A Székesfehérvár közeli Csalapuszta mellett található városi hulladéklerakó regionális depóniává bõvítése 1999-ben kezdõdött meg, a lebonyolítási munkát, a pályáztatást a Székom végezte, és még 1997-ben köttetett egy szerzõdés a Székom és az önkormányzat között az új lerakó 20 évre szóló üzemeltetési jogáról. Az átadás 2001. decemberében történt, az új lerakó kiszolgáló létesítményeivel és a munkagépekkel együtt (akkutároló, válogatócsarnok, monitoring, komposztáló, stb.) 1,1 Mrd Ft-ba került, befogadóképessége 1.050.000 m3.

A költségekbõl a városnak 30% önrészt kellett állnia, amihez fedezetet a 257 M Ft alaptõkéjû Székom önkormányzati tulajdonú részvényei egy részének eladásából remélt. Az események elõtt a város 51%-ban részesedett a Székomból, menedzsment cége (Waste-Coop Kft.) 39%-ot bulizott ki magának, a dolgozók 10%-ot birtokoltak. A város 25%-ot kívánt értékesíteni 2000 végén. A közgyûlés az RWE Umwelt Services Kft. (amely Tatabányán és Miskolcon szolgáltat), illetve a Terszol Szövetkezet közül október 30-i zárt ülésén a Terszol mellett döntött, miután már az új lerakó üzemeltetése is alku tárgya lett. Talán azért, mert a gáláns ajánlatnak nem lehetett ellenállni: a Terszol a 25%-nyi önkormányzati részesedésért 127,5 M Ft-ot fizetett, vállalta az önkormányzati kötelezettségek megtérítését (437 M Ft), plusz a lerakó 20 éves üzemeltetéséért 620 M Ft bérleti díjat kínált. Csakhogy közben a Waste-Coop az önkormányzat háta mögött eladta tulajdona 87%-át az RWE-nek, így az 34%-ban mégis tulajdonos lett.

Kié a lerakó?

2001. márciusában aztán a Székom új közgyûlése "kipattintotta" az addigi vezérigazgatót, Tölgyesi Ferencet, s a cég élére ideiglenesen a Terszol környezetvédelmi üzletágának igazgatóját, Balázs Józsefnét ültették. A vezetõségbe ugyanakkor bekerült Jens Winterberg és Hartdégen József (RWE) is. Végleges menedzsmentet jó ideig nem sikerült kinevezni, mert a tulajdonosok még a közgyûlést levezetõ elnök személyében sem tudtak megállapodni.

A sûrûje azonban még csak ezután jött. 2001. november 7-én önkormányzati rendeletben rögzítették a hulladékelhelyezés díját 2002-tõl bruttó 550 Ft/m3-ben (valamint az edények 2002-tõl érvényes ürítési díját is), majd 2001. december 21-én módosították a települési szilárd hulladék kezelésérõl szóló önkormányzati rendeletet. A képviselõk az új depónia üzemeltetésére egy olyan cég létrehozásáról döntöttek, amelynek 50 M Ft-os törzstõkéjébõl 51%-ban a város, 49%-ban pedig a Terszol részesedik. Ez lett a Depónia Hulladékkezelõ és Településtisztasági Kft. ? a cégnév jelezte, ki fog majd kukorékolni a szemétdombon. A Terszol ekkor már mindkét cégben komoly részesedéssel bírt.

Ekkor a lerakási díj önkényes módon hirtelen 1613 Ft/m3-re emelkedett, amit kezdetben a Székommal szemben is alkalmaztak. Érdekes helyzet állt elõ: a Székom egy 1,1 m3-es konténer ürítéséért 1215 Ft-ot kérhetett, viszont a szemetet a lerakón 1613 Ft-ért hagyta ott. Késõbb aztán normalizálódott a helyzet, mégis furcsa, hogy a Székom hulladéklerakási költségei a 2001-es 90 M-ról a következõ évben 240 M Ft-ra emelkedtek.

További érdekesség, hogy 2002. elején a Székom nem használhatta a lerakó mellett felépített ? egyébként a tulajdonában álló ? válogatómûvet, az újrahasznosítható hulladékokat a MÉH-telepen kellett báláztatni. Újabb gond volt, hogy a szigetek ürítésére szolgáló emelõdarus célgép a lerakó beruházásának részeként a Depóniához került, s jó ideig csak pihent, így a Székom saját jármû hiányában egy alvállalkozóval oldotta meg az edények ürítését. A lakossági hulladékgyûjtés veszteségeit az ipari elõszelektált hulladék kezelésébõl származó haszon és termékdíjtámogatás szerencsére bõven fedezte. E tevékenységet a Székom egyébként a Dunántúli Hulladékhasznosító Konzorcium (DHK) keretén belül végezte. Hogy még most is végzi-e, nem tudjuk, pedig levélben megkerestük a Depóniát és a Székomot is, hogy az újrahasznosítható hulladékok kezelését a továbbiakban milyen szervezet tagjaként szándékoznak folytatni, illetve hogyan sikerült felosztani egymás közt az iparihulladék-piacot. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a városban hány újrahasznosító udvar lesz, hol lesznek új szelektív szigetek, satöbbi, de Maráczy úr egy kérdésünkre sem válaszolt.

