Bár én most először vettem részt a szervezésben, a Humanista Mozgalom részeként működő AfroAid Magyarország Egyesület idén augusztusban már ötödik alkalommal rendezett jótékony célú minőségi használtruha- vásárt, melynek bevételét libériai közösségfejlesztő programjaink támogatására fordítjuk. A pénzgyűjtés mellett persze nem titkolt szándékunk volt a barátainknál, ismerőseinknél összegyűlt, a garázs sarkában, vagy a szekrény mélyén porosodó ruhák megmentése az enyészettől, vagy ahogy hulladékos nyelven mondják, az újrahasználat elősegítése.

Szerencsére ma már egyre kevesebben dobják a kukába a megunt, kinőtt, vagy épp soha fel sem vett holmikat, hisz tudják, érzik, hogy ez hatalmas pazarlás lenne, de arra már keveseknek van ideje és energiája, hogy az így összegyűlt, akár több zsáknyi ruhával felkeressék a legközelebbi családsegítő központot, vagy hajléktalanellátó szervezetet. Ezért minden ismerősöm örült neki, amikor felajánlottam, hogy elmegyek a zsákokért, és még talán kicsit büszkék is voltak magukra, hogy ilyen nemes cél szolgálatába állíthatják például a szeretett nagynénitől ajándékba kapott, ám soha fel nem vett nadrágokat és pulcsikat.

Az így összegyűlt ruhákat aztán a vásár helyszínéül is szolgáló Második Kerületi Szomszédsági Központba vittük be, ahol egyik délután barátaimmal átválogattuk és szortíroztuk őket. Mivel valóban rengeteg holmi gyűlt össze, úgy határoztunk, hogy egy részét átvisszük a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Moszkva téri Nappali Melegedőjébe, ahol mindig szívesen fogadják ruhaadományinkat.

A ruhavásár napján már kora délelőtt munkához láttunk. Kitakarítottuk és feldíszítettük a helyiséget, a ruhák egy részét fogasokra akasztottuk, a többit nagy kempingasztalokon halmoztuk fel. A betérőket afrikai zenével, teával és limonádéval fogadtuk. A délután gyorsan eltelt, folyamatosan jöttek az ismerősök, akiket a különböző levelezőlistákon keresztül hívtunk meg, de sokan jöttek a szomszédságból is, mivel előző este jó néhány plakátot kitettünk a környéken. Az őszi kardigánokat, kabátokat ezer forintért, a pulcsikat, blúzokat, nadrágokat hat-nyolcszáz forintért árultuk, de a legtöbbet talán mégis a svájci barátainktól kapott, szintén pár száz forintos gyermekruhákból adtunk el.

Este nyolckor, mikor véget ért a ruhavásár, összepakolás közben már a következő vásárt tervezgettük, ahol már a „"téli kollekció"darabjait fogjuk felvonultatni. A pontos dátumot még nem tudom, de amint kiderül, megtalálható lesz a KukaBúvár.hu oldalon is. Addig is gyűjtsétek a ruhákat, és szervezzetek Ti is ruhavásárt, mert tényleg nem kell hozzá más, csak az elhatározás és némi szabadidő.