Település: Heiligenkreuz (Szentgotthárd) Égető: Fluid-ágyas égető Kapacitás: 200-325 000 tonna Hulladék: Kommunális hulladék, szennyvíziszap Kezdeményező: BEGAS Kraftwerk Gmbh Ellene fellépő: Pro Natura Szentgotthárd (PRONAS) Ausztriában a burgenlandi tartományban székelő BEGAS Kraftwerk GmbH vállalat egy regionális hulladékégető felépítését tervezi közvetlenül a magyar határ mellé a Heiligenkreuzi ipari parkba, pár száz méterre Szentgotthárd városától és az új termálfürdőtől, három nemzeti park (Őrségi Nemzeti Park, Raab Naturpark, Goricko) közvetlen közelébe. A szemétégető az osztrák városoktól távol, Burgenland legkeletibb részére épülne, ahol az uralkodó szélirány észak-nyugati, tehát alapvetően Magyarország területét, Szentgotthárd és az Őrség területét érné a környezetszennyezés. Az égető évi 200 000-325 000 tonna hulladékot égetne, ez kb. egy kétmilliós nagyváros egész évi szeméttermelése. A tervezett indítás időpontja 2011. A hulladékégető ügye azért problematikus, mert a magyar lakosságnak nincs döntő szava abban, hogy hova épüljön a hulladékégető (noha a magyar lakosságnak kellene majd leginkább elviselnie a hulladékégető negatív hatásait). Az határon átterjedő hatásokkal foglalkozó Espoo-i egyezmény sajnos nem biztosít vétójogot a magyar hatóságoknak, csak részvételi jogot ad az eljárásban. A szentgotthárdiak 2006 nyarán egy osztrák internetes portált böngészve bukkantak arra a hírre, miszerint az osztrákok hulladékégetőt akarnak építeni a magyar határ közelébe. A magyarokat a cég semmilyen módon nem értesítette. A helyi POLICE nevű civil szervezet Joób Márk vezetésével ekkor kezdett el szervezkedni az égető ellen, és 2006 júniusában megtartották első demonstrációjukat egy félpályás útlezárással tiltakozva az égető ellen. A helyiek a HuMuSz-t is megkeresték, akik az adott év szeptemberében egy lakossági fórumon tájékoztatták a helyieket az égető veszélyeiről. A rendezvényen mintegy 150 fő vett részt. Ezt követően egészen napjainkig sorra követték egymást az események. Még ez év őszén elindult egy aláírásgyűjtő akció, amely során kb. tízezer aláírás gyűlt össze. Újabb félpályás útlezárást szerveztek, majd az év végén több civil szervezet részvételével megalakult a PRONAS nevű egyesület. Ennek egyik fő célja a hulladékégető felépülésének megakadályozása volt. 2007 februárjában mintegy 800 fő részvételével tömegdemonstrációra került sor, előtte nemzetközi konferencia zajlott „Égetés vagy bioturizmus” címmel. Márciusban a magyar civilek megjelentek az osztrák oldalon és információs anyagokat szórtak az osztrák postaládákba, mert a tájékoztatás a határ túloldalán is meglehetősen egyoldalú volt. Ekkor alakult meg Pro Pannonia néven a három országra - Szlovéniára, Ausztriára és Magyarországra - kiterjedő összefogás az égető ellen, amelyet újabb fórumok, demonstrációk követtek. A Begas cég tulajdonában lévő biomassza erőműben a Pronas tagjai nagy mennyiségű kommunális hulladékot fedeztek fel. Amikor ennek képeit publikálták, a cég beperelte a civileket, akik a perköltség miatt állításaik visszavonására kényszerültek. A tervezett helyszínre látogatott Sólyom László köztársasági elnök, a Pronas tagjai pedig látogatást tettek Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknél. A helyszínen jártak a Parlament Környezetvédelmi Bizottságának tagjai is. Ezek az események jól mutatják, hogy az égető ügye országos szintre