"Történelmi súlyú eredmény"
Interjú Dr. Persányi Miklós környezetvédelmi miniszterrel
"Magyarország környezeti állapota javult az elmúlt 10 évben" Igaz-e ez hulladékos tekintetben is? Milyen indikátorokat figyelnek, amiből ez kiderülhet?
A környezeti állapotváltozásoknál mindig ellentétes tendenciák vannak egymás mellett. Az összes hulladék az országban a kétharmadára csökkent. Az elmúlt években végre megállt az egy főre jutó települési hulladék mennyiségének növekedése, már harmadik éve kb. 460 kg hulladékot termelünk.
Honnan lehet ezt tudni? Az OHT-ból más tendenciák derülnek ki.
Az éves adatokból ezt lehet kiolvasni. A térfogatnövekedés nyilvánvaló, de a hulladék súlya csökken.
A csomagolási hulladék ezzel szemben...
A csomagolóanyag tartalom biztosan növekedett. Ez egy negatív fejlemény, ezzel a jelenséggel kell valamit kezdeni. A tavalyi termékdíjas szabályozás éppen ezt akarta megfogni, a maga szerény eszközeivel. Azt látni kell, hogy még ezt a szabályozást sem volt egyszerű keresztülvinni a politikai és gazdasági döntéshozatali mezőn. Ezt egy komoly tanulság. Újabb bonyodalmakat hozott a termékdíj törvény notifikációs megtámadása*, de most változatlan szöveggel újra a parlament előtt van a törvény. A darab alapú termékdíj alapjaiban új megközelítés a szabályozásban.
Tényleg lehet attól tartani, hogy a formai kifogások után jönnek majd a szakmai kifogások?
Ezt nem mondta senki az Európai Bizottságból.
Az ipari lobbisták mondták.
Ja, az érintett ipari lobbi mondott mindent... Sajnos nem lehet mindent komolyan venni abból, amit mondanak!
"Hulladékforradalom zajlik Magyarországon" – ezt gyakorta lehet olvasni az Ön nyilatkozataiban. Mi ennek mindig őszintén örülünk, az elkötelezettségét is őszintének ítéljük hulladékos ügyekben, mégis mi az, amitől forradalminak lehet a most zajló folyamatokat titulálni?
Azt javaslom, olvassa újra a 2003-as Népszabadság-béli cikkemet, amire Ön is reagált ugyanott**. Két évvel ezelőtt sok olyan dolgot kért számon, amelyek azóta megoldódtak. Bevezettük a visszavételi kötelezettséget, keresztülment az új termékdíjas szabályozás, két év alatt a szelektív hulladékgyűjtésben is rengeteg dolog történt.
Ugyanakkor az mondta a HuMuSz nyári konferenciáján***, hogy "a közeljövő hulladékgazdálkodását az ISPA és Kohéziós Alap által támogatott beruházások határozzák meg." Ezek fontos beruházások, de messze vannak a forradalmi változtatásoktól.
Ezek a beruházások nem csak a lerakásról vagy az égetésről szólnak. Nagyon összetett szerkezetűek. Kiépül egy új karakterű gyűjtési rendszer, modern edényzettel. A szelektív gyűjtés és a válogató üzemek be vannak tervezve ezekbe a programokba, létrejönnek a biztonságos lerakók, a régi szeméttelepeket pedig rekultiválják.
Ahol marad rá pénz... Ahogy csúszik a beruházás és a költségek nőnek, félő hogy pont ezek a részek maradnak el.
Ez nem így van. Itt sok projekt van. 12 ISPA program már fut, most jön 7 Kohéziós Alap projekt és további 6-8 program tervezésén most dolgoznak. Ezeket nagyon nehéz összehozni, mert könnyebb egy zsák bolhát összeszedni, mint 100 önkormányzattal egyeztetni.
Éppen ebből van az egyik probléma, hogy túl nagy rendszerek alakulnak, fenntarthatatlan programok, hatalmas működési költségekkel...
