Hulladékgazdálkodás a Dél-Dunántúlon - Hét projektbe szerveződtek a térség települései

iszapJelentősen csökkenhet a lerakóba kerülő települési szilárd hulladék mennyisége a dél-dunántúli megyékben a már megkezdett és a következő években megvalósuló fejlesztések eredményeképpen. A Dél-dunántúli régió összesen 660 települést foglal magába, amelyek hét különböző regionális hulladékgazdálkodási projekthez kapcsolódva igyekeznek korszerűsíteni a települési szilárd hulladékok kezelését.


A projektben részt vevő szolgáltatók: a Mecsek-Dráva Hulladékgazdálkodási Projekt (MDHP), a Dél-Balaton és Sió-völgye Hulladékgazdálkodási Konzorcium (amely további hat régión kívüli, fejér megyei települést is érint), a Kaposmenti Projekt Paksi Projekt illetve néhány további dél-dunántúli települést érint a Közép-Dunavölgyi Projekt, a Nyugat-Balaton Projekt és a Homokhátság Projekt,.

Hogyan is épül fel egy hulladékgazdálkodási rendszer, s melyek a fő céljai? Ennek szemléltetésére ejtsünk pár szót a MDHP-ról: a projekt 22 hulladékudvart, 4 átrakó állomást, 2-2 mechanikai-biológiai előkészítő létesítményt (Kökény, Marcali) illetve válogatóműt (Kökény, Barcs), valamint 1 zöldhulladék komposztálót és összesen 820 szelektív gyűjtőszigetet tartalmaz. Így az előkészítés alatt álló fejlesztés eredményeképpen minden településen elérhetővé fog válni a szelektív hulladékgyűjtés szigetes, vagy házhoz menő módon. Így a térségben egyszerre kell számolni az anyagában, valamint az energetikailag hasznosított hulladékmennyiség arányának növekedésével. Jelentősen növekedni fog a hulladéklerakókat elkerülő és hasznosított szerves hulladékok mennyisége is a komposztálás feltételeinek megteremtésével. A tervek szerint Pécsett teljes körű házhoz menő szelektív hulladékgyűjtési rendszert építenek ki. Ennek részeként minden családi házas háztartásba kihelyeznek egy 240 literes edényt az energetikailag és/vagy anyagában hasznosítható hulladéknak, illetve egy 80 literes edény a zöldhulladékok számára, a maradék hulladék pedig a jelenleg használt edényzetbe kerül. A lakótelepi övezetekben a jelenleg is működő lépcsőházi szelektív gyűjtéses, illetve a gyűjtőszigetes hálózat további fejlesztésére fog sor kerülni. Logisztikai szempontból a projekthez tartozó mintegy 200 kistelepülésen nagyon költséges lenne a házhoz menő szelektív hulladékgyűjtés megszervezése, de ezekben a falvakban is mindenhol legalább egy gyűjtőszigetet fognak felállítani. A „kényelmesebb” házhoz menő gyűjtést a 15 ezer lélekszámnál nagyobb települések és 20 kilométeres vonzáskörzetükben fogják megvalósítani a családi házas övezetekben.

A szelektív hulladékgyűjtés fontos elemét képezik a hulladékudvarok (2. ábra), melyek a csomagolási hulladékok mellett olyan problémás hulladékfrakciók begyűjtésében is segítséget nyújtanak, mint a nagyméretű lomtalanítási hulladékok, vagy a veszélyes hulladékok.
A környezet megóvásának, s egyben a projekt kulcskérdése a felhagyott hulladéklerakók rekultivációja. Mit értünk ez alatt? A degradált területek természet azonos, vagy ennek szellemében történő helyreállítása. A felhagyott hulladéklerakók azon túl, hogy a szemet bántják, komoly környezeti kockázattal járnak, szennyezve az élőhelyeket, talajvizet.
Átláthatóbbá téve a régió hulladékáramlását a két említett legnagyobb projektet 5 kisebb – hasonló módon felépülő – fejlesztés egészíti ki. A Homokhátság Terv alapvetően Duna-Tisza közi településeket szolgál ki Kiskunhalas, Felgyő és Vaskút központtal, ehhez a projekthez egy baranyai település is csatlakozott. A Kaposmenti Projekt, illetve a Paksi projekt tervezés alatt áll, az elindulásuk nem halasztható tovább. A projektek együttesen közel 125 település fognak majd össze, felépítésüket szintén a már említett egységek adják hasonló hálózati struktúrával. A Nyugat-Balaton Projekthez a Dél-Dunántúlról összesen 3 település csatlakozott, Tolna megye északi részét (Dunaföldvár környékén) a Közép-Duna Völgyi Projekt is érinti.

Mint látjuk, egy rendkívül komplex - az egyéntől a több száz település hulladékát kezelő cégekig kiterjedő - kérdéskörről van szó. Az írás célja a már működő és megvalósításra váró rendszerek rövid bemutatása volt. Mivel mindennapjaink során a fogyasztói társadalom egyfajta sajátos melléktermékeként a hulladékképződés folyamatos növekedésére kell számítani, nem halogathatók tovább a hulladék megfelelő kezelését és hasznosítását célzó fejlesztések. A modern világgazdaság korában az ember helyi erőforráskészleteit messze túllépve távoli régiók, vagy akár távoli kontinensek erőforrásait is fogyasztja, miközben az ennek során keletkező hulladék hasznosításáról még sok esetben nem gondoskodik, pedig ma már megtehetné. A felelősség a mi kezünkben van.

Koltai Tamás

1. ábra-a szolgáltatók régiós megoszlása
2. ábra-hulladékudvar látványterve a Mecsek-Dráva Programban