Ki legyen a szolgáltató?

Késõbb még ingoványosabbá vált a talaj a Székom alatt, amikor a 2002. augusztusi rendkívüli városházi ülés 24:1 arányban adott teljes körû hulladékkezelési közszolgáltatói jogot a Depóniának. Maráczynak (és a Terszolnak) ez már a második szép gólja volt. Ezzel párhuzamosan egyik érintett település sem a Székomot választotta: volt, amely a Depóniával, mások a polgárdi Vertikál Rt-vel kötöttek szerzõdést.

Érdekes módon az augusztusi határozatot megelõzõen városszerte beindult egy óriásplakát-kampány: terszolos és Depónia Kft-s poszterek jelentek meg. Még a hivatalos döntés elõtt kikerültek a montírozott depóniás kukásautót tartalmazó képek (amelyeken úgy tûnik, mintha a lakótelep tövében nyúlna el a lerakó). Közérdekû reklámnak tûnt a többségi önkormányzati tulajdonban levõ monopolcég öntömjénezése, de ezt nem sikerült igazolni.

Késõbb egyszerûsödött a helyzet: a Terszol elcserélte a Kaposvári Városgazdálkodási Rt-beli 40%-os részesedését az RWE-vel, annak Waste-Coop üzletrészéért, sõt információink szerint a dolgozók részvényeit is felvásárolta. Így már a Székomnál is minden úgy megy, ahogy a Terszol akarja: ismét Balázs Józsefné lett a vezérigazgató. Amennyiben az RWE birtokon belül maradt volna, bizonyára végleg kicsúszott volna a talaj a Székom alól.

A Székom jövõje így is nagy kérdés. A városházi döntéssel alapos profiltisztuláson esett át, és mondhatjuk, hogy a jogelõdeit tekintve 53. éve fennálló cég karrierje ügyes vállalkozók és hozzá asszisztáló képviselõk hatására derékba tört. A cég honlapja már régóta nem frissült, s kétséges a parkfenntartási, útépítési, köztisztasági divíziók fennmaradása (ezek minden bizonnyal hamarosan a Depóniához kerülnek), akárcsak az évente megrendezett Székom-nap hagyománya is. Maráczy nem adott tájékoztatást arról sem, a korábbi 230 fõ helyett most mennyit alkalmaznak a Székomnál.

Úgy tudjuk, a Székom jelenleg az Észak-dunántúli MÉH Rt-vel együtt szeretne egy majdani országos lefedettségû koordináló szervezetet létrehozni (Öko-Pack Kht.), amelyhez késõbb a Terszol-érdekszférába tartozó dunántúli hulladékgazdálkodási cégek is csatlakoznának, ennek szerves kiszolgáló része lenne a tervezett inotai és balinkai hulladékégetõ-mû is.

***

Szelektív gyûjtés Fehérváron

Már 1993-ban elkezdõdött kísérlet szintjén: családi házas, belvárosi és lakótelepi övezetben fulladt kudarcba a kezdeményezés, pénzhiány és szervezési okok miatt. 1996-ban a belvárosban megpróbálkoztak papír és üveg gyûjtésével szigetes megoldásokkal, azonban az alkalmazott szabványedények néhol eltûntek, néhol porrá égtek. Ekkoriban nyílt meg a város mindezidáig egyetlen hulladékgyûjtõ udvara, ahol kezdetektõl fogva lehet papírt, üveget, szárazelemet, akkumulátort, gumiabroncsot, háztartási gépeket (hûtõ!), lomot elhelyezni. Örömteli, hogy egy idõ óta már mûanyag- és elektronikai hulladék leadására is lehetõség van.

1998 óta mûködik a város egyre több lakótelepein céledényekben papírgyûjtés: jelenleg kb. 480 db 150 l-es edény áll közterületeken, s lehetõség van edény biztosítására a bekapcsolódni vágyó lakóközösségek részére is. A lakossági eredetû fém, papír, mûanyag, üveg és szárazelem gyûjtése szigeteken keresztül történik (frakciónként 1,1 ? 2,2 m3-es speciális konténerekben; már van olyan sziget, ahol az üveg színenként szétválogatva is elhelyezhetõ), ezeket áruházak mellett találni, összesen 23 helyen. korábban a lakossági szelektív gyûjtést a környezõ településekre is kiterjesztette a Székom, az edények ürítését jelenleg a Depónia végzi.