Település: Oroszlány Égető: erőművi hulladékégetés Kapacitás: 25 ezer tonna (tervekben 100 ezer tonna) Hulladék: veszélyes és nem veszélyes hulladék Kezdeményező: Vértes Erőmű Zrt. Ellene fellépők: oroszlányi, bokodi, környei civilek és civil szervezetek FelVÉRTezve az égetés ellen Az oroszlányi hulladékégetés története 2008 nyarán kezdődött, amikoris több helyről tudomásunkra jutott, hogy a civil fellépés eredményeként elutasított várpalotai hulladékégetés új színtere Oroszlány lehet, az a város amely korábban és még ma is tagja az ország 12 legszennyezettebb városának. A hírt sajtótájékoztatón jelentette be az a hulladékgazdálkodási Társulás, amely a várpalotai színtéren egyszer már csatát vesztett a civilek ellen. Terveik szerint az itt elégetni tervezett 100.000 tonna hulladékot, a széntüzelésű Vértes Erőmű oroszlányi üzemében égetnék el. Azt is közölték a tájékoztatón, hogy bíztató tárgyalások folynak az erőmű leendő új tulajdonosával, a System Consulting Zrt.-vel. Mivel a várpalotai ügy öt év erőfeszítése után ért el sikert, úgy gondoltuk, most elébe megyünk az eseményeknek és Oroszlány és a környékbeli települések több mint száz civil szervezetének levelet küldtünk ki, arról mi készül Oroszlányban. A hatás nem maradt el, mert azonnal mindenféle perekkel fenyegettek meg minket. Szerencsére azonban nem csak ilyen hívásokat kaptunk, kerestek minket helyben élő aggódó civilek is, a helyi média képviselői és a szomszédos településen élők is. Sőt nem csak érdeklődtek, de szervezkedni is kezdtek, ugyanis a bejelentéssel egyidőben az égetőhöz közeli Borbála városrész lakói egyre gyakrabban, egyre furcsább szagokra ébredtek, és elkezdték ennek okát keresni. Közben számunkra is nyilvánvalóvá vált, hogy a tervezett hulladékégetés nem előzmények nélküli. A Vértes Erőműnek 2006 óta kísérleti engedélye van 20.000 tonna veszélyes és nem veszélyes hulladék égetésére, amit épp most terveznek meghosszabbítani egy esztendővel. Az már csak hab volt a tortán, amikor kiderült egy minisztériumi tanulmányból, hogy a Vértes Erőmű 120.000 tonna hulladék elégetésére alkalmas műszakilag. Jöhetne tehát a várpalotai százezer tonna ráadásként az eddig engedélyezettekre. A helyi civil szervezkedés és a Humusz adatgyűjtése decemberben találkozott össze. Egy helyi TV műsorban a Vértes Erőmű Zrt. embereivel vitázva megsokasodtak a telefonhívások, és végül megismerkedtünk Kocsisné Erzsikével, aki nem csak szavakban aggódott, de tettekben is fellépett a hulladék égetése ellen. December folyamán, ő és kis csapata mintegy 1200 aláírást gyűjtött össze az égetés ellen tiltakozva, és ügyféli jogállást szerzett, mint magánszemély a telepengedélyezési eljárásban is. Mi eközben a győri Környezetvédelmi Felügyelőségen jelentkeztünk be ügyfélként, és találkoztunk a szomszédos települések megbízottaival is, akik számára szintén nem tetszett az közeli hulladékégetés terve. Elindult a szórólapgyártás is a mi szövegünkkel és a helyiek anyagi összefogásával. Ahogy az lenni szokott ebbe az ügybe is beköszönt a nagypolitika, a Vértes Erőmű több milliárd forintot veszített egy rossz szerződéssel, és új vezérigazgatót kapott egy volt miniszter személyében, aki kijelentette, hogy az alternatív energiaforrások felé tereli az erőművet (értsd hulladék és biomassza). Úgy tűnt tehát az új év, nem sok jóval kecsegtet, azonban nem várt fordulatot rejtett az évkezdet. A hulladékégetés, mintha valami bűvös varázsszóvá vált volna a térségben, mert egyre másra közmeghallgatások és lakossági fórumok témájává vált, orvosok, mérnökök, és aggódó lakók