Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 8 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Munkás, de megéri hulladék nélkül élni

  • 2016. augusztus 17.
  • PKata

Ma a közvélekedés szerint a környezettudatosság egyik alapeleme a szelektív hulladékgyűjtés. Pedig egyre könnyebb együtt haladni azzal a mozgalommal, amely ennél is távolabbról indít: tegyünk inkább azzal jót a bolygónak, hogy haza sem visszük a le nem bomló hulladékot. Persze elég körülnéznünk egy átlagos élelmiszerboltban, hogy a fóliamentes vásárlást elintézzük annyival, jószerivel lehetetlen küldetés. Pedig világszerte sorra nyitnak az üzletek ebben a szellemben, és már Magyarországon is találunk rá példát.

A mozgalom neve – zero waste – a 70-es években született meg Kaliforniában: egy vegyész, Paul Palmer alapította meg Oaklandben a Zero Waste Systems társaságot, amely kezdetben főként festékek és lakkok környezetkárosító hatását akarta csökkenteni. Az újító filozófia azonban gyorsan elterjedt, a cég átalakult, a mozgalom duzzadt és fejlődött: ma már a hulladékmentes otthon a modell, és ennek egész iparága van.

A jó gyakorlatok is gyűlnek az olyan háztartásokra, ahol természetes, hogy a családtagok a küszöböt sem lépik át nejlonnal, a fóliával, a PET palackkal, a flakonokkal, a PVC pehelypozdorjával.

 

Johnsonék

A témában az egyik leggyakrabban említett példa a kaliforniai kétgyerekes Johnson család, talán mert nagyon korán, már 2009-ben elkezdtek így élni. Abszolút szakértőként és példaként tekint rá a média, cikkek és videók tucatja mutatja be a részleteket és segít azoknak, akik hajlanak a trendre. A női családfő, Bea YouTube csatornát és blogot vezet, könyvet írt és Google talkot tartott a témában, és folyamatosan gyártja a rövid oktatóvideókat. A család az öt R-megoldásra esküszik: refuse, reduce, reuse, recycle, rot, de csak ebben a sorrendben. Azaz utasítsuk vissza (a csomagolóanyagot), csökkentsük (a fogyasztási cikkeink számát), használjunk valamit többször, hasznosítsuk újra, amit csak lehet, és rohasszuk el a szerves szemetet komposztnak.

 

A Johnson család nem viszolyog a technika fejlődésétől, nem a civilizáció előtti időkhöz akar visszatérni. Van autójuk, van tévéjük, talán még a vízfogyasztásuk sem alacsonyabb az átlagnál. Csak éppen nem engednek be olyasmit a lakásukba, amivel a környezetet terhelnék. Bevásárláshoz általában csatos üvegeket visznek magukkal – külön a sajt-, a hús-, a halféléknek. Bea Johnson azt állítja, abszolút nem durván időigényes így élni. És nemhogy nem drágább, de kifejezetten olcsóbb – tódít a férje. Ők aprólékos utánajárással keresték meg mindenre a környezetet támogató alternatívát. Nagy tételben, flakon nélkül vásárolják a sampont, saját kezűleg állítják elő a fogport, felkutatták, honnan szerezzenek be lebomló fogkefét. Azt mesélik, az átállás kicsit macerás volt, de amióta beállt a rendszer, minden értelemben jobban érzik magukat.

Szaporodnak a zöld pontok a térképen

A magyar sajtót is bejárta a hír, amikor Berlinben megnyílt az első csomagolásmentes bolt. Pedig ha szétnézünk a világban, egyre többen képviselik a trendet. Franciaországban eddig hat városban nyitott üzletet a Day by Day hálózat, Spanyolországban terjeszkedik a Granel, a zero waste olasz barátai az Effecorta boltjaiban vásárolhatnak. Az Egyesült Államokban az in.gredients egyenesen precyclingra váltja a recycling folyamatát, de természetesen nem lehetetlen küldetés csomagolás nélkül vásárolni Belgiumban vagy az Egyesült Királyságban sem. Ruanda pedig egyenesen olyan komolyan veszi az alkotmányukban előírt jogot a tiszta és egészséges környezethez, hogy már 2008-ban betiltották a nejlonzacskó használatát, turistáknak is. Terveik szerint hamarosan semmilyen formában nem tolerálják a műanyagot, így a világ első plasztikmentes államává válhatnak.

