Hová vezet

A hazánkban több mint 2.7 millió gépjármű fut, döntő részüknek a miniszterelnök számítása szerint 4 kereke van, amelyet sajna időnként le kell cserélni. Mivel egyre több a jármű, évi futásteljesítményük pedig növekszik, a keletkező hulladékgumi mennyisége is folyamatosan nő. Bár az abroncsok vásárlásánál -- mert áthárítják ránk -- már négy éve fizetünk termékdíjat (új gumi esetén 38.5 Ft-ot kilónként), a hulladék begyűjtésének és feldolgozásának fejlődése nem tart lépést az általa okozott környezetterhelés növekedésével. A kiépült kapacitások ismeretében a működést szabályozni képtelen minisztérium és a Környezetvédelmi Célelőirányzat (KAC) bénázására vezethető vissza az egy helyben topogás. A minisztérium -- mint hulladékos kérdésekben általában -- a gumiabroncsok esetében derűsen látja a helyzetet, pedig derűre nincs komolyabb ok.

Magyarországon évente közel 50 ezer tonna gumihulladék keletkezik. Összehasonlításképpen: Svédországban a lélekszám alig kisebb, de a motorizáció lényegesen nagyobb fokú, náluk évi 58 tonna körül keletkezik, és ez az érték 1995-höz képest még csökkent is. Tehát nálunk a gumihulladékok képződése a motorizáció arányában túl magas. Ez főként az elavult gépparknak és a rossz minőségű útburkolatoknak köszönhető. Eddig az országban becslések szerint 200 ezer, más adatok szerint 800 ezer tonna közötti mennyiségben halmozódott fel abroncshulladék. Az előbbit a környezetvédelmi tárca (KöM) hiszi, az utóbbi egy olyan cég felmérésének eredménye, mely hosszú távon ennek a mennyiségének a feldolgozására vállalkozna. Bár feldolgozási kapacitás jóval többre van, a jelenlegi háttériparnak csak a keletkező mennyiség 20%-át, kb. 10 ezer tonnát éri meg feldolgozni.

Tűzbe vele?

Vitatott módszer, legalábbis közlekedésbiztonságilag, az újrafutózás. A gumik ilyetén újrafelhasználása az EU-ban közelíti a 20%-ot, míg nálunk csak 8-10%-on stagnál. Igaz, mi sokkal gazdaságosabban kihasználjuk a kopófelületet, hiszen az autóroncs kategóriában futó verdáinknál a tükörradiál nevű szabadalom általános.

Legalább egyszer szinte mindenki próbált már gumit égetni. Az élmény elég ahhoz, hogy csak a legelvetemültebbek próbálják meg még egyszer, hiszen rém gusztustalan és büdös fekete korom száll belőle, így könnyű lebukni a házmester előtt. Csak az a rosszabb, amikor a több éve halmozódó gumihegy gyullad ki valamilyen okból: gyakorlatilag elolthatatlan tüzet képez, és komplett városrészeket tehet időlegesen lakhatatlanná. Márpedig egyre több a gumihegy az országban, amely valamilyen hasznosításra (és a környezetvédelmi kormányzat észheztérésére) vár. De ne rohanjunk a dolgok elébe.

Energetikai hasznosításként dicsérik azt a jeles gyakorlatot, amikor a gumiabroncsot cementgyárakban égetik el. Ma szinte csak ez megy nálunk, de a támogatási rendszer állandó változásai és a lakossági tiltakozások miatt ez is alacsony szinten áll.

A gumiégetés egyik fellegvára Beremend, ahol a KAC (akkor még KKA) pályázat elnyerését követően 1996 októberében 400, majd 1997 májusában 1700 tonna gumin próbálták ki, hogy ez milyen jó. Sőt 1991-ig 7 éven keresztül már használtak gumit tüzelőanyagként, mintegy 60 ezer tonnát égettek el. A gumi a gyár számára fűtőanyag-, ezáltal költségmegtakarítást jelent. Igaz ugyan, hogy a fémet és textilt magas százalékban tartalmazó gumi hőértéke fele, kétharmada a pakuráénak, de a gyár szakemberei úgy ítélték meg, hogy a gumiabroncsok elégetése a cementgyártási technológiában kedvezőbb kibocsátási mutatókat eredményez. A gumi fémtartalma beépül a klinker vegyületekbe, korom és pernye ilyen magas hőfokon szerencsére már nem képződik. Az üzem beruházási támogatásként 1998-1999-ben összesen 206 millió Ft-ot kapott 50-50%-ban vissza-nem-térítendő illetve kamatmentes támogatás formájában.