emelték fel szavukat az égető ellen. Kiderül: az égetés támogatása politikai öngyilkosság lenne, így a vezetők is árnyalni kezdték álláspontjukat. Nyilvánosságra került az is, hogy a kísérleti égetést környezetvédelmi engedély nélkül folytatják, csupán hulladékkezelői engedéllyel rendelkeznek, ami aligha teljesen jogszerű. A győri Felügyelőség azonban ismét egy évvel meghosszabbította a kísérleti veszélyes és nem veszélyes hulladékégetés engedélyét, amely így már a negyedik éve folyhatott volna. Eközben iratbetekintést kértünk és kiderült, hogy a kísérlet égetés során a szénhez képest arányaiban lényegesen több nehézfém kerül a környezetbe. Sőt magának a hulladéknak a nehézfémtartalma 10-100-szorosa a szénének. Az égetés az engedélyek ellenére azonban egyre vállalhatatlanabbá vált. Ennek oka rendkívül egyszerű. Oroszlány sokáig tagja volt a piszkos tizenkettőnek, hazánk 12 legszennyezettebb városának. A különbség csupán annyi, hogy a fő terhelő a Vértes Erőmű 2004-ig érdemi füstgáztisztítás nélkül működött tovább. Hogy értsük ennek egészségügyi hatását: egy svéd tanulmány szerint Európa 25 országnak összes légszennyező forrása közül az oroszlányi Erőmű a 12. helyen állt a rekonstukcióig egészségügyi hatását tekintve. Ez a szám nem csupán statisztika volt, az emberekkel beszélve nyilvánvalóvá vált, hogy ez a rossz egészségügyi helyzet az emberek mindennapi élő valósága. A győri Felügyelőség engedélyét követően Oroszlány közmeghallgatást szervezett, hogy eldöntsék, a város megfellebbezze-e az engedélyt? A helyi civilek ekkor a leginkább érintett városrész összes utcájának összes házába becsöngettek, elmondták az embereknek mi készül, és hogy a közmeghallgatáson ott kell lenniük. A civil akció nem is maradt hatás nélkül, a művelődési ház színházterme megtelt, mintegy háromszáz ember várta, hogy elmondhassa véleményét az égetésről. Többen gázmaszkokban, táblákkal jelezték mi a véleményük a hulladékégetésről. A közmeghallgatás a szokásos „fárasztásos” koreográfia szerint zajlott. A színpadon a cég „szakértői”, sokat és hosszan beszélhettek, ecsetelve az égetés előnyeit, de gyanússá vált már ekkor, hogy a beszédet nem a fő vezetők, csupán csak egy projektvezetőcske tartotta. Végül eljött a lakossági hozzászólások ideje is. A legaktívabb helyi lakos, Kocsisné azzal kezdte beszédét, hogy ha a szén helyett hulladékot fognak égetni, a bányászok búcsút mondhatnak állásuknak. Ezzel a Vért dolgozónak java részét máris az ügy mellé állította. Sőt egy erőművi dolgozó is felállt, és munkaadói előtt felvállalta véleményét. Majd a helyi orvos citálta a rossz egészségügyi adatokat, és jöttek a helyi lakosok észrevételei egyre másra, és kiderült, hogy nincs ember, aki támogatná az égetést. Szervezetünk bejelentette, hogy az eddigi engedélyezést jogszabályellenesnek tartja, és kész fellebbezésünket a holnapi nap során benyújtuk az illetékes hivatalnak. A három órás közmeghallgatás vége fele, a vezérigazgató látva a lakossági ellenállást, és vélhetően érezve a politikai nyomást, bejelentette, hogy amíg ő lesz a vezérigazgató addig a Vértes Erőműben nem lesz hulladékégetés. Ezzel a bejelentéssel gyakorlatilag végét is ért a közmeghallgatás. Másnap a nyilatkozatot írásban is beadta, és ezzel megszűnt a hulladékégetési engedélyük az erőműben. Az ügyben tehát teljes civil diadal született. Teljesen nyugodtak azonban még nem lehetünk, mert a Társulás 100 ezer tonna hulladéka még mindig nem talált gazdára. És ahelyett, hogy a hulladék megelőzésen, újrahasználatán gondolkodnának, továbbra is az égetés helyszínét keresik.