Lapunk idei elsõ számában írtam arról, hogy milyen erõfeszítéseket tesz egy átlagos hollandiai város, Wageningen a hulladék-megelõzés terén, s hogyan épül fel a szelektív gyûjtés rendszere. Lássuk, hová is kerülnek a fegyelmezetten elkülönített és a hulladékudvarba szállított, jobb sorsra érdemes erõforrások, nyersanyagok!
Alkalmam volt közvetve és személyesen is megismerni jónéhány átlagosnak mondható háztartást New York államban. A tapasztaltakat az alábbi néhány sorban szeretném megosztani a KukaBúvár olvasóival. Az egyszerûség -- és a szûk terjedelem miatt -- a témához társítható kulcsszavak köré csoportosítom az érdekességeket, a teljesség igénye nélkül. Elnézést kérek elõre is, hogy inkább a negatívumokat sorolom, mint az elvétve talált követendõ példákat, de a hazai életszínvonal növekedésével (?) jó lenne elkerülni azokat a hibákat, amilyenekben a legnagyobb fogyasztói társadalom polgárai élnek. Szerencsére a háztartások terén mi sokkal jobban állunk, ami persze nem annyira a környezettudatosságunkból fakad, inkább a szerényebb anyagi lehetõségeinkbõl.
Az ember alapvetõen úgy kerül Dániába, hogy odaszületik. Ezenkívül leginkább bevándorol, mert tudja, hogy itt a mássággal szembeni ultratoleráns bánásmódban részesül. Az egyszerû kelet-európai pedig szövetkezik a helyi zöld erõvel, és szakmai útra ruccan ki, tanulni a nyugati jólétbe erõsen gyökeret eresztett környezetvédõ szemlélet gyakorlati példáiból. A gasztronómiát tekintve azonban ne legyenek illúzióink, a dánok nemzeti étele: a vajas kenyér.
A Zöld Akció Egyesület (Miskolc) idén áprilisban konferenciát szervezett a Bodrogköz és térsége környezeti állapota témakörében magyarországi és szlovákiai résztvevőkkel. Jakus Péter -- aki 10 éve Velky Kamenec (Nagykövesd) polgármestere -- ismertette a Szlovákiában készülő hulladékgazdálkodási törvénnyel kapcsolatos észrevételeit és a Bodrogköz hulladékgazdálkodási helyzetét önkormányzati szemszögből.
2001. március 6. Fekete nap ez az ország talán legszegényebb, leginkább magára hagyatott régiójában, a Beregi-síkon élõk számára. A hivatalos szervek összes figyelmeztetése és "következetes intézkedései" ellenére rekord magasságnál átszakadt Tarpa mellett a Tisza folyó gátja. A felbõszült áradat pedig sodort magával mindent: házakat, közmûveket, szemétlerakókat, trágyadombokat, pöcegödröket és temetõket. Mindazt a hulladékot, amit az ember a vízgyûjtõ Vásárosnaményig terjedõ területén hosszú évtizedeken keresztül legálisan és illegálisan lerakott, sorsára hagyott, a Tisza hátára vette, összeszedte, majd kedve szerint szétterítette.
Néhány évvel ezelõtt a Kukabúvár hasábjain is sokat olvashattunk azokról az akkumulátorokról, amelyek segítségével kiválthatók a hagyományos ceruza-, "bébi"- vagy góliát-elemek.
A szakemberek elõrejelzése meglehetõsen rémes képet mutat: kis hazánk a fogyasztás mókuskerekét hajtva 2008-ra nagyjából 5,2 millió tonna települési szilárd hulladékot állít majd elõ évente, azaz majdnem egy kerek millióval többet, mint most. Hogy hova tesszük ezt a szemetet? Ó, hát az nem gond! Vezetõink elgondolása szerint lesznek majd regionális lerakóink meg jó kis égetõink. Ezek a "megoldások" -- melyek nem igényelnek gondolkodást, fantáziát, elõrelátást, elkötelezettséget, csak egyszeri befektetést -- aztán nyelik majd a jóléti életforma végtermékeit. Ott van persze még a "megelõzés" szó is, amit mindenki -- még frissen munkába állított hulladéktörvényünk is -- vadul emleget, de úgy tûnik, a megvalósítás túl bonyolult számukra. Akadnak azonban, akik felismerik ennek jelentõségét (már csak gazdasági megfontolásokból is), ilyen például a budapesti Flamenco Szálloda. Az alábbiakban sok pozitív példát mutatunk be arra, hogyan lehet környezetkímélõbb módon mûködtetni egy szállodát, a vendégek kényelmének megõrzése mellett.
Nyugodalmas iparos koromban sok elembe kellett életet lehelnem. A hetvenes évek végén sok gombelemmel működő szerkentyű került az országba, de elemhez csak nehezen és drágán lehetett hozzájutni. A kollégák egymásnak adták a műhely kilincsét egy kis delejezésért. Nem tudom, hogy nyári KukaBúvárban lezártátok-e a kérdést, mindenesetre felhasználásra ajánlom az alábbiakat.
Az alábbi fogadalmakat a HuMuSz aktivistái küldték nekünk. Nincs kétségünk afelől, hogy komolyan is gondolják. Kérjük a kedves Olvasókat, írják meg nekünk újévi fogadalmaikat, a kukabuvar.hu-n szívesen közölnénk egy bővebb összeállítást! Köszönjük! [email protected]