A monori telephelyû Regranulátum Kft. hulladékfólia újrafeldolgozásával foglalkozik. Ez a kijelentés tulajdonképpen nagyon jól hangzik, hiszen a fenti mondatot elolvasva megkönnyebbülten lélegezhetnénk fel: végre van, aki a mûanyag zacsit is újra tudja hasznosítani, holnaptól tehát lelkiismeret furdalás nélkül vásárolhatjuk a nyloncsomagolásba bújtatott mirelit babot vagy mosóport. Ám annak a bizonyos éremnek esetünkben is két oldala van.

A szemétégetõ cégekkel kapcsolatban van néhány infóm Dunaújváros környékérõl. Szocialista iparvárosunkban mûködött a közelmúltig egy égetõ, amit a "Cz es Cz Bt" mûködtetett, és állítólag kórházi veszélyes hulladékokat égetett a Dunaferr sportpályái mellett (ott, ahol délutánonként az utánpótlás fiatalok edzenek - dioxin-dús levegõben...). Az égetõ egy õsrégi üstbõl állt, és mivel nagyon sokszor produkált koromfekete füstöt (az igazgató szerint persze nem), ezért a környékbeli irodákban, telepeken dolgozok sokszori zaklatása után a polgármester bezáratta.

Az E-Misszió Egyesület kezdeményezésére egy hulladékgazdálkodással foglalkozó szakmai fórum indult el (ld. 1998. tavasz). A végcél egy városi hulladékgazdálkodási koncepció kidolgozása, amely a helyi önkormányzat számára is használható. Mivel egy széles körû fórum által elfogadott állásfoglalások, cselekvési tervek kerülnek ki a kezünk közül, az attól való egyoldalú és lényeges eltérés úgyszólván lehetetlenné válik.

Íme egy éves lapfõcím - még csak nem is a legbátrabb. Tavaly májusban sok újság, sokfélét cikkezett a reklámtörvény parlamenti szavazását értékelve. Bátortalan próbálkozásaikat behatárolta, hogy a sajtó ugyancsak függõ volt a dohányipartól (meg is élt belõle egész jól a reklámtilalom idõszakában. De ez egy másik, az állam képmutatásáról szóló történet).

Az alábbi adatok ismeretében nem csoda, hogy elõítéletekkel utaztunk el az Egyesült Államokba. Az egész országra jellemzõ a gazdagon rendelkezésre álló természeti erõforrások pazarló használata, és a lappangó környezeti problémák figyelmen kívül hagyása. Az ott töltött 5 hónap után is úgy tûnik, hogy az elõítéletek egy része jogos volt, de semmiképpen sem igaz az, hogy csak negatív tapasztalataink voltak.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy falu. Úgy hívták Kengyel. Ez a Kengyel amolyan rendes féle falu volt girbe-gurba utakkal, kocsmákkal, akácfákkal, csaholó kutyákkal, virágos elkertekkel meg minden. Az emberek leginkább abból éltek, amit a földjük adott nekik. Egy nap aztán valahonnan a messzi távolból - Nyugat fellöl - jött egy Gazdag Idegen és azt mondta a kengyelieknek: "Van nekem egy plazmaégetőm. Ha megengeditek, hogy ide tegyem, cserébe földi paradicsomot csinálok a falutokból."