Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 7 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Semmi extra, csak ez a magyar lány megvarrja a teljes kapszulagardróbját

  • 2017. március 01.
  • Csilla
Amióta elkezdtem a fenntartható divattal foglalkozni, sok inspiráló emberrel találkozom folyamatosan. Vannak, akikkel van lehetőségem személyesen találkozni, másokkal egyelőre még csak Facebookon vagy e-mailben tartjuk a kapcsolatot. Békési Anna blogjára is a Facebookon találtam rá. Anna elhatározta, hogy 2017-ben kihívás elé állítja magát: minden hónapban megvarr egy ruhadarabot, így felépítve egy kapszulagardróbot. Annyira inspirálónak és előremutatónak találom, amit csinál, hogy egy interjún keresztül nektek is szeretném bemutatni Annát és a munkáit.

- A slow fashiont népszerűsíted. Mikor és miért figyeltél fel erre a mozgalomra?

Pár hónapja kezdett el érdekelni ez az irányzat, amikor több cikket is olvastam a „slow living” mozgalomról. Ennek továbbgondolása a „slow fashion”, ami felismerte, hogy a textil- és divatipar az egyik leginkább kizsákmányoló, fenntarthatatlan és környezetszennyező iparág. Utánaolvastam a témának és nagyon érdekes cikkeket találtam.

Egyre többen figyelnek arra, hogy mit esznek, milyen szépségápolási termékeket kennek magukra, de keveset törődünk azzal, hogy a ruháink – amik a bőrünk legnagyobb felületével érintkeznek – miből készültek, milyen vegykezelésen estek át és a keletkező hulladékot, vegyi anyagot hogyan semlegesítették.

A szépségápolásban kezd teret hódítani a „cruelty free” jelzés (vagyis hogy a terméket nem tesztelték állatokon), a divatban pedig az ökodivat és a fair trade (környezetbarát és méltányos, nem kizsákmányoló). Azok a márkák, amik ilyen minősítést akarnak szerezni, megfelelő hulladékgazdálkodási programot építenek ki, megfizetik a munkaerőt és emberhez méltó munkakörülményeket teremtenek. Fontos, hogy ezeket a márkákat megismerjük és tudatos vásárlókká váljunk.

Békési Anna

- Azt írtad a blogodon, nem tartod megvalósíthatónak, hogy teljesen elkerüld a fast fashiont, de kialakítottál egy tudatos vásárlási rendszert addig, amíg nincsen önálló kereseted. Miből áll ez pontosan?

Jelenleg az MSc képzést végzem, diákként pedig sokszor a legolcsóbb megoldásokat kell keresnem. Addig is, míg nem engedhetem meg magamnak az ökotudatos tervezők darabjait, egy ötlépcsős rendszer szerint vásárolok, pontosabban nem vásárolok.

Az első és legfontosabb lépés, hogy vigyázok a meglévő ruháimra. Érdemes tanulmányozni a mosási útmutatót, hogy a ruhák hosszan tartsák a formájukat, a cipőket pedig sámfázni, tisztítani.

Ha valami mégis elkopik/elszakad/kinőttük, akkor érdemes körbenézni a testvérek, szülők, nagyszülők gardróbjában. Kiderülhet, hogy a testvérem kinőtt nadrágja most pont az én méretem vagy a nagyi kötött kardigánját gyakorlatilag egy az egyben koppintja a Zara.

Ha kiderül, hogy csak öcséim vannak (true story) és gáz lenne tőlük nadrágot örökölni (boyfriend jeans?), vagy a nagyi nem tud kötni, akkor érdemes körbenézni a turiban, vagy megvarrni/megvarratni az áhított ruhát. A turkálóban is okosan vásárolok: nem veszek szűk, foltos vagy szakadt ruhát, sem olyat, ami szemmel láthatóan rossz minőségű. Végiggondolom, mivel tudom felvenni és el tudom-e képzelni magam benne 2-3 év múlva.

Ha átment mindegyik szűrőn, akkor jöhet. Ha a korábbi négy lépést már végigjártam, de még mindig nincs meg, amit szeretnék, akkor elmegyek a közeli plázába. A fast fashion boltokban is a minőségi termékeket keresem, amiknek jó a szabása, szépen vannak megvarrva és az anyag-összetételük is megfelelő.

Cipőből is olyat választok, ami jó minőségű, évekig bírja a gyűrődést és nem megy ki a divatból.

- Fizikus vagy, mellette olyan, mintha ezer életed lenne: gyönyörűek a blogodon a fotók, saját címkéje van a ruháidnak, havonta egy ruhát megvarrsz, blogolsz, videózol, ez nem kis munka. Hogyan csinálod?

Kihagytad, hogy két helyen is dolgozom az egyetem mellett. Na de komolyan: nyilván nem könnyű ennyi feladatot összeegyeztetni, még ha a bloggal kapcsolatos teendők fakultatívak is. Mindegyik területen, amit az előbb említettél lenne mit fejlődnöm, de azt is belátom, hogy nem lehet mindent egyszerre csinálni.

Ma már képes vagyok tudatosítani magamban, hogy a blog, a fotózás, a videózás csak hobbi. Nem érdemes másokhoz mérni magam, és azon stresszelni, hogy milyen gyakran posztolok. Egy közelgő vizsga vagy a szeretteimmel töltött idő ennél sokkal fontosabb.

- Milyen indíttatásból kezdtél el varrni? Azért ez a hobbi most nem tartozik a legnépszerűbb elfoglaltságok közé a fiatalok között, vagy te másképp látod?

