Csak tudnám, mit jelent ez a Té?

A mobilszolgáltató nagy csinnadrattával nevet változtatott. Rózsaszínre festett mindent és mindenkit. Ezzel az erővel akár R-mobil is lehetne. Rózsaszín lett a villamos, rózsaszínű az aluljáró padlója, rózsaszínű bugyit kapott a Népszabadság (legalább arra sem kell költeni ezután). Megvették kilóra Stinget és Suzanne Vegát, akik maguk is csodálkoztak, hogy milyen rózsaszínűek voltaképpen.

Rózsaszínű mázzal csepegtettek le mindenkit. Jobb veled a világ! " mondogatják magukról, mintha ettől nem lennénk magunktól is meggyőződve. Magához öleli az egész világot a rózsaszín szolgáltató, majd kicsattan a nagy szeretettől saját maga iránt, mi meg alig tudunk szabadulni a szorításából.

Ezután a Fradi is biztos rózsaszín-fehér lesz, de bánja a fene.

De mit jelent a Té?

Té, mint tarthatatlan? Hogy már a csapból is rózsaszín szirup folyik?

Té, mint tűrhetetlen? Hogy már minden kiemelkedő dombon van egy mobilátjátszó? Hány tornyot épített a vállalat mindenféle engedélyek nélkül annak idején?

Té, mint tolerancia? Évi több millió veszélyes akkumulátorral terhelik a lerakókat!

Té, mint tudomány? Meddig tartható az az álláspont, hogy a mobilsugarak nem befolyásolják az agyműködést?

Té, mint tahó? Vissza a gyökerekhez! Nevezzük el a vállalkozót az emblematikus felhasználóról!

A rózsaszín ködben hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a kütyüikre voltaképpen sokkal kevesebb embernek és sokkal kevesebb alkalommal van szüksége. 20 éve még egész jól megvoltunk mobiltelefon nélkül, mára pedig komoly függőséget alakítottak ki széles tömegekben.

Felejtsük el azt is, hogy egyik tulajdonosuk az a vezetékes szolgáltató, aki éppen azért nem fejleszt semmit évek óta, mert a mobil üzletágban annyit kaszál, amennyit nem szégyell.

Spongya rá. Rózsaszín spongya.