Még arról egy mondatot, hogy vajon kimarad-e a rekultiváció. Azoknál a projekteknél, amelyeket 2000 körül adtak be, valóban rengeteg csúszás és kényszerű módosítás történt, a költségeket is alábecsülték. Itt utólag kellett beavatkozni, hazai költségvetési pénzek mozgósításával, itt tényleg csak a legszükségesebb rekultivációkat fogják elvégezni. De az újabban tervezett programoknál ez már nem fordulhat elő. Ezért kerül például a Szabolcs-Szatmár megyei regionális hulladékkezelési program 35 milliárd forintba. Ennek kb. egy-harmada a rekultiváció, másik egy-harmada a gyűjtési kapacitás, harmadik harmada pedig a lerakó kiépítése.
Lehet azt mondani, hogy ezek túl nagy rendszerek és a szállítás majd fel fogja vinni a hulladékdíjakat, ezzel én is egyetértek, de az EU ilyen méretű projekteket vár el.
Mitől ne lehetne kisebb körzetek kialakítását befoglalni egy nagy uniós programba? Ez csak projektmenedzselés kérdése.
Van ebben egy ipari hulladékkezelési filozófia is, ami nekem sem tetszik, amely azt mondja, hogy a költséghatékonyság megkíván bizonyos projekt méretet. Ezzel szembe lehet állítani egy teljesen más hulladékos filozófiát, amit például a HuMuSz képvisel, meg amitől én is sokkal boldogabb lennék, hogy ne legyen ennyi hulladék. Mert ennek ez az egyetlen gyógymódja, hogy radikálisan belelépünk azokba a folyamatokba, amelyek a hulladékot generálják, de ennek kevés a realitása.
A tervezett új lerakók és égetők megépülése nem fogja hosszú távra ellehetetleníteni a hulladékmegelőzést és rontani az újrahasznosítás esélyeit?
Nem ronthatja, mert vannak ezen a téren is uniós kötelezettségeink. Ezeknek a rendszereknek ezt is tudni kell. A hasznosítást koordináló szervezetek, illetve a mögöttük álló gyártók és forgalmazók törvényileg vannak kötelezve a meghatározott arányú hasznosításra, sőt a visszavételre, harmadrészt megjelentek a magyar szabályozásban a termékpálya elvárások is, tehát például egy gépkocsinál már a gyártáskor gondolni kell a majdani újrahasznosításra. A roncsoknál már 85%-os az arány, 5 év múlva 95%-os lesz.
"Magyarország teljesíteni tudja az EU-nak tett vállalását, hogy 2005 végéig a csomagolási hulladékok 50 százalékát hasznosítsák." A koordináló szervek saját bevallásuk szerint elérik, de a többi kötelezett hulladékát ki hasznosítja?
Csak a gyártók és a forgalmazók adatai alapján tudja az állam kontrollálni a hasznosítást. Ezek alapján vetik ki a termékdíjat vagy adják a mentességeket. Van egy adattenger, amit a hatóságok hivatottak ellenőrizni.
Hogy ment a szolgáltatás vásárlás, amit a termékdíjas rendszerre írtak ki? Tehát az Öko Pannon lefedi mondjuk a piac 60%-át, a többiek még ötöt, hatot és akkor vannak a termékdíjfizetők. Ezek hulladékainak mi a sorsa?
Hát vannak a kisebbek, akik ezektől vásárolnak szolgáltatást. Lehet, hogy van egy kisebb cég, amelyik ő maga semmiféle hulladékkal nem foglalkozik, de megvásárolja ezt a szolgáltatást mondjuk az Öko-Pannontól, és az Öko-Pannon ennyivel többet gyűjt be például az önkormányzatokkal kötött szerződések nyomán. A települési önkormányzatok szövetségeivel tavaly kötöttek erről szerződést, és most két héttel ezelőtt másodszor arról, hogy az Öko-Pannon hogyan működik együtt az önkormányzatokkal, milyen hulladékért milyen árat fog fizetni. Ebből lehet kimutatni, hogy a pénz forog, itt lehet azt látni, hogy mennyi a cégeknek a működése, és az önkormányzatok adatait is tudjuk ellenőrizni.
