok kivitele is: olyan anyagok, melyek alkalmatlanok az újrahasznosításra és veszélyesek a környezetre, ilyen például a nedves vagy kommunális hulladék.
A legtöbb fajta hulladék nemzetközi kereskedelme legális, egy jelentős hányadé viszont szigorúan tilos. Az illegális kereskedőknek ez mégsem okoz gondot: a 22 ezer dolláros büntetések ellenére úgy érzik, megéri kockáztatni, noha a folyatatólagosan elkövetett törvénysértések miatt akár bírósági eljárás is indulhat ellenük. A vállalatok azonban az illegális kereskedők segítségével próbálják csökkenteni az új törvények miatt jelentősen megugrott kiadásaikat. A csábítás hatalmas, mert a szemetet helyben újrahasznosítani meglehetősen költséges: az új törvények életbelépése miatt négyszer drágább, mint Európában hajóra tenni, és egy távol-keleti országba exportálni. Bizonyos fajta szemét – papír, műanyag, fém – kincset érhet olyan nyersanyagra éhes országoknak, mint például Kína vagy India. Kétség nem férhet ahhoz, hogy a Kínába érkező papírhulladékot újrahasznosítják, viszont a veszélyes elektronikai hulladékok – kiégett televíziók vagy ócska számítógép-alkatrészek – jellemzően a sokkal szegényebb fekete-afrikai térségbe (elsősorban Nigériába) kerülnek.
A rotterdami eset egy tipikus problémára világít rá: a fejlett országokból a fejlődő országokba áramló hulladékszállítás egy rohamosan növekvő iparággá nőtte ki magát. Az Unióból a fejlődő országokba áramló papír-, műanyag- és fémhulladékok exportja tízszeresére nőtt az 1995-től 2007-ig tartó időszakban, és ma már évi 20 millió konténer szemetet szállítanak legálisan és illegálisan az Európai Unióból – ennek felét a holland kikötővárosban rakják hajókra.
Mivel Rotterdam Európa legnagyobb forgalmú kikötője, akaratlanul is Európa legnagyobb szemétgyűjtője lett, ahonnan Kínába, Indonéziába, Indiába és Afrikába kerül a szemét. Jellemző, hogy az elektronikai és építési hulladékot tartalmazó szemétkupacba olyan anyagok is bekerülnek, amelyek károsak az egészségre. A szeméttelepeket gyakran gyermekek is dolgoznak, az egészségük jelentősen romlik emiatt. Más olyan hulladékot pedig - amelyet az EU-ban kötelező lenne újrahasznosítani – egyszerűen csak elégetik, vagy hagyják szabadon lebomlani, ami a légkört vagy a vizet szennyezi, valamint olyan gázok szabadulnak fel az égés során, melyek jelentős mértékben hozzájárulnak a globális felmelegedéshez.
A holland hatóságok felmérése szerint a rotterdami kikötőn átmenő összes export 16 százaléka illegális. Ezt az arány azonban nem számít igazán mérvadónak, mert a bevett gyakorlat szerint a hatóságok jellemzően az importtermékeket szállító hajókat vizsgálja meg alaposan – ez a egy újabb problémát vet fel, nevezetesen hogy azt sem tudjuk, milyen áru megy át a kikötőn. Ezt észlelve egyre több ellenőrzést hajtanak végre a kikötőben, és olykor igen meglepő dolgokra derül fény: nem egyszer fordult elő, hogy a konténerben szemét volt, közben a szállítólevélen más áru szerepelt. A szemfülesebbek pedig valamilyen terméket helyeztek a konténer elejébe, hogy eltakarják velük a szemetet. A helyzet gyakorlatilag kezelhetetlen, erre utal a környezetvédelmi minisztérium egyik tagjának nyilatkozata: Albert Klinsberg elmondta, hogy a rotterdami így is Európa egyik legjobban ellenőrzött kikötője, mégsem sikerült jelentősen visszaszorítani az illegális szemétkereskedelmet. Ráadásul ha nem tehetik ki a szemetet Rotterdamban, megteszik majd Antwerpenben vagy Hamburgban – véli Klinsberg.