emelkedett. A nyár és az ősz újabb akciókkal telt nemcsak Szentgotthárdon, de Budapesten és Ausztriában is. Az év végül decemberben a vasfüggöny jelképes újjáépítésével zárult. A BEGAS 2008 tavaszán benyújtotta a hatástanulmányt, amelyet a HuMuSz, a helyiek által felkért szakértők és a város által fizetett szakemberek is véleményeztek. A cég által benyújtott hatástanulmány jellemző módon szinte egyáltalán nem foglalkozik a magyar oldalra gyakorolt hatásokkal. Nézzük a tanulmány jellemező hibáit és tévedéseit! Az első és legfontosabb tény és érv: nincs elég hulladék. Burgenland égetésre alkalmas szemetének mennyisége mindösszesen 15 ezer tonna. Ha a közeli tartományokat is figyelembe vesszük, akkor Stájerországban akad még vagy 45 ezer tonna, Alsó-Ausztriában talán 50 ezer. De hol van ez még a tervezett 325 ezer tonnás kapacitástól?! Aligha lehet kérdés, hogy a tervezett égető nem a helyiek szemetét égetné, hanem Ausztria és talán más országok szemetét is. A másik fő probléma a légszennyezettség. A hatástanulmány készítői igyekeztek kikerülni a magyar oldal levegőállapotának bemutatását - lévén az lényegesen kedvezőtlenebb, mint az osztrák oldalé. De szálló por tekintetében a sógorok sincsenek kedvező helyzetben, igen gyakori a határérték túllépés a közeli oberwarti mérőállomáson. Ha figyelembe vennék az ENSZ szakosított szervének a WHO-nak az ajánlását, akkor hamar kiderülne számukra is: egészségügyi szempontból a tervezett égető nem fogadható el. A legfontosabb kérdés természetesen az, hogy az égető mennyi szennyező anyagot bocsát ki a környezetbe, és az milyen mértékben rontja a levegő állapotát. A hatástanulmány készítői szerint a maximális hatás az égetőtől 4-600 méterre jelentkezik. Aki egy kicsit is gondolkodik, annak szöget üthet a fejébe: hogyan lehetséges, hogy egy száz méteres kéményből származó szennyezés ilyen közel érje el a talajközeli koncentráció maximumát? Nos a kérdés bennünk is felmerült, és elvégeztünk egy számítást, amely a szennyezőanyagok terjedését vizsgálja. A hatályos magyar szabványok felhasználásával készült számítás az osztrák értékektől merőben eltérő eredményeket hozott. Számításaink szerint a talaj közelében várható koncentráció maximum 4500 méterre jelentkezik az égetőtől, azaz magyar területeken, így Szentgotthárd városát is érinti. Persze ezt lehetett sejteni számítás nélkül is... A hatástanulmány talán legbicskanyitogatóbb fejezete az, amikor azt taglalja, hogy az égető dioxin-megsemmisítőként is felfogható, mert annyira tökéletesen megsemmisíti ezeket a vegyületeket (amelyek egyébként a legveszélyesebb vegyi anyagok közé tartoznak). A tanulmány szerint az égetőbe 12g-nyi dioxin megy be, és csupán 0,5 g távozik. Ez valóban jól hangzik. A gond csak ott van, hogy az Európai Dioxin Leltár szerint Ausztria oly korszerű égetői 460 ezer tonna szemét elégetése során 16-41 grammnyi dioxint juttatnak a környezetbe. Ezek után aligha hihető, hogy a tervezett 325 ezer tonnás heiligenkreutzi égető csupán 0,5 grammot produkálna. Az már csak hab volt a tortán, amikor kiderült, hogy a tervezett égető bizony több szennyezőanyagot bocsát ki fajlagosan, mint az Európában működő égetők jelentős része. Magyarán szólva: szó sincs elérhető legjobb technológiáról. Azon pedig, hogy más helyszínt meg sem vizsgál a tanulmány, már nem is csodálkozunk - ez nálunk is bevett szokás. Úgy látszik, nincs nagy különbség a magyar