Nagyjából 8 éves lehettem, amikor anyukám megtanított varrni, így ez a hobbi nem új keletű. Az évek alatt többször belevágtam, de persze sokszor csalódás lett a vége. Úgy másfél éve viszont újult erővel vetettem bele magam a varrásba, ezúttal könnyű szabásmintákkal kezdve. Azóta is tart a lelkesedés és mostanra sikerült szereznem annyi önbizalmat, hogy keressem a technikai kihívásokat és a fejlődési lehetőségeket.

A korosztályomban valóban nem olyan népszerű a varrás, mint a szüleinkében (anyukám még rengeteg ruhát varrt nekem és a három öcsémnek, meg persze magának is). Bár épp pár hete fedeztem fel egy Facebook-csoportot, ahol rengeteg kismama és kisgyerekes anyuka kezd takarókat, rugdalózókat varrni az apróságoknak, és aztán ahogy szép lassan megjön a bátorságuk, maguknak is varrnak egy-két ruhadarabot.

Varrás

- Mi volt az első ruhadarab, amit varrtál magadnak és meg is mutattad valahol?

Kezdetben csak a játékbabáimnak készítettem ruhákat, aztán 9 évesen megterveztem és megvarrtam egy sapkát. Pirosas-narancssárgás poláranyagból készült és cikkelyekből varrtam össze (neonzöld cérnával). Elképesztően csúnya volt, de amikor elkészült, sehogy sem tudtak otthon lebeszélni arról, hogy abban menjek iskolába. Nagy szerencse, hogy az alsósok között akkoriban nem volt ismert a divatbűnözés fogalma. :D

- Mi a célod az idei #sewmywardrobe projekttel?

Elsősorban az, hogy felhívjam a figyelmet a „slow fashion” mozgalomra, ösztönözzem az embereket a tudatos vásárlásra. Gondoljunk csak bele, ha az ember magának választja az alapanyagot a ruhához, maga varrja össze, akkor teljesen más értéket fog képviselni, mintha boltban vette volna. Megtanulja becsülni a varrónő, a textiltervező, a divattervező munkáját és szakértelmét. Ezek után talán szívesebben választja az átgondolt, minőségi alapanyagokból készülő terméket, mert tudja, hogy a magasabb árban a figyelem és a gondosság is benne van.

- Milyen lesz a kapszulagardróbod, amit magadnak varrsz idén? Megvannak előre a darabok, vagy hagysz valamennyi játékot is benne?

Természetesen lesznek benne alapdarabok (nadrágok, ingek, pólók, szoknyák, ruhák és alsóneműk), de még nem tudom, hogy milyen anyagból, milyen szabással készüljenek. Rengeteg divatanyagot nézek, figyelem a trendeket és keresem, hogy mit tudok hosszabb távon is beépíteni a ruhatáramba.

- Honnan inspirálódsz? Kiket követsz és miért?

Ha a következő ruháról van szó, akkor szívesen nézelődöm magazinokban, Pinteresten, benézek a fast fashion boltokba is, ahol pár ruhadarab alapján látszik a séma a trendek mögött. Több magyar és külföldi bloggert is követek, közülük kettőt emelnék ki.

Az egyikük, Lydia egy fiatal angol lány, aki erőszak áldozata lett, majd úgy dolgozta fel a traumát, hogy megtervezte, és egy év alatt megvarrta a saját kis gardróbját, a régi ruháit pedig mind eladományozta. A története hihetetlenül inspiráló, nem beszélve az üzenetről, amit a munkája közvetít: A jóval feledtetni tudod a rosszat.

A másik pedig Hoda Katebi, egy Chicagóban élő, iráni származású muszlim aktivista, aki saját meghatározása szerint antikapitalista, feminista, testpozitív blogot vezet. Egészen érdekes szempontból közelíti meg a divatot, ő ugyanis tiszta politikai erőt tulajdonít az öltözködésnek.

Küldetésének tekinti, hogy megismertesse követőivel nemcsak az iráni divatot, hanem az ott élőket és a vallásukat is. Szenvedélyesen kampányol az ökodivat és az etikus divat mellett. A cikkeit jellemzően kutatásokkal és felmérésekkel támasztja alá, számomra ettől válik igazán hitelessé.

Ruha tervezés

- Ha lehetne, melyik magyar és/vagy külföldi sztárnak varrnál ruhát és miért?

Könnyebben tudnék olyan tervezőt vagy szabómestert mondani, akitől szívesen tanulnék. Rengeteg tehetséges tervező van ebben az országban, inkább rájuk bízom a sztároknak való tervezést.

- A környezetedben mennyire néznek ufónak? Eleve fizikus vagy, ami szokatlan, de azért az ökodivat és a tudatos vásárlás sem mindenki számára értelmezhető.

A környezetem így ismer, nekik nem vagyok furcsa. Ráadásul nagy részben nekik (a családomnak, barátaimnak) köszönhetem, hogy ilyen vagyok. Az újrahasznosítás, az energiával való spórolás otthon is természetes dolgok voltak, ebbe nőttem bele. Ahogy ezekből a témákból kiindulva további cikkeket olvastam eljutottam az ökodivatig is.

Remélhetőleg a következő generációnak már az is természetes lesz, hogy nemcsak az ételeket, hanem a ruhákat és szépségápolási termékeket is tudatosan kell megválasztani.

 

Képek és szöveg forrása: http://www.vous.hu/hir/20170224-anna-in-the-mirror-bekesi-anna-blog-inte...