Sajóbábony Település: Sajóbábony Égető: Pirolízis üzem Kapacitás: 40 ezer tonna Hulladék: Gumi és műanyag hulladék Kezdeményező: Piro-Energia Kft Ellene fellépő: egy helyi képviselő 2007 nyarán egy sajóbábonyi önkormányzati képviselő kereste meg a Hulladék Munkaszövetséget telefonon azzal, hogy a településen egy újabb hulladékégető létesítését tervezi a Piro-Energia Kft. A tervezett beruházás a képviselőt aggodalommal töltötte el, hiszen a településen már működik két égető. Abban kérte a HuMusz segítségét, hogy egy szakértővel átnézve az anyagot kiderüljön, jelent-e bármiféle kockázatot az égető a településre nézve. A telefonbeszélgetést követően megkaptuk a cég által benyújtott előzetes vizsgálati dokumentációt, valamint a projektismertetőt. Mivel az eljárás előzetes szakasza már lezárult, ezért az ügybe nem jelentkeztünk be ügyfélként, csupán a képviselő részére hat oldalban összefoglaltuk a megkapott dokumentumokról a véleményünket. Az előzetes vizsgálati dokumentáció, melyet egy debreceni cég készített, az egyik legszínvonaltalanabb ilyen jellegű anyag volt, amelyet eddig láttunk. Az anyag alig húsz oldalon foglalkozik az üzemmel és annak környezeti hatásával. Nem derült ki, hogy ki lesz a technológia szállítója, van-e referenciaüzem, milyen messze vannak pontosan a lakott területek, milyen a jelenlegi levegőállapot, stb. Kifogásainkat összesen 16 pontba gyűjtöttük össze. Az általunk készített vélemény a minket megkereső képviselőt óvatosságra intette az üzemmel kapcsolatban, és arra jutottunk, hogy amennyiben az üzem engedélyezése tovább zajlik, úgy abban – most már időben – részt veszünk, és véleményezzük a dokumentációkat. Erre 2008 tavaszán került sor. Áprilisban a cég benyújtotta az egységes környezethasználati engedélyezési dokumentációt, a hatástanulmánnyal összevonva. Ezt a dokumentumot a sajóbábonyi képviselő kikérte a Környezetvédelmi Felügyelőségtől, és elektronikus formában elküldte részünkre. A dokumentációból kiderült, hogy a tervezett égetőt – egy pirolízis üzemet - úgy próbáltak engedélyeztetni, hogy figyelmen kívül hagyták a hulladékégetésre vonatkozó jogszabályt, és azt mint tüzelőberendezést próbálták meg elfogadtatni. Az üzem emissziós értékei nem feleltek meg a szigorúbb égetős jogszabálynak (3/2002 KÖM rendelet). Ez alapján a teljes dokumentáció értékelhetetlen volt. A dokumentációból az is világossá vált, hogy a hulladék pirolízise során keletkezett termékek dízelmotorokban történő elégetése igen nagy környezetterheléssel jár. Nagyobbal, mint amennyit a hulladék pirolízise okoz. Az elkészült véleményezést a Válaszúton Alapítvány és a helyi képviselő is beadta, majd szervezetünk is ügyféli jogállást kért az ügyben. Szó volt róla, hogy szervezetünk részt vesz a helyi önkormányzat bizottsági ülésén is, ám erre nem került sor. Bár az Alapítványt a Felügyelőség nem ismerte el ügyfélnek, a képviselő részéről beérkezett vélemény hatására a céget hiánypótlásra szólították fel a felvetett aggályos kérdések kapcsán. Mivel a cég a kiszabott határidő alatt nem reagált a hatósági megkeresésre, ezért a Felügyelőség az eljárást megszüntette. Sajnos azonban a döntést a cég megfellebbezte és így tovább folyik a már szinte megnyertnek hitt ügy. Az ügy egy olyan esetre példa, amikor egy (legalábbis így tűnik) megfelelő háttérrel nem rendelkező cég próbál meg egy meglehetősen új technológiát engedélyezni, nagyon komoly szakmai hibákat elkövetve. A tervet egyetlen ember - megfelelő szakmai segítséggel megtámogatva - akár meg is akadályozhatja.