Eddig még azon sem gondolkodtam, milyen lehet a teste. Ha hajlamosak vagyunk a sztereotíp megközelítésre, akkor a globalizáció egy alaktalan massza, ami mindenhova benyomakodik csápjaival, idegszálai internet-kábelek, nyersolajat zabál, kólát iszik, automata fegyverekkel csinál magának helyet és veszélyes hulladékot hagy maga után mindenhol.
De hogy arca is van?
Eddig éppen az volt a baj, hogy nem volt arca. Nem volt kit hibáztatni azért, ami itt most történik.
Ki lehet a globalizáció arca? Egy PR-ügynökség kezdhetne máris castingolni. Tolonganának a jelentkezők. Bin Laden lehetne például az egyik befutó, a globalizáció-szülte terrorista. Vagy Bill Gates, aki elárasztotta a világot ügyes operációs rendszerével? Vagy a márkás tornacipőt varrogató kínai robotmunkás? Esetleg a sikerdíjas gróf, aki vadászgépeket ajánlgat politikusoknak? Ki alkalmasabb a szerepre, egy zselézett hajú huszonéves bróker, vagy a cunami sarában fulladozó európai turista?
Talán nem is egy arca van a globalizációnak, hanem hatmilliárd. Minden arc egyenlő, de vannak egyenlőbbek. A nagy zajos masszából néhány száz arc emelkedik ki, ők jókor voltak, jó helyen.
Ezek a fejek odafent, elégedetten és önelégülten mosolyognak, és rendkívűl emberarcúnak látják egymást. Alighanem ez a kép jelent meg Frau Merkel elött is, amikor emberarcú globalizációról beszélt.