Piroska, a beteg nagymamáját meglátogató kislány kosárkája csak a mesevilág határain belül oly időtálló, benne a finom kaláccsal és az üveg borral! A ’80-as években még toronyba rakott, egyen-piros műanyag kosarak fogadták a vevőket, melyek éppen elegendőnek bizonyultak még a heti szükségletek beszerzésekor is. Bevásárlólistával a kézben, erős, strapabíró vászontáskákkal fölszerelkezve indultunk anyukámmal vásárolni, a megszokott portékák beszerzéséért. Gyorsan megtelt a kosár, fizettünk, ledaráltuk a heti kávéadagot a kihelyezett gépen, majd hazacipeltük a zsákmányt.

Manapság? Családok tízezrei töltenek fél napokat a pazarul kivilágított óriási élelmiszer áruházakban, nekivetkőzve, andalogva a sorok közt. Megállnak a bejáratnál elhelyezett akciós termékek előtt, vesznek is belőlük, aztán onnantól már a megállító, figyelemfelhívó feliratok fürkészésével araszolnak előre, egyre inkább belegabalyodva a mindenáron való fogyasztás hálójába. Megkérdezném ilyenkor tőlük: „Mit is szándékoztak eredetileg vásárolni?” A kasszánál jobb esetben realizálják a csapdahelyzetet a blokk kézhezvételével, de bankkártyás vagy hitelkártyás fizetéskor nem érzik annyira, hogy túlköltekeztek. Otthon aztán nem fogy el az „ajándék” joghurt, megromlik a „20 dkg áráért 40 dkg” szalámi, sajt. A müzlis dobozhoz csomagolt műanyag kütyü is a kukában landol általában. Gyorsan megtelik a család második szemetes kukája is a ház előtt, mint általában… Minden megy a maga útján: új hét, bevásárlós hétvége, sok pénz és fölösleges portéka, szeméthegyek a csomagolásokból stb. Mondjuk végre ki: ELÉG! Írjuk össze, mit kell vennünk, és ragaszkodjunk listánkhoz! Ne vásároljunk semmit az akció kedvéért! Ne tekintsük az áruházakat szórakozásunk színhelyének! Nem kell a konténernyi vasszekeret szakadásig pakolnunk csak azért, mert férne még bele.

Maradjunk tudatos, megfontolt vásárlók, akiket nem lehet szándékuktól, előzetes kalkulációiktól eltéríteni holmi bolti trükkökkel!