A bevásárlóközpontoknak lényeges közvetett szerepük és felelõsségük van a termékgyártók befolyásolásával és a fogyasztók manipulásával (õk a visszaváltható rendszerek legnagyobb ellenzõi) a mérhetetlen mennyiségû csomagolás és abból képzõ szemét termelésében. Azonban itt nem a felelõsségérzet a legnagyobb motiváló erõ, hanem az újabb a vásárlók meghódítása.

2001. január elején indítottuk a szelektív hulladékgyûjtést. Jelen helyzet szerint a hulladékkezelõ telepre bejövõ szemét 66%-a kerül lerakásra, 34% pedig újrahasznosításra. Ez nagyon jó aránynak mondható, fõleg egyetlen év alatt, hiszen Svájcban például 10 év kellett hasonló arány létrejöttéhez.

Készül(get)nek a hulladékos jogszabályok. Voltak már eddig is díjfizetõk (termékdíj), vannak már visszagyûjtésre és hasznosításra kötelezettek (kibocsátók), sokaknak már ajánlott a szelektív gyûjtés bevezetése (önkormányzatok), és mindenki kötelezõen résztvevõvé válik, ha azt a helyi önkormányzat elrendeli.

Európa lakosai 1997-ben kb. 31,3 milliárd alumínium dobozos italt vásároltak. Most ne számolgassuk, hogy ez hány köbméter hulladék tömörítve vagy anélkül. Sok. Ráadásul az alumínium elõállítása igen energiaigényes és környezetszennyezõ, a dobozok lebomlása természetes körülmények között igen lassú (több száz év). Ezek ismeretében észszerûnek tûnik az újrahasznosítás gondolata, hiszen ezáltal energiát takaríthatnánk meg, kevesebb lenne a szemét és kisebb a környezetszennyezés.

A technológia folyamatos üzemelést igényel, így egy évben minimum 300 nap (24 órás) mûködésre van szükség. Esetleges leállás esetén 2-3 hét az újraindulás idõtartama.

A Zöld Pont jelzés grafikája megtévesztõ, hiszen a csomagolás gyártásáról, kezelésérõl közvetít téves környezetvédelmi információkat a fogyasztó felé. A megtévesztést jól mutatja, hogy míg a súlyos környezeti problémákkal terhelt eldobó aludobozokon a zöld nyíl ott idétlenkedik, a náluk sokkal környezetbarátabb betétes üvegek gyártói, ha akarnának sem kapnának jogot a jelzés használatára.

Annak idején "kezdõ" környezetvédõ egyesületként azon gondolkodtunk, miként tudnánk szerény eszközökkel minél nagyobb jelentõségû munkát végezni. Pataktakarítással, ismeretterjesztõ elõadásokkal kezdtük, közben célul tûztük ki a szemléletformálást. Szerettük volna megértetni az emberekkel, hogy egyénenként is hozhatnak olyan apró döntéseket hétköznapjaik során, melyekkel segíthetnek a környezeten, alakíthatnak az õket körülvevõ világon, sõt, ezek a kis tettek a példamutatás révén valóban jelentõssé válhatnak.