Kezünkbe akadt egy idei cseh vizsgálat anyaga, melyben az ásványvíz-csomagolások közül a visszaváltható üveg és az eldobható PET-palack életciklusát hasonlították össze. Korábban általánosságban foglalkoztunk az ún. LCA-val vagy életciklus-vizsgálattal, most egy gyakorlati számítás eredményével tudunk szolgálni. Az alábbiak a tanulmány összefoglalóját adják.

Alulmaradt

A visszaváltható üvegek piaca 1999. októberében omlott össze Csehországban. Az italgyártó cégek állítása szerint ökológiailag nincsen jelentõs különbség a visszaváltható üveg és az eldobható PET-palack között -- ezt a kijelentést vizsgálja meg a tanulmány. Az LCA kiterjed nemcsak az adott termék gyártásával kapcsolatos környezeti hatások vizsgálatára, hanem azon folyamatokéra is, melyek a fogyasztáshoz kapcsolódnak, és melyek a lerakást illetve újrahasznosítást követik. A tanulmány Monika Pribylova 1999-es diplomadolgozatának ("Ásványvíz-csomagolások (PET és üveg) életciklusának vizsgálata") javított változata, melyet a Prágai Közgazdaságtudományi Egyetemen készített.

A számításokban a szállítási távolságot 100-ról 300 km-re növelték, mely így jobban illeszkedik a jelen cseh viszonyokhoz. Pribylova kisasszony megkapta a legjobb diplomadolgozatért járó Karel Velek díjat a hulladékgazdálkodás területén. Mivel eddig Csehországban nem végeztek valós adatokon alapuló LCA vizsgálatot, külföldi tapasztalatok és az ISO 14040 szabvány alapján vizsgálódott.

A vizsgálat során két italcsomagolást hasonlított össze: a 0,7 literes visszaváltható, zöld üveget és a 1,5 literes, egyszer használatos PET-palackot. A Cseh Köztársaságban ezek a legelterjedtebb csomagolások az ásványvíz számára. Emellett az üvegnek létezik 0,33 literes változata, melyekkel éttermeket és gyorséttermeket látnak el. Ásványvizet PET-palackban még 0,5 literes kiszerelésben is forgalmaznak, de ez a kisebbik hányad. A teljes ásványvíz-termelés 79%-át töltötték üvegbe, a többit PET-palackba 1998-ban. 1999-tõl kezdõdõen a PET egyre nagyobb tért hódított meg a piacon. Megjegyzem a hazai összevetés végett, hogy a számításokban a cseh ipar általános jellemzõit is figyelembe veszik, például, hogy az elektromos áram hány %-a származik atomenergiából.

Sokszor teszik fel a kérdést nekünk, hogy az üvegek többszöri mosása nem károsabb-e, mintha eldobós palackot használnánk. A tanulmány szerint a mosáshoz lúgot és e lúg mennyiségének tizedét kitevõ egyéb tisztítószert használnak, a szennyvizet pedig tisztítómûvön keresztül engedik át az élõvizekbe. Az alábbi táblázat a vizsgálat összefoglaló eredményeit mutatja, látható benne, hogy a vizek szennyezése ugyan az üvegnél jelentõsebb, mint a PET esetében, ugyanakkor az összes többi környezeti hatás nagyságrendekkel nagyobb mértékben határozza meg az életciklus teljes szennyezését. A táblázat dimenziómentes számokat tartalmaz, bár megfeleltethetõek az egyes mértékegységeknek, például az energia MJ-ban, a fa kg-ban, a szilárd hulladék kg-ban van feltüntetve.

Minden egyes kritériumhoz (hatás) meg lehet határozni bizonyos "kedvezõ" számadatokat az okozott hatás mennyiségét és fontosságát figyelembe véve. Azonban ez túlságosan szubjektív, és függ a vizsgálatot végzõ személy és az érdekelt felek adott kérdéshez való viszonyulásától.

A táblázat szerint a legkisebb teljes negatív környezeti hatást a 40x újratöltött üveg okozza, nemcsak az üveg-, hanem a PET-alternatívákkal is összevetve. Az újratöltés nélküli üveg okozza a legnagyobb negatív hatást! A 40x és a 20x használt üvegek esetében láthatjuk, hogy a növekvõ újrahasználattal csökken a környezetre gyakorolt káros hatás. A PET-alternatívák közül a legkisebb hatást a lerakás szolgáltatja. Ennek fõ oka, hogy a PET égetése során keletkezõ CO2<^*> jelentõs mértékben hozzájárul az üvegházhatáshoz, enélkül a hatás nélkül az égetés vinné el a pálmát.

A diagram szerint a PET-palackok életciklusuk során több energiát igényelnek; nagyobb mértékben járulnak hozzá az üvegházhatáshoz, a savas esõzésekhez és az élõlényekre káros légköri kibocsátásokhoz; és több szilárd hulladékkal szolgálnak, mint az üveg-alternatívák. A PET-palackok egyedül a kisebb vízszennyezésben és fafelhasználásban elõznek be.

Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy a legkisebb káros környezeti hatással a 40-szer újratöltött üveg rendelkezik. A legjobb PET-alternatíva (lerakás) káros hatása is ennek háromszorosa. Ez az üveg következõ jellegzetességébõl fakad:

• Relatíve alacsony energiaigény, kisebb káros környezeti hatás az erõforrásokat és az üveggyártást illetõen, a gyakori újrahasználat következtében.

• Az üvegvisszavétel jól mûködõ rendszere.

• A hagyományokra visszatekintõ üveghulladék-gyûjtés.

• Másodnyersanyagok használata az üveg gyártása során.

Az életciklus-vizsgálatok szerint az üveg jobb a környezetnek, bár az ásványvízpiac jelenlegi fejlõdése a PET térnyerése felé mutat az üveg rovására.

Az egyutas PET-palacknak gazdasági és fogyasztásbeli elõnyei vannak az üveggel szemben. Az ásványvízgyártók számára a legfontosabb elõnyt az új palackok alacsony beszerzési ára és a rugalmas terjesztés biztosítja. A fogyasztók a kis súlyt, a visszazárhatóságot és a kisebb törékenységet értékelik.

Ezek az elõnyök a nagymértékû technológiai fejlesztésbõl és a fogyasztói elvárásokból származnak. A PET-palackok tervezõi és gyártói kihasználják az üvegcsomagolás hátrányait kiküszöbölõ lehetõséget. Ha az üveg versenyezni akar a PET-tel, az üveg tervezõknek és gyártóknak csökkenteni kell ezen csomagolás hátrányos tulajdonságait, elõnyeirõl pedig tájékoztatni kell a fogyasztókat.