Sikertörténet?
Amikor ezt a szép hivatást kezdtük (a rendszerváltás környékén), még 100 millió tonna hulladék keletkezett évente. Amikor 2002-ben elfogadták a honatyák az Országos Hulladékgazdálkodási Tervet (OHT), már csak 70 millió tonnával küszködtünk. Valami frenetikus sikertörténet részesei vagyunk, hiszen a most terveződő OHT II. már csak 25 millió tonnát talál! Szilágyi László jegyzete.
Persze, összeomlott a szocialista nagyipar, átalakult a gazdaság szerkezete, sokkal hatékonyabban termelünk, egyre több szolgáltatás és egyre kevesebb a hulladékintenzív termelés. De ennyivel?
Közben persze többször változtak a statisztikai módszerek, ami régen hulladéknak számított, az ma már nem az. Ami régen veszélyeshulladék volt, az ma már egyszerűen csak hulladék, ilyen pl. a vörösiszap. Ami régen mezőgazdasági hulladék volt, az ma már nincs is, erről ugyanis nem emlékeznek meg a mai adatsorok.
Nincs itt már nekünk semmi dolgunk! Érdemes veszkődni nulla hulladék programmal, tanártovábbképzéssel, road show-val, társadalmi célú reklámmal, amikor a gazdasági válság és a statisztika - kart karba öltve - megold minden hulladék problémát?
Érdemes. Mert a települési hulladék nem nagyon csökken! Csak mostanában a gazdasági válság miatt, ugyanis a reálbérek alakulásától nem sikerült elválasztani a hulladékok keletkezését. És a csomagolások mennyisége? Emelkedik rendületlenül. Nincs az a válság, ami megállítaná.
De egyelőre politikai akarat sincs, ami befolyásolni akarná.