Lazább amerikai szabályozás
Míg Európában a törvényi előírások rendkívül szigorúak, az Egyesült Államokban csak a legveszélyesebb hulladéktípusok kereskedelmére írnak elő jogszabályokat. Az uniós jogszabályok általában az 1992-es Bázeli Konvenció irányelveit követik: ez az egyezmény szabályozza a nemzetközi hulladékkereskedelmet. Az Egyesült Államok az idősebb George Bush elnöksége idején ezt nem ratifikálta. Így fordulhatott elő az, hogy amikor ellenőrök egy Ghánába tartó amerikai hajón lefoglaltak egy javarészt elhasznált festékszórókat szállító konténert, nem fordíthatták vissza az Egyesült Államokba – ez csak akkor lett volna lehetséges, ha az USA ratifikálta volna a Bázeli Konvenciót.
Az elmúlt években egyre amerikai több állam szigorította a szabályozást ezen a területen, elsősorban egyes hulladéktípusok újrahasznosítását tette kötelezővé. De még ezzel együtt is kevesebb előírás létezik, mint az Európai Unióban, és kevésbé vizsgálják át a szállítóhajókat. Az Amerikából származó szemét mennyisége a laza előírások miatt rohamosan nő: a hongkongi hatóságok elmondása szerint napi 100 konténernyi hulladék érkezik az Egyesült Államokból és Kanadából. Az Obama-adminisztráció azonban nem zárkózik el a nemzetközi egyezmény aláírása elől, és kész felülvizsgálni a jelenlegi környezetvédelmi előírásokat – tudta meg a New York Times.
Fábián Béla
Forrás: Kitekinto.hu
Szemétbe fojtjuk a szegényeket
A szigorodó uniós szabályozás miatt nőhet az illegális hulladékkereskedelem
Az új uniós szabályok miatt tovább nőhet az illegális hulladékexport, a célállomás jellemzően a fejlődő országok valamelyike. Amerikában kevesebb előírás van érvényben, de az Obama-adminisztráció is szigorítani készül.
A napokban két holland ellenőr kinyitotta az egy egyik ütött-kopott piros hajókonténert a rotterdami kikötőben, Európa elektronikai hulladékával találták magukat szembe. A főleg drótokat tartalmazó konténer célállomása feltehetően Kína volt, de nem megy sehová – mondta a környezetvédelmi minisztérium egyik ellenőre. Az Európai Unióban ugyanis nemrég a korábbinál lényegesen szigorúbb előírásokat léptettek életbe a hulladékexport minden területén.
Az új EU-s szabály szerint ugyanis minden fajta hulladékot újra kell hasznosítani, ha ez mégsem lehetséges, akkor olyan módon kell elhelyezni, hogy az a környezetre ne legyen káros. Különösen tiltja a szemét harmadik világbeli országokba való exportálását, kivéve, ha tanúsítványt kapnak arról, hogy a hulladék regisztrált lerakóba kerül. Szigorúan tilos az úgynevezett „problematikus” hulladékok kivitele is: olyan anyagok, melyek alkalmatlanok az újrahasznosításra és veszélyesek a környezetre, ilyen például a nedves vagy kommunális hulladék.
A legtöbb fajta hulladék nemzetközi kereskedelme legális, egy jelentős hányadé viszont szigorúan tilos. Az illegális kereskedőknek ez mégsem okoz gondot: a 22 ezer dolláros büntetések ellenére úgy érzik, megéri kockáztatni, noha a folyatatólagosan elkövetett törvénysértések miatt akár bírósági eljárás is indulhat ellenük. A vállalatok azonban az illegális kereskedők segítségével próbálják csökkenteni az új törvények miatt jelentősen megugrott kiadásaikat. A csábítás hatalmas, mert a szemetet helyben újrahasznosítani meglehetősen költséges: az új törvények életbelépése miatt négyszer drágább, mint Európában hajóra tenni, és egy távol-keleti országba exportálni. Bizonyos fajta szemét – papír, műanyag, fém – kincset érhet olyan nyersanyagra éhes országoknak, mint például Kína vagy India. Kétség nem férhet ahhoz, hogy a Kínába érkező papírhulladékot újrahasznosítják, viszont a veszélyes elektronikai hulladékok – kiégett televíziók vagy ócska számítógép-alkatrészek – jellemzően a sokkal szegényebb fekete-afrikai térségbe (elsősorban Nigériába) kerülnek.