A magyar rögvaló

A zero waste életformába a csomagolásmentes vásárlás a belépő. Magyarországon ezügyben finoman szólva nem támogató a légkör. Aki merészen saját dobozba, üvegbe, zsákba kéri az árut a piacon, a reakciók megdöbbentően tarka csokrával találkozik. Törpe kisebbségben találunk olyan eladót, aki megjegyzés vagy fintor nélkül veszi át a tárolót, általában a rosszalló pillantás a legkevesebb, amit el kell viselnünk a renitens fogyasztói magatartásért. Sokan megjegyzik, hogy ebből bajuk lehet, és az sem ritka, hogy az eladó nem hajlandó átvenni a hozott dobozt. Hallottam már olyat, hogy valaki a gyermekei napi betevőjével érvelt – vagyis ha őt ezen rajtakapják, az az állásába kerülhet. Tapasztalatom szerint nagyjából így áll össze a toleranciasorrend, ha szeretnénk saját eszközben hazavinni valamit:

csomagolas

 

Először Budaörsön

Ebben az ellenszélben nyílt meg az első közép-európai csomagolásmentes bolt Budaörsön, mint arról nemrég az Üzletrész is beszámolt. A fiatal tulajdonos, Monostori-Kalovits Márk maga is újságcikkben találkozott először azzal, hogy lehetséges évente mindössze egy kis zacskó szemetet termelni, majd a berlini boltnyitás adta meg a végső lökést. Így született meg a noPack első üzlete, amelyet a tervek szerint egy éven belül budapesti üzlet követ, illetve a vállalkozás nem titkolt célja, hogy franchise-rendszerben növekedjen a márka. A bolt elsősorban zöldséget, gyümölcsöt, pékárut, tésztafélét, fűszert és kozmetikumot árul. Lehet kapni csavaros tetejű üvegeket, len- és vászontasakokat, de arra számítanak és arra is törekszenek, hogy a vásárlók felkészülten érkezzenek, saját dobozukban, szatyrukban, flakonjukban vigyék haza, amit megvesznek. A boltban álló polcok zöme raklapból készült, hogy ezzel is az újrafelhasználás jelentőségét hangsúlyozzák. Az új berendezés faanyagát pedig visszaadják a természetnek: a felhasznált mennyiségnek megfelelő számú facsemetét vesznek. Ezeket aztán egy helyi óvoda vagy iskola ültetheti el a saját udvarán.

Sokan benéznek, majd visszatérnek dobozokkal, üvegekkel, zsákokkal

Monostori-Kalovits Márk azt meséli, nagyon hosszú munka volt megtalálni a beszállítókat. „Sok szempontnak kellett megfelelni: azokat a termelőket kerestük meg, akik vegyszermentesen dolgoznak, nem esnek kívül az 50 kilométeres körzetünkön, akik fenntartható vállalatként működnek, ellenőrzött gazdaságban, és átérzik, miért fontos a csomagolásmentes filozófia – kezdi. – A kozmetikumoknál az volt a fő szempont, hogy teljesen adalékanyag-mentes legyen minden samponfajta, szappan, tusfürdő, krém. Az a partner, aki mindenben megfelelt volna, de nem érdekelte a csomagolásmentesség, azonnal kiesett. A nulla hulladék elvének meg kell jelennie a partner tevékenységében.” A noPack kínálatában hamarosan a tej és a tejtermékek is megjelennek, a környékbeli családi vállalkozások és őstermelők között keresgélnek. Monostori-Kalovits tájékoztat, hogy jól állnak ezen a téren, szinte biztos, hogy hamarosan megtalálják az emberüket. A csomagolásmentes szemlélet itt is meghatározó.

 

Forrás: http://www.uzletresz.hu

 

[szerk. megjegyzés: sajnos augusztus elején kénytelenek voltak Márkék bezárni a budaörsi noPack-ot, mert - úgy tudjuk - eladták a fejük felől az ingatlant. De nem tűnnek el, csak átalakulnak, ígéretük szerint :) Mi nagyon várjuk a további híreket és szurkolunk, hogy mihamarabb halljunk felőlük! ]