Ki ellenőrzi és hogyan? Mi, mint tanácsadó testületi tagok se látunk be a kártyákba, mert nincsen hozzá jogosítványunk. Az állam mennyire megy utána annak, hogy ezek a számok mit takarnak?
Nem az Öko-Pannon az egyetlen, aki ebben a boltban benne van, hanem a termékdíj jó néhány más termékféleségre is elő van írva: gumiabroncstól akkumulátorig. Az Öko-Pannon csomagolási hulladékkal foglalkozik, de a többiek mással. A gumiabroncs ügyében egymást is feljelentik a szervezetek. Itt bűncselekményekről is lehet szó. Ugyanis a termékdíj törvény megsértése ugyanolyan bűncselekmény, mint az adójogszabályok megsértése, vagy a csalás. Innentől kezdve már nem hatósági és bírságolási kérdés csupán, hanem büntetőjogi kérdés. Ha bebizonyosodik mindaz, amit egy-egy ilyen ügyben a mi hatóságainknak jeleznek, akkor megtiltja a hatóság a tevékenységet. Kiveti a nagy bírságot, büntető feljelentést tesz.
Hogy jön ki a 4 millió lakos, aki hozzáfér a szelektív hulladékgyűjtéshez? Mert ha ez valóban így lenne, akkor nem olyan alacsony lenne a begyűjtési arány a lakosságtól.
Azt mondjuk, hogy 4 millió lakos számára adott a lehetőség, hogy szelektív hulladékgyűjtésben részt vegyen. Hogy valóban mennyi vesz részt, azt a jó Isten tudja csak. Nem tudom, mi lenne az a módszer, amivel ezt pontosan meg lehetne mondani. A hulladék mennyiségből következően nyilván nem 4 millió ember vesz benne részt. A szelektíven gyűjtött hulladék tömege fejenként 3 év alatt a háromszorosára nőtt. Most 40-50 kg közötti hulladékot gyűjtünk fejenként. Ha azt nézzük, hogy mennyi az egy főre jutó települési hulladék, akkor ez még mindig egy töredéke. A hulladék 90%-a nincs szelektíven gyűjtve, de további 3 év alatt ismét meg fog háromszorozódni a mennyiség. Ez történelmi súlyú eredmény.
Hogyan értékeli a betétdíjas, termékdíjas rendszer sikerét? Éppen holnap temetjük el a Törley palackot, mintha kudarcról-kudarcra haladnánk!
A pezsgős palack után a tavaly elfogadott módosítás óta darab alapú termékdíjat kell fizetni, az üveghulladékot pedig vissza kell gyűjteni. A termékdíjas rendszer 2005-re nem írt elő változást az újrahasználat terén. A hulladékmennyiség csökkentésében és a többutas használatban egy évről-évre való előrelépést kívánt meg. Éppen ez volt a kompromisszum az iparral, hogy vannak beépített határidők. Ennek a működőképességét 4-5 év múlva lehet csak megmérni. Amit nagyjából látunk, hogy a helyzet romlása mintha megállt volna, amiben pont egy ellentétes jel a szerencsétlen pezsgős üveg, aminek viszont ezer másik oka van. Egyebek között, hogy megnövekedett az import pezsgő mennyisége. Egyetlen gyártó önmagában egy erős visszaváltós rendszert egy ilyen kicsi piacon nem tud fenntartani.
Mit tennének, ha a hazai darab alapú termékdíj szabályozást az ipari lobbi megfúrná?
Ha sikerülne az ipar ellenérdeket italcsomagoló szektorainak megfúrni a darab alapú termékdíjat, akkor még mindig van egy lehetőségünk, hogy elkezdjünk a német típusú betétdíj bevezetésén gondolkodni.
Szilágyi László
* Ipari lobbik nyomására az EU formai kifogásokat támasztott, mert elmaradt a műszaki természetű szabályozás esetére kötelező uniós egyeztetés
** Miniszter úr írása nemrégiben megjelent a Védegylet könyvében, a válaszcikkünk pedig itt található: http://www.humusz.hu/main.php?id=humusz&nid=209
*** „Az a kincs, ami nincs!” konferencia, az A38-as hajón