Az utóbbi hónapokban az ipar egyre többet beszél szelektív gyûjtésrõl és hulladékhasznosításról. Rendes tõle. De ne felejtsük, hogy az iparnak elemi gazdasági érdeke, hogy csökkentse a mellék- és végtermékeit, hogy kevesebb kiadása legyen a hulladékok miatt, sõt bevétele keletkezzen a hasznosítható anyagokból. Ezt talán nem kellene szelektív gyûjtésnek nevezni, hiszen egy gyártás folyamán homogén anyagok keletkeznek melléktermékként.

És mi a helyzet a valódi, a lakossági szelektív gyûjtéssel?

A 10 család közös kezdeményezésének a lényege az, hogy bizonyos termékek esetén beszerzéseiket a családok közösen intézik. Gondolom, hogy a tisztelt KukaBúvár Olvasó is sejti: ez nem azt jelenti, hogy a 10 család jár a bevásárlóközpontba hétvégenként

Az EU-ban " hulladékkal foglalkozó környezetvédelmi szervezetként " egy tekintetben biztosan otthon fogjuk érezni magunkat: a hulladékmegelőzés ott is csak szlogen, leginkább elvi szinten jelenik meg a dokumentumokban, konkrét, gyakorlati lépések azonban sehol. Ezt nehezményezi az EEB, azaz az Európai Környezetvédelmi Iroda is (melynek immár a HuMuSz is tagja).

Az ötlet akkor fogalmazódott meg bennem, amikor a Kukabúvár egyik régebbi számában olvastam az ehhez hasonló olasz szokást. Az ottani iskolákban az új tanév kezdetekor a diákok eladják a tavalyi darabokat az alsóbb osztályokban, az "újakat" pedig a felsőbb évesektől szerezik be. Ha belegondolunk, minimális újonnan gyártott könyv kerül a rendszerbe, mert a tanulók "gazdaságilag is érdekeltek" abban, hogy könyvük az év végére minél jobb állapotban maradjon meg.

Évek óta nem volt fám karácsonykor. Idén sikerült gyökeres fenyõt vennem. Eljött a várva várt este és végre nem kellett lelkiismeret furdalással kucorognom a fenyõfa alatt, mert tudtam, az ünnepek után visszaválthatom a fámat, melyet erõpróbáló mutatványként cipeltem fel kis panellakásomba.

Lassacskán az ember életének részévé válik a folyamatos szemetelés. A hulladék egyre csak gyűlik, mi pedig egy helyben állunk és úgy teszünk, mintha a kezeink hátra lennének kötözve, pedig ez nem igaz! Az emberek tehetetlenül néznek egy halmozódó szemétkupacra, de semmi pénzért nem cselekednének. Amikor ezen a helyzeten már egyáltalán nem lehet változtatni, akkor ébred rá az emberiség, mit is tett valójában a természet, önmaga és az unokái ellen. (