és az osztrák gyakorlat között. Ami a beruházó szempontjából elkerülendő, annak vizsgálatát elkerülik. Nemcsak itthon, hanem Ausztriában is. Az viszont tényleg meglepő volt, hogy a közel félezer oldal átnyálazása után sem találtunk meg egy fontos számadatot. Tudniillik azt, hogy az égetőből mennyi salak és mennyi hamu kerül ki. Pedig ezt még idehaza is meg szokták említeni, még ha kényelmetlen is a kérdés. Azt sem vizsgálják, mi történne, ha meghibásodna a szűrőrendszer... Nos, a fentiek után ezen aligha van mit csodálkozni. A monitoring rendszerre és az egészségügyi hatásokra pedig kár is szót vesztegetni. Elég egy 'név1, aki mindenféle alátámasztás nélkül kijelenti, hogy nem várható egészségügyi hatás. Pecsét, aláírás. És természetesen a tanulmány szerint az üzem hatásterülete csak osztrák oldalra terjed ki, amit az összes magyar szakvélemény cáfol. De a tanulmány nem foglalkozik vagy elbagatellizálja az egészségügyi hatást, a tájképi hatást a természetvédelmi területek jelentőségét - és a sort lehetne folytatni. A magyar vélemények beérkezését követően 2008 áprilisában népszavazást tartottak Szentgotthárdon a tervezett égetőről, ahol egyöntetűen az égető elutasítása mellett döntöttek. Ezzel szinte egyidőben a Heiligenkreutzzal szomszédos osztrák települések, így Mogersdorf (Nagyfalva), Weichselbaum (Badafalva) után Eltendorf (Körtvélyes) önkormányzata is egyhangúlag elutasította a Heiligenkreuzba tervezett hulladékégetőt. Ily módon foglalt állást a magyar kormány és a környezetvédelmi miniszter is, sőt az osztrák Zöldek és a Szabadság Párt is, miképpen több mint száz osztrák és magyar orvos is. 2008 májusában az Espoo-i egyezmény szerinti közmeghallgatást tartottak Szentgotthárdon, ahol a Begas képviselői nem csak a helyi lakosságból, de a magyar államot képviselő országgyűlési képviselőkből és hatósági emberekből is gúnyt űztek. Nem voltak hajlandóak ugyanis érdemben válaszolni a feltett kérdésekre, csak azt hajtogatták, hogy az égető megfelel a jogszabályi előírásoknak. Amint azt várni lehetett 2008. augusztus elején a Burgenlandi Tartományi Kormány 21 szakértői véleményt bekérve kijelentette, hogy "A tervezett létesítmény összességében környezetvédelmi szempontból kompatibilisnek (összeférőnek, összeegyeztethetőnek) tekinthető.". Ezt a dokumentumot szeptember 17-ig lehet véleményezni, ha ezután véglegesen jóváhagyná a tervet a burgenlandi hatóság, akkor már csak a bécsi környezetvédelmi szenátusnál lehet fellebbezni. Az ügy tehát jelenleg is tart, néhány mondatban azonban érdemes értékelni ezt a civil égető ellenes mozgalmat. Ugyanis mindezidáig ez a legjobban szervezett, legtöbb akciót végrehajtó égető ellenes megmozdulás hazánkban. 2006 óta több mint 50 különféle rendezvényt, akciót sikerült megszervezni. Az ügyben valamennyi legfontosabb közjogi méltóság véleményt mondott és a civilek mellé állt, sőt, az ügy nemzetközi színtéren is zajlik. A rendezvényeken összesen több mint tízezer ember vett részt. Az országos sajtó napi szinten foglalkozik az üggyel. Mindez az eredmény mintegy tucat ember és az őket segítő emberek elszánt munkájának köszönhető. Ezt az ügyet, amennyiben az engedélyezési eljárás hazánkban lenne, kétségkívül már rég megnyerték volna a civilek. Szerencsétlenségükre azonban a magyar félnek csak vélemény nyilvánítási joga van, döntő beleszólása nincs az ügybe. Éppen ezért a harc a mai napig is tart.