Két évvel ezelőtt a Hejőcsabai Cement és Mészipari Rt. üzemében hasonló kísérletek folytak. A próba során egy hónapon keresztül kézi adagolással napi 5-8 tonna gumival fűtöttek. Bár a cementmű vezetése szerint a kibocsátási értékek megfelelőek voltak, az üzemszerű égetést lakossági tiltakozás hiúsította meg. Legutóbb egy éve kaptak engedélyt a hatóságoktól, de ez nem léphetett életbe, mert újabb fellebbezés került a hatóság asztalára. Lakossági érdeket szem előtt tartva a bíróság hatályon kívül helyezte a felügyelőség engedélyét. A gyár nem tett le eredeti szándékáról, idén nagyobb beruházást tervez annak érdekében, hogy elindíthassa az energetikai hasznosítást. Ehhez központi támogatást is igényeltek, de nem kaptak, mivel "nem teljesítették a szerződéskötési előfeltételeket." Ugyanakkor a cég szerint sincs a környezetvédelmi tárcának kidolgozott stratégiája az évente keletkező több tízezer tonnányi gumiabroncs megsemmisítésére. Mintha tényleg nem lenne.

Energetikai hasznosítás területén a magyar tulajdonú TRANSELEKTRO Rt. 1999-ben piackutatást és tényfeltárást kezdett egy esetleges gumiégető erőmű létesítéséről. Az üzemet Inota körzetében létesítenék, mintha nem lenne ott elég baj. Problémák elsősorban a logisztikai rész kidolgozásával kapcsolatban, valamint a támogatási rendszer bizonytalanságát illetően merültek fel. A beruházás elfogadtatása sem lesz könnyű a lakossággal. Mind a KöM (amely semmi jónak nem elrontója), mind a gumiipari szakma támogatását élvezik a tervezők, a beruházás feltehetően a közeljövőben meg is fog valósulni.

Gumimorzsa

Szakemberek szerint nagyobb jövője van az anyagában való újrahasznosításnak, magyarán a gumi gumi marad, csak fizikailag megdolgozzák egy kicsit. Az EU-ban -- jelentős részben a környezetvédők nyomására -- az őrlést és az őrleményből termékek gyártását támogatják a fűtőanyagként történő hasznosítással szemben (Pedig rengeteg ott is a piromániás!). Az őrletként való felhasználás Magyarországon 4%, az EU-ban kb. 10% körüli, egyedül Finnországban kiugróan magas: 60 %. A finneknél ráadásul központi támogatás sincs, 6%-os újrafutózás mellett ilyen magas az újrahasznosítás százalékos aránya. Sőt az utóbbi két évben még az égetés is lecsökkent 25-ról 10%-ra. Nagyobb méretű gumimorzsát készítenek és útalapokba, sportpályák alapjába, gátakba, drénezésre (pl. szemétlerakók mellett) használják a hulladék gumiköpenyek zömét. Ügyes.

A KAC-pályázatok nyomán a feldolgozó kapacitások kiépülése megtörtént illetve folyamatban van, de a gumimorzsa nálunk nem kell senkinek. A hazai hasznosítás helyett az exportálás ad nagyobb lehetőséget, de ez csak a viszonylagosan olcsó hazai munkaerő miatt versenyképes ideig-óráig. Itthon az építő- és útépítő ipari alkalmazást kellene szélesíteni. Mindaddig azonban, amíg az állam nem támogatja kellő hatékonysággal a feldolgozó tevékenységet, addig nem tudunk elmozdulni a holtpontról. A hamarosan a parlamenti végszavazásra kerülő hulladéktörvény kötelezni fogja ugyan a gyártót-forgalmazót a hulladékgondozásra, de a konkrét végrehajtási utasítások szabják majd meg a tényleges lehetőségeket, amelyek persze nem készültek el, és még a KöM sem sejt róluk semmit.