A rotterdami eset egy tipikus problémára világít rá: a fejlett országokból a fejlődő országokba áramló hulladékszállítás egy rohamosan növekvő iparággá nőtte ki magát. Az Unióból a fejlődő országokba áramló papír-, műanyag- és fémhulladékok exportja tízszeresére nőtt az 1995-től 2007-ig tartó időszakban, és ma már évi 20 millió konténer szemetet szállítanak legálisan és illegálisan az Európai Unióból – ennek felét a holland kikötővárosban rakják hajókra.
Mivel Rotterdam Európa legnagyobb forgalmú kikötője, akaratlanul is Európa legnagyobb szemétgyűjtője lett, ahonnan Kínába, Indonéziába, Indiába és Afrikába kerül a szemét. Jellemző, hogy az elektronikai és építési hulladékot tartalmazó szemétkupacba olyan anyagok is bekerülnek, amelyek károsak az egészségre. A szeméttelepeket gyakran gyermekek is dolgoznak, az egészségük jelentősen romlik emiatt. Más olyan hulladékot pedig - amelyet az EU-ban kötelező lenne újrahasznosítani – egyszerűen csak elégetik, vagy hagyják szabadon lebomlani, ami a légkört vagy a vizet szennyezi, valamint olyan gázok szabadulnak fel az égés során, melyek jelentős mértékben hozzájárulnak a globális felmelegedéshez.
A holland hatóságok felmérése szerint a rotterdami kikötőn átmenő összes export 16 százaléka illegális. Ezt az arány azonban nem számít igazán mérvadónak, mert a bevett gyakorlat szerint a hatóságok jellemzően az importtermékeket szállító hajókat vizsgálja meg alaposan – ez a egy újabb problémát vet fel, nevezetesen hogy azt sem tudjuk, milyen áru megy át a kikötőn. Ezt észlelve egyre több ellenőrzést hajtanak végre a kikötőben, és olykor igen meglepő dolgokra derül fény: nem egyszer fordult elő, hogy a konténerben szemét volt, közben a szállítólevélen más áru szerepelt. A szemfülesebbek pedig valamilyen terméket helyeztek a konténer elejébe, hogy eltakarják velük a szemetet. A helyzet gyakorlatilag kezelhetetlen, erre utal a környezetvédelmi minisztérium egyik tagjának nyilatkozata: Albert Klinsberg elmondta, hogy a rotterdami így is Európa egyik legjobban ellenőrzött kikötője, mégsem sikerült jelentősen visszaszorítani az illegális szemétkereskedelmet. Ráadásul ha nem tehetik ki a szemetet Rotterdamban, megteszik majd Antwerpenben vagy Hamburgban – véli Klinsberg.
Lazább amerikai szabályozás
Míg Európában a törvényi előírások rendkívül szigorúak, az Egyesült Államokban csak a legveszélyesebb hulladéktípusok kereskedelmére írnak elő jogszabályokat. Az uniós jogszabályok általában az 1992-es Bázeli Konvenció irányelveit követik: ez az egyezmény szabályozza a nemzetközi hulladékkereskedelmet. Az Egyesült Államok az idősebb George Bush elnöksége idején ezt nem ratifikálta. Így fordulhatott elő az, hogy amikor ellenőrök egy Ghánába tartó amerikai hajón lefoglaltak egy javarészt elhasznált festékszórókat szállító konténert, nem fordíthatták vissza az Egyesült Államokba – ez csak akkor lett volna lehetséges, ha az USA ratifikálta volna a Bázeli Konvenciót.
Az elmúlt években egyre amerikai több állam szigorította a szabályozást ezen a területen, elsősorban egyes hulladéktípusok újrahasznosítását tette kötelezővé. De még ezzel együtt is kevesebb előírás létezik, mint az Európai Unióban, és kevésbé vizsgálják át a szállítóhajókat. Az Amerikából származó szemét mennyisége a laza előírások miatt rohamosan nő: a hongkongi hatóságok elmondása szerint napi 100 konténernyi hulladék érkezik az Egyesült Államokból és Kanadából. Az Obama-adminisztráció azonban nem zárkózik el a nemzetközi egyezmény aláírása elől, és kész felülvizsgálni a jelenlegi környezetvédelmi előírásokat – tudta meg a New York Times.