Elfogtunk egy levelet. Heves érzelmeket váltott ki belőlünk. Felháborodást, keserűséget, szomorúságot. Az elmúlt 15 évben azért dolgozunk, hogy ne a hulladékot termelő tömegfogyasztás számítson társadalmi értéknek, hogy a lakosság, a kereskedők, a gyártók és a politika a megelőzésre koncentráljon és inkább újrahasználjon, mintsem újrahasznosítson. Felhívtuk a figyelmet a javítóműhelyekre, a hosszú ideig használható cikkekre, de szakmapolitikai szempontból talán a legfontosabb mégis a csomagolási hulladékok ügye volt és lesz is.

Hosszú évekkel ezelőtt, amikor a vállalat legnagyobb versenytársa a Pepsi kivonta visszaváltható palackjait, tüntetést szerveztünk. A pezsgős üvegeknek már temetést rendeztünk a Humusz-ház kertjében. Hogy most mit fogunk lépni, még nem tudjuk, de az biztos, nem hagyjuk szó nélkül, hogy teljesen eltűnjenek a visszaváltható alternatívák.

Közöljük a levelet, hogy az olvasó is kialakíthassa első kézből a véleményét.

A forgalmazókat úgy tájékoztatták, hogy 30-40 százalékkal csökkent 2010-ben a betétdíjas csomagolások iránti kereslet, és tovább sulykolják, hogy tulajdonképpen a fogyasztók az egyutas csomagolásnak örülnek, mert az kényelmes. Ráadásul minden konkrétum nélkül, a "nemzetközi gyakorlatra" hivatkoznak. Szerintünk a fogyasztók annak örülnek, ha van választási lehetőségük és nem kell kifizetniük a gyártó környezetszennyezését is. Nyilvánvaló, hogy ha egyre kevesebb betétdíjas termék kerül az üzletbe, és minél eldugottabb helyre teszik azokat az eladás helyén, annál kevesebben fogják választani. Ebben jelentős szerepe van tehát a gyártó manipulációjának, a szelektív gyűjtést egyetlen üdvözítő megoldásként feltüntető gyártói-koordinálói kommunikációnak.

A betétdíjas termékek annyit igényelnek, hogy a termékeket a boltba szállító teherautó a visszfuvarral (azon az úton, amit egyébként is megtesz) visszaszállítsa az üres palackokat a gyárba, ahol kimossák és máris újratölthetők. A PET-palackok 6-8-szor, az üvegek 40-szer. A minisztérium által tavaly megrendelt italcsomagolások termékéletciklus elemzése is kimutatta, hogy az újratöltés környezeti szempontból előnyösebb.

Akkor mégis, miért az újrahasznosítás tör előre nálunk a törvény szerint is környezetbarátabbnak tartott és inkább támogatandó újrahasználattal szemben?

Az újrahasznosítás üzlet, nem is kicsi. A hulladékpiac alapanyagát ingyen, jobb esetben szó szerint fillérekért a lakossággal gyűjtetik össze tisztán. Ebből jó néhány cég termel nyereséget. Az összegyűjtött PET palackokat tisztítják, darálják, zsákolják, majd elszállítják - a kevés hazai, még több külföldi -  feldolgozó üzembe, ahol vagy újra palackot készítenek vagy egyéb tárgyakat. Vegyük elő józan paraszti eszünket és gondoljuk végig, hogy ez mennyi energia és további természeti erőforrás felhasználásával jár. Rengeteg és értelmetlen. Mi a teteje annak, hogy valamit szétrombolunk, bezúzunk azért, hogy utána újra megcsináljuk, azon túl, hogy néhányan ebből is nyereséget termeljenek?? Semmi.

Az is nagyban hozzájárul a betétdíjas csomagolás kiszorulásához, hogy tavaly sikerült az ipari lobbinak elérnie azt, hogy az újrahasznosítás megfelelő feltételek esetén pont ugyanakkora kedvezményt - akár teljes mentességet - eredményezzen, mint az egyébként nyereséget nem hozó betétdíj. Némi reménysugár azért van. Bár nagy a csend a tervezet körül, és lehet, sosem valósul meg, de talán az új termékdíj-rendszer képes lesz változtatni a helyzeten... Ideje lenne, hogy felébredjenek az ország vezetői és a hulladékmegelőzés útjára, amit papíron már meg is fogalmaztak.

Az alábbi e-mail címen várják véleményeinket, javaslatainkat a társadalmi felelősségvállalási gyakorlatával kapcsolatban: [email protected]

Íme, egy kis inspiráció a levélíráshoz, a Coca-Cola környezeti politikájáról: http://www.coca-cola.hu/?pid=13

Molnár András / Graczka Sylvia