Cumi

Az újrahasznosítás terén elől jár a GUMILL Dél-Dunántúli Gumihasznosító Rt. A 100%-ban állami tulajdonú vállalkozás a Pécs melletti István-akna területén használt gumiabroncs feldolgozó üzemet működtet. A KAC is támogatta, beruházásra 245 millió Ft-ot kaptak 1998-ban, fele-fele vissza-nem-térítendő illetve kamatmentes támogatásként. Az üzem szobahőmérsékleten történő őrléssel állít elő 1-3 mm-es szemcsenagyságú gumiőrletet, francia technológiával. Az eljárással ki tudják venni az abroncshulladékból a fém- és textilszennyeződéseket, melyet szintén értékesíteni tudnak.

A Gum-Élfork Kft. Oroszlányban készül egy feldolgozó gépsor üzembeállítására. A gépsor az abroncsok anyagának 55-60%-át másodnyersanyagként hasznosítható gumiőrleménnyé alakítja. A beruházók tervei szerint a 15 ezer tonna kapacitással megépülő üzem az év második felében munkába áll, csak a KAC támogatás valahogy nem akar megjönni.

Miskolc környékén a BEE-CO 2000 Bt. tervez japán szabadalom alapján egy olyan gumihulladék feldolgozó üzemet, amely a speciális kezelések nyomán a hulladék minden alkotórészét képes lesz hasznosítani, sőt az üzem alkalmas lesz késztermékek gyártására is. A beruházók országos begyűjtő-hálózat kiépítését is tervezik.

Budapesten és Pest megyében a keletkezik az ország abroncshulladékának 40%-a, mintegy 18-22 ezer tonna. Erre a piacra épült volna ki Ócsán begyűjtő és feldolgozó kapacitás. A pályázók -- önhibájukon kívül - a begyűjtést csak részben tudták megvalósítani, a feldolgozást egyáltalán nem. Történt ugyanis, hogy az Ócsán működő C.S.0. Kft. 15 ezer hulladék abroncs begyűjtésére és feldolgozására beruházási és rendszertámogatásért pályázott. Bár a közbeszerzést lefolytatták, a nyertessel -- a KöM jóváhagyásával -- a gépsor szállítási szerződését is megkötötték, a szaktárcától egy fillért sem kaptak. Jelenleg csak begyűjtési támogatást kapnak, gyűjtenek is bikából, így halomra áll a begyűjtött és feldolgozatlan gumiabroncs, ami a cég számára jelentős tárolási költséget jelent.

Egy székesfehérvári gumiabroncs-forgalmazó cég arról panaszkodik, hogy -- támogatás nélkül -- felvállalta a begyűjtést, de a megsemmisítést végző cég az állami támogatás megvonása miatt még a szállítást sem tudta vállalni.

A hazai feldolgozás működésképtelenségét mi sem bizonyítja jobban, hogy Budapesten, a Józsefvárosi pályaudvaron lassan 5 éve várja sorsának jobbrafordulását 110 tonna hulladék gumiabroncs. A szövevényes történetet 1995 októberére nyúlik vissza, akkor ugyanis egy ismeretlen feladó olyan szállítmányt küldött Németországból hazánkba, melynek a címzettje nem jelentkezett. A hulladék sorsának rendezésén azóta a MÁV és az illetékes környezetvédelmi felügyelőség vállt vállnak vetve fáradozik (a MÁV-nak eddig több milliárdba került a tárolás). Hasznosítási, ártalmatlanítási lehetőségként szóba jöttek különböző cégek, köztük a Beremendi Cementmű, felmerült még az is, hogy az akkoriban épülő dunakeszi hulladéklerakó építéséhez használják föl, ám mindezidáig hiánytalan a készlet.